20. lecke

Többnejűség

Bevezetés

Az egy férfi és egy nő közötti házasság Isten törvénye, kivéve ha Ő másképp parancsolja (lásd Jákób 2:27–30). Joseph Smith próféta parancsot kapott a többnejűség gyakorlatának visszaállítására, és ez bő fél évszázadig volt jelen az egyházban, mígnem Wilford Woodruff elnök a gyakorlat beszüntetésére vonatkozó sugalmazást kapott az Úrtól. A többnejűség a hit jelentős próbája volt Joseph Smith és azok számára, akik gyakorolták. A tanulók hitet gyakorolva megtudhatják, hogy a többnejűség gyakorlata az utolsó napokban része volt minden dolog visszaállításának.

Háttérolvasmányok

“Plural Marriage in The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints,” [Többnejűség Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában] Gospel Topics, [Evangéliumi témák] lds.org/topics.
“Plural Marriage in Kirtland and Nauvoo,” [Többnejű házasság Kirtlandben és Nauvooban] Gospel Topics, [Evangéliumi témák] lds.org/topics.
“Plural Marriage and Families in Early Utah,” [Többnejű házasság és családok annak idején Utahban] Gospel Topics, [Evangéliumi témák] lds.org/topics.
“The Manifesto and the End of Plural Marriage,” [A manifesztum és a többnejűség vége] Gospel Topics, [Evangéliumi témák] lds.org/topics.

Megjegyzés: A Gospel Topics [Evangéliumi témák] alatti bejegyzések sokkal több anyagot tartalmaznak annál, mint amit a rendelkezésre álló időben meg tudsz tanítani. Ezt tartsd szem előtt az órára való felkészülésed és a tanítás során.

Javaslatok a tanításhoz

Jákób 2:27–30; Tan és a szövetségek 132:1–2, 34–48, 54, 63

Az Úr kinyilatkoztatta a többnejűség gyakorlatát

Mondd el, hogy mialatt Joseph Smith 1831-ben az Ószövetség sugalmazott fordításán dolgozott, melyet Joseph Smith fordításként ismerünk, olvasott olyan ősi prófétákról, akik többnejűséget gyakoroltak (ezt poligámiának is hívják). Ezen próféták közé tartozott Ábrahám, Jákób, Mózes és Dávid is. Joseph Smith tanulmányozta a szentírásokat és elmélkedett felőlük, hogy megtudja, miért voltak igazolva ezek a próféták ezen gyakorlat vonatkozásában (lásd T&Sz 132:1–2). Az Úr egy kinyilatkoztatásban nyilatkoztatta ki a válaszokat kérdéseire, és ezt most a Tan és a szövetségek 132-ként ismerjük. Bár a kinyilatkoztatás dátuma 1843. július 12., Joseph Smith valószínűleg már régebben is, akár 1831-től kezdve kaphatott kinyilatkoztatásokat az ebben a szakaszban feljegyzett tantételekről.

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és a szövetségek 132:34–36-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, miért kezdte el Ábrahám és Sára a többnejűség gyakorlását.

A 34. vers szerint miért adott Sára másik feleséget Ábrahámnak? Mit tanít ez nekünk a többnejű házasság gyakorlatáról? (Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a táblára a következő tantételt: A többnejűség csak akkor jóváhagyott gyakorlat, ha az Úr ad rá parancsot.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jákób 2:27, 30-at. Hangsúlyozd ki a következő tantételt: Isten normája az egy férfi és egy nő közötti házasság, kivéve ha Ő másképp parancsolja. Mutass rá, hogy ezek a versek az Úr egyik indokát is tartalmazzák a többnejűség gyakorlására: az Úr a hűséges szülőkhöz született gyermekek számának növelése által magot akar nevelni magának (lásd még T&Sz 132:63).

