16. lecke
A halottak megváltása
Bevezetés
Az idők teljességének adományozási korszakában minden dolog visszaállításaként az Úr Joseph Smith próféta által visszaállította a halottak megváltásának tanát. Ennek a tannak a visszaállítása „sort sorra” történt. A halottak megváltásának munkája elengedhetetlen az élők és a holtak szabadulásához is. Joseph Smith próféta a következőket tanította az e munkában való részvétel fontosságáról: „A legnagyobb felelősség, amelyet Isten ránk ruházott ebben a világban, a halottaink felkutatása” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 499.).
Háttérolvasmányok
-
Richard G. Scott: A halottak megváltásának öröme. Liahóna, 2012. nov. 93–95.
-
D. Todd Christofferson: A halottak megváltása és Jézus tanúbizonysága. Liahóna, 2001. jan. 10–13.
-
Szabadítókká válni Sion hegyén. 41. fejezet itt: Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 493–502.
-
Matthew S. McBride, “Letters on Baptism for the Dead: D&C 127, 128,” Revelations in Context series, May 29, 2013; history.lds.org.
Javaslatok a tanításhoz
Tan és a szövetségek 137
Joseph Smith próféta látomása a celesztiális királyságról
Meséld el a tanulóknak a következő történelmi hátteret:
„1823 novemberében Alvin Smith, Lucy Mack Smith és id. Joseph Smith legidősebb fia váratlanul súlyosan megbetegedett, és közel került a halálhoz. Alvin 25 éves volt, erős és ügyes fiatalember, akinek kemény munkája nagyban hozzájárult a család pénzügyi stabilitásához. Édesanyja »egy különösen jóságos hajlammal megáldott fiatalemberként« jellemezte, akinek »nemessége és nagylelkűsége« mindenkit megáldott körülötte »létezésének minden órájában«. […]
Tudván, hogy haldoklik, Alvin magához hívatta fivéreit és nővéreit, majd mindegyikőjüktől elbúcsúzott. Josephnek, aki majdnem 18 éves volt, és még nem kapta meg az aranylemezeket, Alvin ezt mondta: »Légy jó fiú, és tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy megkapd azokat a feljegyzéseket. Légy hithű az útmutatások követésében és minden parancsolat betartásában, amit adnak neked. […]«
Amikor Alvin meghalt, a család felkért egy presbiteriánus lelkipásztort a New York állambeli Palmyrában, hogy végezze el a temetési szertartást. Mivel Alvin nem volt a lelkipásztor gyülekezetének a tagja, a lelkész kijelentette a beszédében, hogy Alvin nem szabadulhat meg. William Smith, Joseph öccse, így emlékezett vissza: »[A lelkipásztor]… nagyon világosan célzott rá, hogy [Alvin] a pokolra jutott, mert Alvin nem volt egyháztag, de jó fiú volt, és ez apámnak nem tetszett«” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 423, 425.).
-
Mivel Alvin halálakor még nem volt visszaállítva a halottak megváltásának tana, milyen aggodalmai lehettek a Smith családnak Alvin szabadulását illetően?
Mondd el a tanulóknak, hogy ez a lecke segíteni fog nekik megérteni, hogy az Úr fokozatosan, sort sorra nyilatkoztatta ki a halottak megváltásának tanát. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 137 szakaszfejlécét. Mondd el, hogy ez a kinyilatkoztatás mindössze néhány hónappal előzte meg a Kirtland templom felszentelését. (Rámutathatsz, hogy a Tan és a szövetségek legújabb kiadása tartalmaz néhány változtatást a 137. szakasz fejlécében.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 137:1–6-ot, és beszéljétek meg a következőket:
-
Kiket látott Joseph Smith a celesztiális királyságban? (A tanulókat esetleg érdekelheti, hogy Joseph Smith apja és anyja e kinyilatkoztatás elnyerésének idején még élt; sőt, Joseph édesapja ott volt vele a szobában e látomás idején.)
-
A 6. vers szerint miért csodálkozott Joseph Smith azon, hogy fivére, Alvin, a celesztiális királyságban van? (Emlékeztetheted a tanulókat, hogy erre a látomásra több évvel azt megelőzően került sor, hogy Joseph Smith megismerte volna a halottak megváltásának tanát.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 137:7–9-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek egy olyan tant, amely segített a szenteknek jobban megérteni Isten gyermekei szabadítására vonatkozó tervét.
