19. lecke

Az örökkévaló házasság és család tana

Bevezetés

Jézus Krisztus evangéliuma hangsúlyozza azt a tant, hogy a házasságot és a családot Isten rendelte el. Joseph Smith próféta azt tanította, hogy házaspárok a feltámadás után is férj és feleség maradhatnak. Az Úrtól kapott kinyilatkoztatás kifejti, hogy a felmagasztosulás elnyeréséhez szükség van „a házasság új és örök szövetségé[re]” (T&Sz 131:2). Ez a lecke egyértelművé fogja tenni a tanulók számára azt, hogy a házasság akkor tarthat az örökkévalóságon át, ha olyan valaki pecsételi meg, aki papsági kulcsokkal rendelkezik, majd pedig a házastársak igazlelkűen élnek.

Háttérolvasmányok

Russell M. Nelson: A celesztiális házasság. Liahóna, 2008. nov. 92–95.
David A. Bednar, “Marriage Is Essential to His Eternal Plan,” Ensign, June 2006, 82–87.
Joshua J. Perkey, “Why Temple Marriage?” New Era, Aug. 2013, 30–32.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és a szövetségek 49:15–17; 131:1–4

A házasság új és örök szövetsége

Megjegyzés: E lecke tanítása során legyél tekintettel arra, hogy a tanulóid között lehetnek olyanok, akiknek nem könnyű otthon az életük, illetve a házassággal és a gyermekvállalással kapcsolatban részük volt már szívfájdalomban. A leckére készülve és annak tanítása során vedd figyelembe ezeknek a tanulóknak a szükségleteit!

Mondd el a tanulóknak, hogy Leman Copley 1831-ben, az Ohio állambeli Kirtlandben csatlakozott az egyházhoz. Korábban a United Society of Believers in Christ’s Second Appearing [Krisztus Második Eljövetelében/Megjelenésében Hívők Egyesült Társasága] tagja volt, akiket a köznyelv azért nevez shakereknek, mert a hódolatuk részeként éneklés, tánc és zenére tapsolás közben rázták magukat (és a ráz ige angol megfelelője a shake). Leman Copley hitt ugyan az evangéliumban, de ugyanakkor néhány shaker tanításban is megmaradt a hite. Felkereste Joseph Smitht, és e látogatás eredményeként az Úr 1831. május 7-én megadta Josephnek a most a Tan és a szövetségek 49-ként ismert kinyilatkoztatást. (A Tan és a szövetségek korábbi kiadásaiban található szakaszfejlécek ennek a kinyilatkoztatásnak az elnyerését 1831 márciusára teszik. A történészek nemrég fedezték fel, hogy a pontos dátum 1831. május 7. volt.)

A shakerek elutasították a házasságot, és a teljes mértékű önmegtartóztatásban (a nemi kapcsolatoktól való tartózkodásban) hittek. Az Úr a kinyilatkoztatásban helyreigazította ezt a hamis tant, és megparancsolta Leman Copley-nek és másoknak, hogy prédikálják az evangéliumot a shakereknek.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 49:15–17-et, és keressék ki, mit mondott az Úr a házasság és a család fontosságáról. Kérdezd meg:

E versek szerint mit tanít az Úr a házasságról? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: A férfi és a nő közötti házasságot Isten rendelte el.)
Szerintetek mit jelent az, hogy a házasságot Isten rendelte el, „hogy a föld megfelelhessen teremtése céljának”? (A tanulók válaszai között szerepeljenek a következő igazságok: Parancsba lett adva, hogy a férjnek és feleségnek legyenek gyermekeik. A föld megteremtésére azért került sor, hogy olyan helyet biztosítson, ahol Isten gyermekei családokként élhetnek.)
Hogyan segít nekünk az ezekben a versekben tanított igazságok megértése elmagyarázni az egyház házasságra vonatkozó tanításait?