Magyarázd el, hogy amint azt a Tan és a szövetségek 132:37–43 feljegyzi, az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smithnek, hogy ha népe azért gyakorol többnejűséget, mert ennek megtételét Ő parancsolta meg nekik, akkor nem követik el a házasságtörés bűnét. Viszont aki úgy gyakorol többnejűséget, hogy arra prófétáján keresztül nem kap parancsot az Úrtól, az házasságtörést követ el. Hívd fel a tanulók figyelmét arra, hogy az elpusztul kifejezés különböző megfogalmazásai a 41. és az 54. versben azt jelentik, hogy a szent szövetségeiket, többek között házassági szövetségüket megszegő emberek elválasztatnak Istentől és az Ő szövetséges népétől (lásd még ApCsel. 3:22–23; 1 Nefi 22:20).

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 132:40-et, és nézzék meg, még milyen indokot nevezett meg az Úr a többnejűség gyakorlására.

A 40. vers szerint mit szándékozott tenni az Úr az utolsó adományozási korszakban? (Minden dolgot visszaállítani.)

Magyarázd el, hogy a „minden dolgot” kifejezés az evangélium azon törvényeire és szertartásaira vonatkozik, melyeket a korábbi adományozási korszakokban nyilatkoztattak ki. Írd fel a táblára a következő igazságot: Az a parancsolat, miszerint az emberek éljenek a többnejűség törvénye szerint az utolsó napokban, része volt minden dolog visszaállításának. (lásd még ApCsel. 3:20–21).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 132:45, 48-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mi tette lehetővé Joseph Smith számára azt, hogy részt vegyen minden dolog visszaállításának véghezvitelében. Segíts a tanulóknak, hogy értsék a következő tantételt: A többnejűség kizárólag az egyház elnökének adott papsági kulcsokkal engedélyezhető.

Adj minden tanulónak egy példányt a lecke végén található kiosztandó anyagból. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az első részt, melynek címe: Többnejűség.

Hogyan segít nektek jobban érteni a többnejűség korábbi gyakorlatát az egyházban annak tudata, hogy ez Joseph Smith prófétán keresztül érkező kinyilatkoztatás által adatott?

A többnejűség gyakorlata a hit próbája volt

Kérd meg az osztály egyik felét, hogy olvassák el magukban a kiosztott anyagnak azt a részét, melynek címe: Nehéz parancsolat. Az osztály másik fele olvassa el azt a részt, melynek címe: A hit próbája. Azután beszéljétek meg a következő kérdéseket:

Mi indokolhatta azt, hogy Joseph Smith próféta és mások tétováztak a többnejű házasság gyakorlatának alkalmazásában?
Milyen élményekben volt részük Joseph Smithnek, Lucy Walkernek és másoknak, melyek végül segítettek nekik nagy nehézségek legyőzésében, hogy elfogadják a többnejűség törvényét és a szerint éljenek?

Kérj meg jó néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a kiosztott anyagnak ezt a részét: Joseph Smith és a többnejűség.

Magyarázd el a tanulóknak, hogy sok mindent nem tudunk a többnejűség korábbi gyakorlatáról az egyházban. Például a pecsételés kifejezés alatt nem egészen ugyanazt értették az 1840-es években, amikor a pecsételés gyakorlata még új volt, és nem teljesen értették a gyakorlat bizonyos vonatkozásait. Mi a pecsételés szó hallatán automatikusan a házasságra gondolunk, azonban Joseph Smith és a korai szentek számára a pecsételés szó nem mindig jelentett teljes mértékű házasságot, vagyis férjként és feleségként való együttélést. A többnejűség gyakorlatának sok részlete bizalmas maradt, és a történelmi feljegyzések egyszerűen nem válaszolják meg minden kérdésünket. Buzdítsd a tanulókat, hogy a többnejűség gyakorlatával kapcsolatos további információkért tanulmányozzák a lecke végén felsorolt tanulói olvasmányokat.

Emlékeztetheted őket arra, hogy a többnejűség tanulmányozása során tartsák szem előtt azt a mintát, melyet Joseph Smith próféta követett az evangéliumi tanulása során. Tanulmányozott, elmélkedett és imádkozott, hogy tudást szerezzen. Azt se feledjék, hogy sok megbízhatatlan információ található a többnejűségről az interneten és számos nyomtatott anyagban is. Több szerző is, aki az egyházról és annak történetéről ír, a szövegkörnyezetből kiemelt információkat vagy féligazságokat tesz közzé, melyek félrevezetők lehetnek. Ezen írások némelyike arra irányul, hogy aláássa a hitet.

