7. lecke

Hirdesd az örök evangéliumot!

Bevezetés

A Tan és a szövetségekben vannak az Úrnak bizonyos egyháztagokhoz szóló, Joseph Smith prófétán keresztül adott kinyilatkoztatásai, melyekben azt a parancsot adja, hogy hirdessenek bűnbánatot és gyűjtsék össze a választottait. Joseph Smith misszionáriusokat hívott el, akik eszközökké váltak az Úr kezében, és így az egyház gyorsan növekedett. Az egyház tagjai ma is áldásokat kapnak a misszionáriusi munkából, ha felismerik és teljesítik az evangélium megosztásának elősegítésére vonatkozó feladatukat.

Háttérolvasmányok

Neil L. Andersen: Ez egy csoda! Liahóna, 2013. máj. 77–80.
L. Tom Perry: „Hozzatok lelkeket énhozzám”. Liahóna, 2009. máj. 109–112.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és a szövetségek 29:4–7; 33:2–7

Az Úr szolgákat hív el, hogy segítsenek összegyűjteni a gyermekeit

Tedd ki a következő idézetet Gordon B. Hinckley elnöktől (1910-2008), és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„A misszionáriusi munka az egyház vérkeringése. Elsődlegesen ez által növekszik. Ezen szolgálat révén érte el az egyház jelenlegi méretét” (“Missionary Service,” First Worldwide Leadership Training Meeting, Jan. 11, 2003, 17).

Mit gondoltok, milyen tekintetben lehet a misszionáriusi munka „az egyház vérkeringése”?

Mondd el, hogy a visszaállítás elején sokan fordultak a Prófétához, hogy kérjen számukra kinyilatkoztatást, és tudhassák, hogyan járulhatnának hozzá az Úr munkájához. Ezek a kinyilatkoztatások időnként egy bizonyos személy számára, néha pedig többeknek érkeztek. Magyarázd el, hogy a Tan és a szövetségek 33 olyan kinyilatkoztatást példáz, melyet két személy kapott: Ezra Thayer (vagy Thayre) és Northrop Sweet.

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és a szövetségek 33:2–7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek olyan szavakat, kifejezéseket vagy jelképeket, melyeket az Úr a mi szerepünkre vonatkoztatott a misszionáriusi munkában, illetve amelyek kihangsúlyozzák az evangélium utolsó napokban történő hirdetésének fontosságát.

Milyen jelképeket használt az Úr? (Miközben a tanulók válaszolnak, válaszaikat felírhatod a táblára.)
Hogyan szemléltetik ezek a jelképek a misszionáriusi munkában játszott szerepünket és hangsúlyozzák ki az evangélium hirdetésének fontosságát?

Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák alaposan a 6. verset, és nézzék meg, mit eredményez, ha hirdetjük az evangéliumot, majd saját szavaikkal mondják el, mit találtak. (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésével segítünk összegyűjteni az Úr kiválasztottait. Elmondhatod, hogy e kinyilatkoztatás után Ezra Thayer „megtöltötte a csűrjét” emberekkel, hogy hallják, amint Joseph Smith és mások prédikálják az evangéliumot [Documents, Volume 1: July 1828–June 1831, vol. 1 of the Documents series of The Joseph Smith Papers (2013), 206].)

Olvasd fel a tanulóknak, hogyan határozta meg Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából Izráel összegyűjtését:

„Izráel összegyűjtése abból áll, hogy az emberek elhiszik, elfogadják és összhangban élnek mindazzal, amit az Úr egykor felajánlott ősi választott népének. […] Azt jelenti, hogy hisznek az evangéliumban, csatlakoznak az egyházhoz és a királyságba jönnek” (A New Witness for the Articles of Faith [1985], 515).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő beszámolót néhány olyan misszionáriusról, aki az egyház megszervezése után az elsők között kaptak elhívást. Az osztály figyelje meg, hogyan gyűjtötték össze ezek a korai misszionáriusok az Úr választottait.

„[1830 őszén] az Úr kinyilatkoztatást adott Joseph Smithnek, hogy Oliver Cowdery, ifj. Peter Whitmer, Parley P. Pratt és Ziba Peterson »menj[enek] el a lámánitákhoz, és prédikál[ják] nekik az evangéliumomat« (T&Sz 28:8; 30:5–6; 32:1–3). Ezek a misszionáriusok körülbelül 2400 kilométert utaztak, röviden tanítva a különböző indián törzseket… A misszionáriusok legnagyobb sikerrel azonban akkor jártak, amikor megálltak az Ohio állambeli Kirtland vidékén. Ott 130 megtértet kereszteltek meg, főképpen Sidney Rigdon Megreformált Baptista közösségéből, megnyitva ezzel a rákövetkező évben az egyháztagok százainak gyülekező helyét. A misszionáriusok Missouri állam Jackson megyéjének telepesei között is találtak megtérteket, ahol később Sion városát alapítják meg” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 155.; lásd még Richard Dilworth Rust, “A Mission to the Lamanites: D&C 28, 30, 32,” Revelations in Context series, Feb. 22, 2013, history.lds.org).