Mondd el, hogy évekkel később jelentős mértékben gyarapodott az, amit a szentek az örökkévaló házasság tanának fontosságáról tudtak. 1843. május 16-án Joseph Smith az Illinois állambeli Ramusba ment. Benjamin és Melissa Johnson otthonában szállt meg a Próféta, és tanította őket az örökkévaló házasságról. A Próféta Ramusban elmondott tanításainak egy részét feljegyzi a Tan és a szövetségek 131. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 131:1–4-et, majd kérdezd meg:

Mit kell megtennünk azért, hogy elnyerjük a celesztiális királyság legmagasabb fokozatát? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: A celesztiális királyság legmagasabb fokozatának elnyeréséhez be kell lépnünk a házasság új és örök szövetségébe. Magyarázd el, hogy az új szó ebben a szövegkörnyezetben azt jelenti, hogy ez a szövetség újonnan lett visszaállítva a mi adományozási korszakunkban; az örökkévaló kifejezés pedig azt jelenti, hogy ez a szövetség mindig is létezett és az egész örökkévalóságon át kitart. Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda ezeket a meghatározásokat a szentírásuk margójára.)
Napjainkban hogyan lép be egy férfi és nő a házasság ezen új és örök szövetségébe?

Hangsúlyozd ki, hogy a férfiak és a nők csakis a szent templomok falain belül léphetnek be a házasság új és örök szövetségébe. Ha valaki a templomon kívül köt házasságot, akkor hiába szerepel a házassági fogadalmában „az időre és az örökkévalóságra” kifejezés, Isten az örökkévalóságban nem ismeri el ezeket a házasságkötéseket.

Tedd ki a következő idézetet Russell M. Nelson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel. Buzdítsd a tanulókat, hogy nézzék meg, mit tanított Nelson elder, miért olyan fontos az örökkévaló házasság:

„A házasság témája vita tárgyát jelenti világszerte mindenütt, ahol létezik a házastársi életnek valamiféle rendje. A célom azzal, hogy ma erről a témáról szólok az, hogy az Úr apostolaként kijelentsem, hogy a férfi és nő közötti házasság szent, és azt Isten rendelte el. Emellett kihangsúlyozom a templomi házasság értékét is. Ez a legmagasabb fokú és legmaradandóbb házasság, melyet Teremtőnk nyújthat gyermekeinek.

Míg a szabadulás egyéni ügy, a felmagasztosulás családi ügy. […]

Ahhoz, hogy az örök élet jogát elnyerjük, örökkévaló szövetséget kell kötnünk Mennyei Atyánkkal [lásd T&Sz 132:19], ami azt jelenti, hogy a templomi házasság nemcsak a férfi és a nő között jön létre – az szövetséget jelent Istennel is [lásd Máté 19:6]” (A celesztiális házasság. Liahóna, 2008. nov. 92–93.).

Szerintetek mit jelent ez a kijelentés: „Míg a szabadulás egyéni ügy, a felmagasztosulás családi ügy”?
Mit jelent az örökkévaló házasságban szövetséget kötni „Istennel is”? Szerintetek miért fontos a házasságban az Istennel kötött szövetség? (Csak a házasságban fordul elő az, hogy valaki egy másik emberrel, valamint Istennel is szövetséget köt. Minden más evangéliumi szövetség csak az adott személy és Isten között köttetik.)
Hogyan erősítheti meg az örökkévaló házasság és család visszaállított tana az ember arra irányuló vágyát, hogy szerető és tartós házasságot hozzon létre?

Parley P. Pratt elder (1807–1857) a Tizenkét Apostol Kvórumából elmondta, rá milyen hatást gyakorolt ennek a visszaállított tannak az ismerete. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel ezt:

„[Joseph Smithtől] tanultam meg, hogy szeretett feleségemet hozzám köthetik az időre és az örökkévalóságra… Tőle tanultam meg, hogy ápolhatjuk ezeket a vonzalmakat és hogy növekedhetünk és gyarapodhatunk azokban az örökkévalóságig, míg vég nélküli egységünk eredménye a mennyek csillagainak vagy a tengerpart homokszemcséinek száma szerinti utódok lesznek. […] Én szerettem azelőtt, de nem tudtam, miért. Most azonban tisztán – magasztos, emelkedett érzés hevességével szerettem” (Autobiography of Parley P. Pratt, ed. Parley P. Pratt Jr. [1938], 297–98).