1. hivatalos nyilatkozat

Az Úr kinyilatkoztatta, hogy az utolsó napi szentek hagyják abba a többnejűség gyakorlását

Magyarázd el, hogy a szenteknek a későbbi Utah területére érkezése után a többnejűség gyakorlása általánosabbá vált, majd pedig a kinyilatkoztatás értelmében felhagytak vele. Kérj meg tanulókat, hogy egymást váltva olvassák fel a kiosztott anyagnak ezen részeit: Ellenállás a többnejűség vonatkozásában, A második manifesztum.

Milyen következményekkel néztek szembe a korai utolsó napi szentek azért, mert engedelmeskedtek az Úr többnejűség gyakorlására vonatkozó parancsolatának?

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az 1. hivatalos nyilatkozat utolsó két bekezdését, valamint az 1. hivatalos nyilatkozat után található „Részletek Wilford Woodruff elnök három beszédéből a Manifesztumot illetően” szöveg első és hetedik bekezdését. Azután kérdezd meg:

Mit tanított Woodruff elnök a szenteknek? (Az általa tanított tantételek között vannak a következők: Az Úr soha nem fogja megengedni, hogy az egyház elnöke tévútra vigye az egyházat. Az Úr az egyház elnökének adott kinyilatkoztatáson keresztül vezeti az egyházát.)

A következő idézet segítséget nyújthat a többnejűség gyakorlatának beszüntetésére vonatkozó döntés további magyarázatához:

„George Q. Cannon elnök a következőképp emlékezett vissza a manifesztumot eredményező kinyilatkoztatási folyamatra: »Az egyház elnökségének is úgy kell járnia, ahogyan ti jártok« – mondta. »Lépésenként kell haladniuk, ahogyan ti is lépésenként haladtok. Isten kinyilatkoztatásaira kell hagyatkozniuk, ahogy azok eljutnak hozzájuk. Nem látják kezdettől fogva a véget, ahogyan az Úr látja.« »Csak annyit tehetünk – mondta Cannon, az Első Elnökségről beszélve –, hogy keressük Isten szándékát és akaratát, és amikor ez eljut hozzánk, akkor nem számít, hogy kapcsolódik-e a korábban bennünk lévő érzésekhez, nekünk nincs más lehetőségünk, meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyeket Isten megmutat nekünk, és bíznunk kell Őbenne«” (“The Manifesto and the End of Plural Marriage,” [A manifesztum és a többnejűség vége] Gospel Topics [Evangéliumi témák], lds.org/topics).

A lecke befejezéseként kérdezd meg a tanulóktól:

A tanultak alapján mit mondanátok, ha valaki megkérdezné tőletek, hogy az utolsó napi szentek gyakorolják-e a többnejűséget?

Megoszthatod a következő idézetet Gordon B. Hinckley elnöktől (1910–2008):

„Ha tagjaink közül bárkiről kiderül, hogy többnejűségben él, azokat az egyház legszigorúbb kivethető büntetéseként [kizárják]. […] Több, mint egy évszázaddal ezelőtt Isten világosan kinyilatkoztatta prófétájának, hogy fel kell hagyni a többnejűséggel, ami azt jelenti, hogy az most Isten törvénye ellen való. Még azokban az országokban is, ahol polgári vagy vallási törvény engedélyezi a többnejűséget, azt tanítja az egyház, hogy a házasságnak monogámnak kell lennie, és nem veszi fel tagjai közé azokat, akik többnejű házasságban élnek” (Mit kérdeznek rólunk az emberek? Liahóna, 1999. jan. 84.).