Mondd el, hogy ezek az Ohio állam északi részén lakó megtértek ekkoriban több mint megkétszerezték az egyház taglétszámát.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 29:4–7-et, és keressék ki, hogyan jellemzi az Úr kiválasztottait.

Hogyan jellemezte a Szabadító a kiválasztottait?

Magyarázd el a tanulóknak, hogy az Észak-Amerikán kívül szolgáló első misszionáriusok munkája drámai példáját is hozza annak, hogy mi módon használja az Úr szolgáit kiválasztottai összegyűjtésére. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő összegzést, az osztály pedig kövesse a szöveget és nézzék meg, mit tanácsolt Joseph Smith próféta Heber C. Kimball eldernek (1801–1868).

„Heber C. Kimball, a Tizenkettek Kvórumának egyik tagja így emlékezett vissza: »1837 júniusának első napja tájékán Joseph próféta odajött hozzám, miközben Kirtlandben a templomban… ültem, és suttogva ezt mondta nekem: ’Heber testvér, az Úr Lelke ezt súgta nekem: „Engedd, hogy Heber szolgám elmenjen Angliába, és hirdesse az evangéliumomat, és megnyissa azon nemzet számára a szabadulás ajtaját.”’« Kimball elderen erőt vett egy ilyen vállalkozásnak a gondolata: »Úgy éreztem, én vagyok Isten egyik leggyengébb szolgája. Megkérdeztem Josephet, mit mondjak, amikor odaérek; Ő azt mondta, hogy forduljak az Úrhoz, és Ő majd irányítani fog engem, és rajtam keresztül fog beszélni ugyanazon lélek által, amely őt [irányította]«.

A próféta további elhívásokat adott át Orson Hyde-nak, Willard Richardsnek és Joseph Fieldingnek Kirtlandben, továbbá Isaac Russellnek, John Snydernek és John Goodsonnak a kanadai Torontóban. E testvéreknek csatlakozniuk kellett Kimball elderhez az angliai misszióján. A New York Cityben való gyülekezésüket követően a Garrick nevezetű hajón hajóztak át Nagy-Britanniába 1837. július 1-jén. Az Észak-Amerikán kívül eső első misszió 2000 megtértet hozott az egyházba a misszionáriusok Angliában töltött első évében. Kimball elder ezt írta boldogan a prófétának: »Dicsőség az Istennek, Joseph, az Úr velünk van a nemzetek között!«

Az Angliába vezető második apostoli missziót, amelyen Brigham Young vezetése alatt a Tizenkettek legtöbb tagja részt vett, a próféta irányította Nauvooból. A Tizenkettek 1839 őszén indultak, és 1840-ben érkeztek meg Angliába. Ott nekiláttak a munkának, amely 1841-re 6000 megtértet hozott az egyházba” (Tanítások: Joseph Smith. 345–346.).

Milyen tanácsot kapott Heber C. Kimball Joseph Smith prófétától?
Mesélj egy olyan időszakról, amikor megtapasztaltad az Úr segítségét az evangélium megosztására irányuló erőfeszítéseidben.

Tan és a szövetségek 4:1–7; 18:10–16; 31:1–12; 34:5–6; 39:20–23; 88:81

Akiket figyelmeztettek, azok figyelmeztessék a felebarátaikat

Mondd el, hogy a Tan és a szövetségek ismételten emlékezteti az egyház tagjait a misszionáriusi munkában való részvétel feladatára és áldásaira. A Tan és a szövetségekben feljegyzett kinyilatkoztatások visszatérő mintája és alapeszméje az, hogy feladatunk megosztani másokkal az evangéliumot. A minták és alapeszmék felismerésének megtanulása lehetővé teszi az olvasók számára, hogy még jobban lakmározzanak Krisztus szavain (lásd David A. Bednar: Az élő víz tározói [Brigham Young University fireside, Feb. 4, 2007], speeches.byu.edu).

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 88:81-et, majd foglalják össze saját szavaikkal, hogy miként vonatkozik az egyház jelenlegi tagjaira. (A tanulók által adott válaszok között lehet az, hogy mindenkinek, aki elfogadta Jézus Krisztus evangéliumát, kötelessége megosztani azt másokkal.)