Mielőtt továbbhaladnátok a leckével, bölcs lehet röviden megbeszélni a következőket:

„Egyes egyháztagok önhibájukon kívül egyedülállók maradnak, noha szeretnének megházasodni. Ha ebben a helyzetben vagy, biztos lehetsz abban, hogy »a kik Istent szeretik, minden javokra van« (Rómabeliek 8:28). Ha érdemes maradsz, egy napon, ebben vagy a következő életben megadatik majd neked egy örökkévaló családi kapcsolat áldása” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 77.).

Tan és a szövetségek 132:1–21

A celesztiális házasság nélkülözhetetlen a felmagasztosuláshoz

Mondd el, hogy körülbelül két hónappal azután, hogy Joseph Smith elmondta a Tan és a szövetségek 131-ben feljegyzett tanításokat, lediktálta azt a kinyilatkoztatást, melyet most a Tan és a szövetségek 132-ként ismerünk. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 132 szakaszfejlécét. Magyarázd el, hogy a többnejűség gyakorlásáról a következő leckében lesz szó. Kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 132:3–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, melyek jelzik a házasság új és örök szövetségébe történő belépés fontosságát. Beszéljétek meg a következő kérdéseket:

Milyen szavak és kifejezések jelzik ezekben a versekben az örökkévaló házasság fontosságát?
Milyen következményekkel jár ennek a tannak az elutasítása? (Elmagyarázhatod, hogy a kárhozottak szó azt jelenti, hogy az illető megrekedt az örök fejlődésében.)

Megjegyzés: Szánj egy kis időt arra, hogy a tanulók figyelmét felhívod egy fontos szentírás-tanulmányozási készségre, melyet az imént használtak a Tan és a szövetségek 132:3–6-nál, és ez a kulcsfontosságú szavak és kifejezések észrevétele. A szentírások tanulmányozása közben fontos észrevenni és megérteni a szavakat és a kifejezéseket. A 3–6. versekben a következő kifejezéseket fontos érteni: „befogadja és engedelmeskedjen”, „engedelmeskedniük kell”, „ha nem maradtok meg ebben a szövetségben, akkor kárhozottak vagytok”, „senki nem utasíthatja el”, „meg kell maradniuk”. E kifejezések némelyike a szentírásokban fellelhető fogalmak közötti összeköttetéseket is példáz. Az összeköttetések fogalmak közötti kapcsolatot jelenítenek meg. A 3. vers például összeköti a felkészülés, a befogadás és az engedelmesség fogalmakat.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 132:7–8-at, és nézzék meg, milyen feltételei vannak az Úr azt lehetővé tevő törvényének, hogy a férj és a feleség ezen élet után is házaspárként éljen.

E versek szerint milyen feltételek teljesülése szükséges ahhoz, hogy a házasság örökké tartson? (Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a táblára a következő igazságot: Amikor egy szövetséget a megfelelő papsági felhatalmazással kötnek meg és megpecsételi azt az ígéret Szent Lelke, akkor örökké tart.)

Mondd el a következő meghatározást az ígéret Szent Lelkéről: „A Szentlélek az ígéret Szent Lelke (Csel. 2:33). Megerősíti, hogy az emberek igazlelkű tetteit, szertartásait és szövetségeit elfogadja Isten. Az ígéret Szent Lelke tanúbizonyságot tesz az Atyának arról, hogy megfelelőképpen történt a szabadító szertartások elvégzése, és hogy betartásra kerültek az azokhoz kapcsolódó szövetségek” (Kalauz a szentírásokhoz: az ígéret Szent Lelke; scriptures.lds.org).

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni e tantételt, kiteheted a következő idézetet Bruce R. McConkie eldertől (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Megpecsételni annyit tesz, mint szentesíteni, igazolni vagy jóváhagyni. Az a cselekedet tehát, melyet megpecsétel az ígéret Szent Lelke, olyan cselekedet, melyet szentesít a Szentlélek, melyet jóváhagy az Úr; és aki magára vette ezt a kötelezettséget, azt a Lélek igazolja abban, amit tett. A jóváhagyás megszentelő pecsétje csak akkor kerül fel az adott cselekedetre, ha a szerződő felek személyes igazlelkűségük miatt érdemesek az isteni jóváhagyás elnyerésére” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 361–62).