A következő bekezdés is hasznos lehet, amikor az egyházban fennálló jelenlegi gyakorlatról beszélgettek:

„Joseph Smith tanításaival összhangban az egyház megengedi annak a férfinak, akinek elhunyt a felesége, hogy újraházasodva egy másik nőhöz pecsételjék. Mi több, szertartásokat végezve értük, az egyháztagok azokat a férfiakat és nőket, akik a földön több házasságot is kötöttek, az összes olyan házastársukhoz hozzápecsételhetik, akikkel törvényes házasok voltak. Nem tudjuk, pontosan milyen természetűek lesznek ezek a kapcsolatok a következő életben, és sok családi kapcsolat csak a következő életben oldódik meg. Az utolsó napi szenteket arra biztatjuk, hogy bízzanak bölcs Mennyei Atyánkban, aki szereti gyermekeit, és mindent megtesz az ő fejlődésükért és szabadulásukért” (“Plural Marriage in Kirtland and Nauvoo,” [Többnejű házasság Kirtlandben és Nauvooban] Gospel Topics [Evangéliumi témák], lds.org/topics).

A lecke befejezése előtt bölcs dolog lehet, ha tájékoztatod a tanulókat arról, hogy vannak, akik elpártoltak az egyháztól és ma többnejűséget gyakorolnak. Arra biztatják az embereket, hogy imádkozzanak és gondolkozzanak el rajta, hogy vajon helyes-e ma a többnejűség gyakorlása. Nem helyes azonban kinyilatkoztatás elnyerésére számítani olyan valami ellenében, amit az Úr a prófétáin keresztül már kinyilatkoztatott. És az Úr a prófétáján keresztül kinyilatkoztatta, hogy az egyházban véget ért a többnejűség gyakorlása. Aki ma a többnejűség gyakorlatát pártolja, az nem az Úr szolgája.

Oszd meg a bizonyságod Joseph Smith prófétáról. Bizonyságot tehetsz arról, hogy Istentől kapott kinyilatkoztatásnak engedelmeskedett, ahogyan az ősi próféták: Ábrahám, Izsák és Jákób is (lásd T&Sz 132:37).

Tanulói olvasmányok

Jákób 2:27–30; Tan és a szövetségek 132:1–3, 34–48, 54, 63; 1. hivatalos nyilatkozat.
“Plural Marriage in The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints,” [Többnejűség Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában] Gospel Topics, [Evangéliumi témák] lds.org/topics.

A többnejűség megértése

A visszaállítás alapjai – 20. lecke

Többnejűség

„Az utolsó napi szentek hisznek abban, hogy az egy férfi és egy nő közötti házasság az Úrnak a házasságra vonatkozó általános törvénye. A bibliai időkben voltak, akiknek az Úr megparancsolta a többnejűség – az egy férfi és egynél több nő közötti házasság – gyakorlását. Az 1840-es évek elején az Úr kinyilatkoztatás által parancsot adott Joseph Smithnek arra, hogy vezesse be a többnejűség gyakorlatát az egyház tagjai között. Az egyház elnökének irányítása alatt az utolsó napi szentek egy része bő fél évszázadig gyakorolta a többnejűséget” (“Plural Marriage in The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints,” [Többnejűség Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában] Gospel Topics [Evangéliumi témák], lds.org/topics).

Nehéz parancsolat

Eliza R. Snow (1804–1887), a Segítőegylet második általános elnöke Joseph Smith prófétához lett pecsételve. A következő élményét jegyezte fel azzal kapcsolatban, amikor Joseph próféta a többnejűség tantételét tanította a fivérének, Lorenzo Snow-nak.

„Joseph Próféta kitárta a szívét [Lorenzo Snow-nak], és leírta, milyen keserves lelki próbát jelentett számára idegenkedő érzéseinek legyőzése, melyek az oktatás és a társadalmi szokás erejének természetes következményei, a többnejűség bevezetésével kapcsolatban. Ismerte Isten hangját – tudta, hogy a Mindenható parancsolata az volt számára, hogy folytassa –, hogy példát mutasson, és bevezesse a celesztiális többnejűséget. Tudta, hogy nem csupán a saját előítéleteivel és elfogultságával kell megküzdenie, hanem az egész keresztény világéval; ám Isten, aki mindenek fölött áll, parancsolatot adott, és Őneki engedelmeskednie kellett. A Próféta mégis újra és újra habozott és késlekedett, míg Isten egy angyala elő nem állt kihúzott karddal, és azt nem mondta neki, hogy ha nem lép tovább és vezeti be a többnejűséget, akkor a papsága elvétetik tőle, neki pedig el kell vesznie! Ezt a bizonyságát nem csupán a fivéremmel osztotta meg, hanem másokkal is. Olyan bizonyság ez, amelyet nem lehet megtagadni” (Biography and Family Record of Lorenzo Snow [1884], 69–70).