Tedd ki vagy másold fel a táblára a következő táblázatot. Oszd három csoportra az osztályt, és mindegyik csoportnak adj ki egy-egy szentírásköteget. A tanulók olvassák el a nekik adott szentírásrészeket, és keressenek bennük az evangélium megosztásával kapcsolatos feladatokat és ígért áldásokat.

	feladatok	áldások
Tan és a szövetségek 4:1–7
Tan és a szövetségek 18:10–16
Tan és a szövetségek 31:1–12

Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg az osztállyal, mit találtak.

Tedd ki a következő idézetet David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel, az osztály pedig figyelje meg, mit mond Bednar elder az evangélium megosztásának egyéni felelősségéről.

„Jézus Krisztus elkötelezett tanítványai mindig is bátor misszionáriusok voltak és lesznek. A misszionárius Krisztus követője, aki bizonyságot tesz arról, hogy Ő a Megváltó, és hirdeti evangéliuma igazságait.

Jézus Krisztus egyháza mindig is misszionáriusi egyház volt és lesz. A Szabadító egyházának tagjai felvállalták azt a szent kötelességet, hogy segítenek eleget tenni az Úrtól az apostolainak adott isteni megbízatásnak, amint azt az Újszövetségben olvashatjuk:

»Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!« (Máté 28:19–20).

Az utolsó napi szentek komolyan veszik ezt a felelősséget, hogy minden nemzet minden tagját tanítani kell az Úr Jézus Krisztusról és az Ő visszaállított evangéliumáról. […]

Valóban komoly felelősséget érzünk az iránt, hogy ezt az üzenetet eljuttassuk minden nemzethez, nemzetséghez, nyelvhez és néphez” (Jöjjetek, és lássátok meg! Liahóna, 2014. nov. 107.).

Miért tekintsenek a Szabadító egyházának tagjai szent kötelezettségként a misszionáriusi munkára?

Tedd ki a következő idézetet L. Tom Perry eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel, az osztály pedig kövesse a szöveget, és gondolják át, miért akarnak esetleg szorgalmasabbakká válni az evangélium megosztásában.

„Az evangélium középpontjában a mi Urunk és Szabadítónk engesztelése áll. Az engesztelés hatalma képes megtisztítani a bűntől, képes meggyógyítani és örök életet nyújtani. Az engesztelés felfoghatatlan áldásait csak azok kaphatják meg, akik az evangélium tantételei szerint élnek, és elnyerik annak szertartásait – hisznek Jézus Krisztusban, megbánják a bűneiket, megkeresztelkednek, elnyerik a Szentlelket, és mindvégig kitartanak. Nagyszerű misszionáriusi üzenetként azt mondjuk a világnak, hogy az egész emberiség megmenthető, és csatlakozhat a Jó Pásztor, méghozzá Jézus Krisztus nyájához.

Misszionáriusi üzenetünket megerősíti a visszaállításról való tudásunk. Tudjuk, hogy Isten ma is szól a prófétáihoz, éppen úgy, ahogyan az ősi időkben. Azt is tudjuk, hogy az evangélium munkáját a visszaállított papság hatalmával és felhatalmazásával végzik. Nincs még egy olyan üzenet, amely ily nagy örökkévaló jelentőséggel bírna mindazok számára, akik ma a földön élnek” („Hozzatok lelkeket énhozzám”. Liahóna, 2009. máj. 110–111.).

Szerintetek miért kell mindannyiunknak szorgalmasabbá válnunk az evangélium megosztásában? (A válaszok között legyen ott a következő: Amikor megosztjuk az evangéliumot, mások rendelkezésére bocsátjuk Jézus Krisztus engesztelésének áldásait.)

Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák a Tan és a szövetségek 34:5–6; 39:20–23-at, és keressenek még egy fontos okot arra, amiért az Úr megparancsolta nekünk az evangélium megosztását. (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő igazságot: Az evangélium üzenetének megosztásával segítünk másoknak felkészülni Jézus Krisztus második eljövetelére.)

Miért motivál benneteket az evangélium örök jelentőségének megértése annak megosztására azokkal, akik nem a mi hitünket vallják?
Meséljetek egy olyan élményről, melyben akkor volt részetek, amikor megosztottátok az evangéliumot.

Adj néhány percet a tanulóknak, hogy átgondolják és leírják, mit tehetnének azért, hogy részt vegyenek az evangélium megosztásában. Leírhatják például egy olyan ismerősük nevét, aki jelenleg nem tagja az egyháznak, és elkötelezhetik magukat amellett, hogy megosztják vele az evangéliumot. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el, mit tervez. Buzdítsd a tanulókat, hogy cselekedjenek a kapott sugalmazások szerint, és naponta imádkozzanak az evangélium megosztásának lehetőségéért.

Tanulói olvasmányok

Tan és a szövetségek 4:1–7; 18:10–16; 29:4–7; 31:1–12; 33:2–7; 34:5–6; 39:20–23; 88:81.
Neil L. Andersen: Ez egy csoda! Liahóna, 2013. máj. 77–80.