-
Milyen kitételt tartalmaz Isten terve azok számára, akik Alvin Smithhez hasonlóan anélkül haltak meg, hogy lehetőségük lett volna elfogadni Jézus Krisztus evangéliumát vagy a keresztelkedés szertartását? (Miközben a tanulók elmondják az elképzeléseiket, segíts nekik megfogalmazni a következő tant: Mindazok, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg, de ha hallották volna, akkor elfogadták volna ezt a tudást, örökölni fogják a celesztiális királyságot.)
-
Mit tanít ez a tan Mennyei Atyánk jelleméről és gyermekei iránti szeretetéről?
-
Nektek jelentett-e már vigaszt ez a tan? Mikor? Láttátok-e már, amint másoknak, például azoknak, akiket misszionáriusként tanítottatok, vigaszt jelent ennek a tannak a megértése? Mikor?
Tan és a szövetségek 124:30–34; 127:5–8; 128:1–18; 138:28–37
Helyettes általi szertartások a halottakért
Joseph Smith próféta először 1840. augusztus 15-én, Seymour Brunson temetésén beszélt a halottakért végzett keresztelés tanáról, nem sokkal azután, hogy a szentek letelepedtek az Illinois állambeli Nauvooban. Az egyház tagjai meglepetéssel és izgatottan fogadták ezt a kinyilatkoztatott tant. A szentek a bejelentés után több hónapig keresztelkedéseket végeztek elhunyt szeretteikért a közeli Mississippi folyóban (lásd Tanítások: Joseph Smith, 425.; Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 251).
-
Hogyan járult hozzá ez a beszéd ahhoz, hogy jobban megértsük Mennyei Atyánk gyermekei szabadítására vonatkozó tervét? (Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a táblára a következő igazságot: A keresztelkedés szabadító szertartása elvégezhető azokért, akik a halandóságban nem fogadták el az evangéliumot.)
-
Szerintetek ti hogyan reagáltatok volna, ha hallottátok volna, amint Joseph Smith próféta ebben az adományozási korszakban először említést tesz a halottakért való keresztelkedés tanáról?
Mondd el, hogy az egyháznak az Illinois állambeli Nauvooban tartott, 1841. októberi általános konferenciáján Joseph Smith próféta kijelentette, hogy az Úr azt akarja, hogy a szentek addig hagyják abba a halottakért végzett keresztelkedéseket, amíg azokat már az Ő házában végezhetik (lásd T&Sz 124:29–34). 1841. november 8-án Brigham Young, aki akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke volt, felszentelte a félig kész Nauvoo templom alagsorában található medencét, és az egyház tagjai kezdtek helyettes általi keresztelkedéseket végezni a halottakért.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és a szövetségek 127 szakaszfejlécét, mely elmagyarázza, hogy a 127. szakasz egy levél Joseph Smith prófétától a szenteknek, melyben azt az utasítást adja nekik, hogy vezessenek feljegyzéseket a halottakért végzett keresztelkedéseikről. Mondd el, hogy körülbelül egy héttel később Joseph írt még egy levelet a halottakért végzett keresztelkedés témájában, és ez a Tan és a szövetségek 128-ban található.
Írd fel a táblára az alábbi szentírásutalásokat (a zárójelben lévő tartalmat ne írd fel; ezek neked, az oktatónak szólnak):
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a táblán felsorolt versek mindegyikét, és keressenek olyan tanokat, melyek által jobban megértjük Istennek a halottak megváltására vonatkozó tervét. Foglalják össze, milyen tant tanítanak az egyes szentírásrészek a halottak megváltásáról. Kérj meg néhány tanulót, hogy írja fel ezeket a tanokat a táblára a hozzájuk tartozó versek mellé. Mutass rá, hogy a Tan és a szövetségek 127 és 128-ban feljegyzett kinyilatkoztatások az evangélium visszaállításának egészén átívelő igazságot szemléltetnek: az Úr sort sorra nyilatkoztat ki, nem mindent egyszerre.