A hit próbája

Sokan áldattak meg a tantétel igaz voltáról tanúskodó lelki megerősítéssel azok közül, akik küszködtek a többnejűség tantételével.

„Helen Mar Kimball szerint Joseph Smith kijelentette, hogy »e tantétel gyakorlása lesz a legnehezebb megpróbáltatás, mely valaha is próbára fogja tenni a szentek hitét«. Bár ez volt élete egyik »legkomolyabb« próbatétele, bizonyságot tett arról, hogy ugyanakkor »a legnagyobb áldások egyike volt«. […]

Lucy Walker visszaemlékezett rá, milyen belső vívódást váltott ki benne az, amikor Joseph Smith felkérte, hogy legyen a felesége. »Lelkem minden érzése lázadt ellene« – írta. Azonban számos álmatlan, térdein imában töltött éjszaka után megkönnyebbült, mert a szobáját »szent hatás« töltötte be, »ragyogó napsütéshez« hasonló. Azt mondta: »Lelkemet addig nem ismert nyugodt, édes békesség töltötte be«, és »egész lényemet páratlan boldogság ragadta magával«” (“Plural Marriage in Kirtland and Nauvoo,” [Többnejű házasság Kirtlandben és Nauvooban] Gospel Topics [Evangéliumi témák], lds.org/topics).

Joseph Smith és a többnejűség

Joseph Smithhez sok nőt pecsételtek, de a pontos számot nem tudjuk.

„A többnejű házasság gyakorlásának időszakában az utolsó napi szentek különbséget tettek az időre és az örökkévalóságra, valamint a csak az örökkévalóságra szóló pecsételések között. Az időre és az örökkévalóságra szóló pecsételések ezen életre vonatkozóan is tartalmaztak kötelezettségeket és kapcsolatokat, általában a nemi kapcsolat lehetőségét is beleértve ebbe. A csak az örökkévalóságra szóló pecsételések által létrejövő kapcsolatok kizárólag a következő életre vonatkoztak.

A Joseph Smithhez pecsételt nők között voltak, akik később arról tanúskodtak, hogy házasságuk az időre és az örökkévalóságra szólt, mások viszont jelezték, hogy kapcsolatuk kizárólag az örökkévalóságra vonatkozott.

A Joseph Smithhez pecsételtek életkora legtöbb esetben 20 és 40 év közötti volt a pecsételés időpontjában. A legidősebb, Fanny Young, 56 éves volt, a legfiatalabb pedig, Helen Mark Kimball, …több hónappal a 15. születésnapja előtt lett Josephhez pecsételve. Mai normák szerint nem helyénvaló az ilyen korai házasság, azonban abban a korban ez törvényes volt, és voltak olyan nők, akik a tizenéves koruk közepén házasodtak. Helen Mar Kimball azt mondta pecsételéséről Josephhez, hogy »csak az örökkévalóságra szólt«, vagyis a kapcsolat nem foglalt magában nemi kapcsolatot. […]

Joseph Smithhez több olyan nőt is hozzápecsételtek, akik már házasok voltak. Sem ezek a nők, sem Joseph nem árult el sokat ezekről a pecsételésekről, azonban a nők közül többen is azt mondták, hogy ezek csak az örökkévalóságra szóltak, mások viszont nem hagytak hátra feljegyzéseket, tehát nem tudjuk, hogy a pecsételés az időre és az örökkévalóságra, avagy csak az örökkévalóságra vonatkozott.