Az Úr tovább részletezte az örökkévaló házasság elengedhetetlen feltételeit és áldásait, amint azt a Tan és a szövetségek 132:19–21 feljegyzi. E versek tanulmányozásához oszd párokra a tanulókat, és kérd meg őket két felsorolás elkészítésére: (1) annak feltételei, hogy a házasság örökkévaló legyen, és (2) milyen áldások érkeznek e feltételek teljesülésekor. Ha végeztek, a felsorolások ezeket is tartalmazhatják:

Annak feltételei, hogy a házasság örökkévaló legyen

A házasságnak az Úr törvénye és „az új és örök szövetség által” kell köttetnie.
A házasságot meg kell pecsételnie az ígéret Szent Lelkének.
A házasságkötést olyasvalakinek kell elvégeznie, aki rendelkezik a papság kulcsaival.
A házaspárnak meg kell maradnia Isten szövetségében.

Milyen áldások érkeznek

A házaspár előjön az első feltámadáskor.
A házaspár trónokat, királyságokat, fejedelemségeket, hatalmakat, birodalmakat, minden magasságot és mélységet fog örökölni.
A házasság teljes mértékben érvényben lesz a fizikai halál után.
A házaspár elhalad az angyalok mellett.
A házaspár felmagasztaltatik, és minden dologban dicsőségük lesz.
A házaspár magjainak „folytatása lesz örökkön örökké” (családjuk és leszármazottaik az egész örökkévalóságon át folytatódik; örök gyarapodásuk lesz).
A házaspárból istenek lesznek, és nem lesz végük.
A házaspár mindenek felett lesz, és minden dolog alájuk lesz rendelve.

Beszéljétek meg a következő kérdéseket, hogy segíts a tanulóknak még jobban megérteni az örökkévaló házassághoz kapcsolódó szükséges feltételeket és megígért áldásokat:

Szerintetek mit jelent megmaradni a házassági szövetségben? (Elmagyarázhatod, hogy a megmarad szó itt benne maradásra, folytatásra utal, illetve szövetség szerinti életet is jelent.)
Miért nem elegendő önmagában az örökkévaló házassághoz az, ha valakiket egymáshoz pecsételnek a templomban?
Milyen gondolatok és érzések vannak bennetek, amikor belegondoltok, mi mindent ígér nektek Mennyei Atyánk?

Tedd ki a következő idézetet Russell M. Nelson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„A celesztiális házasság kulcsfontosságú része az örök életre való felkészülésnek. Ehhez az kell, hogy a megfelelő emberrel, a megfelelő helyen, a megfelelő felhatalmazás által lépjünk házasságra, és hogy hűségesen engedelmeskedjünk ennek a szent szövetségnek. Így lesz biztos Isten celesztiális királyságában való felmagasztosulásunk” (A celesztiális házasság. Liahóna, 2008. nov. 94.).

Hogyan magyaráznátok el valakinek, aki nem egyháztag, annak fontosságát, hogy „a megfelelő helyen, a megfelelő felhatalmazás által lépjünk házasságra”?
Az örökkévaló házasság és család tanának fontosságára való tekintettel mit tehettek meg már most azért, hogy felkészüljetek egy örökkévaló házasságra és erős kapcsolatok kiépítésére?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit kell esetleg megváltoztatniuk az életükben azért, hogy jobban felkészüljenek a templomi pecsételésre, illetve betartsák az ezzel a pecsételéssel kapcsolatos szövetségeket. Tégy bizonyságot arról, hogy az örökkévaló házasság törekvése megéri az áldozathozatalt és az erőfeszítéseinket.

Tanulói olvasmányok

Tan és a szövetségek 49:15–17; 131:1–4; 132:1–24.
Russell M. Nelson: A celesztiális házasság. Liahóna, 2008. nov. 92–95.