Mondd el a tanulóknak, hogy sok-sok évvel e kinyilatkoztatások elnyerése után az Úr még több mindent megértetett velünk a halottak megváltására vonatkozó tervéről. 1918-ban Joseph F. Smith elnök látomást kapott a halottak megváltásáról. A látomás akkor érkezett, amikor éppen fia, Hyrum M. Smith halálát gyászolta, aki ebben az évben halt meg, miközben a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként szolgált.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és a szövetségek 138:28–37-et, és keressenek olyan igazságokat, melyek a halottak megváltásával kapcsolatban nyilatkoztattak ki Joseph F. Smith elnöknek.
-
Milyen igazságokat tanítanak ezek a versek a halottak megváltásáról? (Miközben a tanulók elmondják, milyen igazságokat találták, győződj meg róla, hogy értik a következő igazságot: Jézus Krisztus irányítása alatt igazlelkű hírnökök tanítják az evangéliumot a lelkek börtönében lévőknek.)
-
Hogyan segítenek nekünk ezek a további igazságok megérteni azt, hogy mi módon kaphat örökséget a celesztiális királyságban az, aki Alvin Smithhez hasonlóan az evangélium szertartásainak elnyerése nélkül halt meg?
Olvasd fel a következő idézetet David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„Krisztus visszaállított egyházának tagjaiként azonban szövetségben fogadott felelősségünk, hogy felkutassuk elődeinket, és biztosítsuk számukra az evangélium szabadító szertartásait. »Nálunk nélkül tökéletességre nem juthatnak« (Zsidók 11:40; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith, 499.), továbbá »mi sem lehetünk tökéletessé a halottaink nélkül« (T&Sz 128:15)” (A gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Liahóna, 2011. nov. 25.).
-
Miért álljon életünkben fontos helyen a halottak megváltásának munkája?
-
Hogyan segít nekik és nekünk is tökéletessé válni az, ha szabadító szertartásokat bocsátunk a halott rokonaink rendelkezésére?
Olvasd fel a következő idézetet Russell M. Nelson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„A templomi és családtörténeti munkának hatalmában áll, hogy megáldja a fátyol mögött lévőket, de ugyanígy áldást hoz az élőkre is. Finomító hatással van azokra, akik részt vesznek benne. Szó szerint segítenek felmagasztalni a családjaikat” (Szeretetben összekötött nemzedékek. Liahóna, 2010. máj. 94.).
-
Hogyan tesz bizonyságot a halottak megváltásának tana Jézus Krisztus engesztelésének végtelen hatóköréről?
Olvasd fel a következő idézetet Richard G. Scott eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„Az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smithnek a keresztelés szent szertartásának magasztos tanát. Ezt akkor tette, amikor más keresztény egyházak azt tanították, hogy a lélek sorsát visszavonhatatlanul, örökre meghatározza az, hogy a halál idején milyen volt. Azt tanították, hogy a megkeresztelteket végtelen öröm várja, míg mindenki más örök gyötrelemmel néz szembe, a megváltás reménye nélkül. […]
Ez a dicső tan egy másik tanúbizonysága Jézus Krisztus engesztelése tökéletes hatókörének. Ő minden bűnbánó lélek számára rendelkezésre bocsátotta a szabadítást. Engesztelése legyőzte a halált, Ő pedig megengedi, hogy az elhunytak helyettes által a szabadulás minden szertartásában részesüljenek” (A halottak megváltásának öröme. Liahóna, 2012. nov. 93.).
-
Milyen élmények tanították meg nektek a halottak megváltásáért végzett munkában való részvétel fontosságát?
-
Hogyan növekedett a bizonyságotok azért, mert részt vettetek a halottak megváltásáért végzett munkában? (Kérj fel pár tanulót, hogy tegyenek bizonyságot.)
Buzdítsd a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan vehetnének részt a halottak megváltásának hatalmas munkájában – akár családtörténeti kutatás vagy a templomi szertartásokban helyettesként végzett szolgálat által. Tegyél bizonyságot arról, hogy a mai templomokban végzett munkán keresztül Mennyei Atyánk minden gyermeke elnyerheti a szabaduláshoz szükséges szertartások összességét.
Tanulói olvasmányok
-
Tan és a szövetségek 124:30–41; 127:1–9; 128:1–18; 137:1–10; 138:28–37.
-
Richard G. Scott: A halottak megváltásának öröme. Liahóna, 2012. nov. 93–95.