Ennek a gyakorlatnak több lehetséges magyarázata is van. Ezek a pecsételések lehetőséget adhattak örök kötelék kialakítására Joseph családja és más családok között az egyházban. A kötelékek függőlegesen, szülő és gyermek között, valamint vízszintesen, egyik és másik család között is húzódtak. Ma az ilyen örök kötelékek olyan személyek templomi házassága révén jönnek létre, akik ahhoz a családhoz is hozzá vannak pecsételve, melybe beleszülettek, és ez köti egymáshoz a családokat” (“Plural Marriage in Kirtland and Nauvoo,” [Többnejű házasság Kirtlandben és Nauvooban] Gospel Topics [Evangéliumi témák], lds.org/topics).

A Próféta halála után még sok olyan nőt pecsételtek hozzá, akiknek a halandóságban nem volt kapcsolatuk vele.

Ellenállás a többnejűség vonatkozásában

Az Egyesült Államokban sok vallási és politikai vezető ellenezte a többnejű házassági rendszert, melyet erkölcstelennek és civilizálatlannak tartottak. Az utolsó napi szenteket közbeszédben, könyvekben, magazinokban és újságokban is gúnyolták. Az Egyesült Államok Kongresszusa olyan törvényeket hozott, melyek korlátozták az egyháztagok szabadságát és gazdasági szempontból ártottak az egyháznak azzal, hogy határt szabtak az egyház által birtokolható javaknak. „Ezek a törvények végül is arra indították a [hatóságokat], hogy fogják el és börtönözzék be azokat a férfiakat, akiknek egynél több feleségük van, hogy tagadják meg tőlük a szavazás jogát, a magánélet jogát az otthonaikban és minden egyéb polgári szabadság[jogot]” (Örökségünk: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza rövid története [1996]. 97.). 1890-re hithű utolsó napi szentek százai kerültek börtönbe, míg mások rejtőzködtek, hogy ne fogják el és ne börtönözzék be őket. Ilyen körülmények között sok családot sújtott stressz, bánat, szegénység és éhség.

Bár a világ gúnyolta őket a többnejűség gyakorlásáért, sok hithű utolsó napi szent védte ezt a gyakorlatot és tett bizonyságot arról, hogy ez Istentől eredő, Joseph Smith próféta által kapott kinyilatkoztatás.

E nehéz körülmények következtében Wilford Woodruff elnök imádságos lélekkel az Úr útmutatását kérte a többnejűség gyakorlatával kapcsolatban. 1889-ben Woodruff elnök azt az utasítást adta az egyházi vezetőknek, hogy többé ne tanítsák a többnejűség tantételét. 1890-re már csak nagyon kevés többnejű házasságot kötöttek, és ezekre is Woodruff elnök tanácsa ellenére került sor. Voltak azonban, akik olyan híreket terjesztettek, melyek szerint az egyház még mindig pártolja a többnejűség gyakorlását. Ezek a hírek további ellenállást szültek az egyház vonatkozásában. 1890 szeptemberében Woodruff elnök egy manifesztumot adott ki, mely most a Tan és a szövetségekben az 1. hivatalos nyilatkozatként ismert.

A második manifesztum

„A manifesztum [az 1. hivatalos nyilatkozat] kijelentette, hogy [Wilford] Woodruffnak szándékában áll alávetni magát az Amerikai Egyesült Államok törvényeinek. Más országok törvényeiről nem ejtett szót. Mexikóban és Kanadában az egyház vezetői az ottani kolóniák létesítése óta végeztek többnejű házasságkötéseket, és ezek csendben folytatódtak is 1890 októbere után. […] Rendkívüli körülmények hatására az Amerikai Egyesült Államok területén is sor került 1890 és 1904 között néhány többnejű házasságkötésre, azonban azt nem tudjuk, hogy ezek megkötése engedélyezett volt-e az államokon belül” (“The Manifesto and the End of Plural Marriage,” [A manifesztum és a többnejűség vége] Gospel Topics [Evangéliumi témák], lds.org/topics).

„Az 1904. áprilisi általános konferencián [Joseph F.] Smith elnök kiadott egy erélyes hangú nyilatkozatot, melyet második manifesztumként ismerünk, és ez kizárással büntethetővé tette az új többnejű házasságok kötését” (“Plural Marriage in The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints,” [Többnejűség Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában] Gospel Topics [Evangéliumi témák], lds.org/topics).