9. lecke

Kövesd az élő prófétát!

Bevezetés

Az egyház megszervezésének napján az Úr lelki biztonságot ígért azoknak, akik megszívlelik a próféta szavát (lásd T&Sz 21:4–6). Hogy segítsen az egyháztagoknak elkerülni a megtévesztést, az Úr nem sokkal később azt is kinyilatkoztatta, hogy csak a prófétának van felhatalmazása az egész egyházra vonatkozó kinyilatkoztatás elnyerésére (lásd T&Sz 28:1–7). A prófétának a szentírások tisztázására is felhatalmazása van. Ezen igazságok megértése további lelki biztonságot jelent ezekben az utolsó napokban.

Háttérolvasmányok

Russell M. Nelson: A próféták támogatása. Liahóna, 2014. nov. 74–77.
Ezra Taft Benson, “Fourteen Fundamentals in Following the Prophet” [Brigham Young University devotional, Feb. 26, 1980], speeches.byu.edu; lásd még Tambuli, June 1981, 1–8.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és a szövetségek 21:1–6

Szívleljétek meg a próféta szavát!

Kérdezd meg a tanulóktól, hogy időnként milyen megnevezésekkel illetjük az egyház elnökét. Írd fel a tanulók válaszait a táblára, majd kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 21:1-et, a többiek pedig kövessék a szöveget. Egészítsd ki a táblára felírt megnevezéseket, azután kérdezd meg:

Mit árulnak el az ezekben a versekben szereplő egyes megnevezések az egyház elnökének munkájáról?

Segítsd a tanulóknak megérteni a Tan és a szövetségek 21 hátterét annak elmagyarázásával, hogy az ebben feljegyzett kinyilatkoztatást az egyház megszervezésének napján kapták. (Megjegyzés: Ha a tanulók megtanulják átlátni a szentírások hátterét, akkor valószínűbb, hogy érteni fogják az olvasottak jelentését és fontosságát.) Kérdezd meg:

Miért lehetett fontos a korai egyháztagoknak felismerni azt, hogy Joseph Smith prófétai elhívása jelentősen különbözött más egyházak vezetőinek szerepkörétől?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 21:4–5-öt, miközben az osztály követi a szöveget, majd beszéljétek meg a következőket:

Miért van szükség időnként türelemre és hitre a próféta tanácsának megszívleléséhez?

Szükség szerint oszd meg a tanulókkal a következő idézetet Harold B. Lee elnöktől (1899–1973):

„Meg kell tanulnunk hallgatni azokra a szavakra és parancsolatokra, amelyeket prófétáján keresztül ad az Úr. […] Lehet, hogy nem tetszik majd nektek, ami az egyház felhatalmazottjától [érkezik]. Lehet, hogy ellentétes lesz a politikai nézeteitekkel. Lehet, hogy ellentétes lesz a társadalmi nézeteitekkel. Lehet, hogy nem lesz összeegyeztethető a társadalmi életetek egy részével. Ám ha úgy hallgattok ezekre a tanításokra, türelemmel és hittel, mintha magának az Úrnak a szájából hangzanának el, akkor az ígéret szerint »a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felettetek; igen, és az Úristen eloszlatja előletek a sötétség erőit, és megrázza az egeket tiérettetek és az ő nevének dicsőségéért« (T&Sz 21:6)” (Az egyház elnökeinek tanításai: Harold B. Lee [2001]. 84.).

A Lélek késztetései szerint elmagyarázhatod a következőket:

Utolsó napi szentekként nem gondoljuk azt, hogy a próféták tökéletes emberek. Az Úr azonban soha nem fogja megengedni nekik, hogy tévútra vigyék az egyházat (lásd 1. hivatalos nyilatkozat, „Részletek Wilford Woodruff elnök három beszédéből a manifesztumot illetően”).
Hiszünk a folyamatos kinyilatkoztatásban és örvendünk annak. Voltak olyan alkalmak az egyház történetében, amikor valamelyik próféta egyértelműbbé tett egy korábbi prófétai tanácsot, illetve felhívta a figyelmet olyan, korábban széles körben elfogadott tanításokra vagy gyakorlatokra, amelyeken változtatni kellett. Az egyház korai napjaiban például arra buzdították az egyháztagokat, hogy gyűljenek egy bizonyos központi helyre, például az Ohio állambeli Kirtlandbe vagy a Missouri állambeli Jackson megyébe. Ma viszont arra buzdítják az egyház tagjait, hogy gyűljenek a helyi cövekükbe vagy kerületükbe.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 21:6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen ígéretek adatnak azoknak, akik megszívlelik a próféta szavát. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg, amit találnak, azután kérdezd meg:

Hogyan foglalnátok össze az azoknak adott ígéreteket, akik megszívlelik a próféta szavát? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha megszívleljük a próféta szavát, akkor védve leszünk az ellenségtől. A tanulók válaszai között elmagyarázhatod, hogy a megráz itt meglazításra, illetve egy edényből történő kirázásra is utalhat. A 6. vers egyik lehetséges értelmezése tehát az, hogy ha megrázza miérettünk az egeket, akkor kinyilatkoztatásokat és áldásokat áraszt ki ránk.)

Tedd ki a következő idézetet Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Az erős hittel rendelkezők számára ésszerű dolognak tűnik a próféták tanácsában keresni a biztonsághoz vezető ösvényt. Amikor a próféta szól, lehet, hogy a kevés hittel rendelkezők azt gondolják, hogy csupán egy bölcs ember jó tanácsát hallják. […]

Azonban ha úgy döntünk, hogy nem fogadjuk meg a prófétai tanácsot, akkor az rögtön más talajra helyez minket, mely sokkal veszélyesebb. Ha nem fogadjuk meg a prófétai tanácsot, akkor a jövőben már kevésbé leszünk nyitottak a sugalmazott tanács megfogadására” (“Finding Safety in Counsel,” Ensign, May 1997, 25).

Miért veszélyesebb az a „talaj”, ahol akkor állunk, ha elutasítjuk a próféták tanácsait? Milyen példák bizonyítják, hogy ez igaz?
Ti vagy az ismerőseitek kaptatok már áldást az élő próféták tanácsainak megszívleléséért? Mikor?
Hogyan vonatkozik napjaink vallási, erkölcsi és társadalmi kérdéseire a prófétai tanács megszívlelésének tantétele?

Buzdítsd a tanulókat, hogy gondolják át, mit tehetnének a Tan és a szövetségek 21:6-ban található ígéretek elnyeréséért. Biztosítsd őket arról, hogy ha őszintén megszívlelik az élő próféták szavát, akkor most és az örökkévalóságban is hatalmas áldásokat kapnak. Magyarázd el, hogy a próféták tanácsának megszívlelése nem jelenti azt, hogy vakon engedelmeskedünk a szavaiknak.

Olvasd fel a következő idézetet Harold B. Lee elnöktől:

„Nem elég az nekünk, utolsó napi szenteknek, ha követjük vezetőinket és elfogadjuk a tanácsaikat, hanem még ennél is nagyobb kötelezettségünk az, hogy önmagunk számára rendíthetetlen bizonyságot kapjunk ezen emberek isteni kinevezéséről, és tanúbizonyságot arról, hogy amit eddig mondtak, az Mennyei Atyánk akarata” (Tanítások: Harold B. Lee. 44.).

Tan és a szövetségek 28:2, 6–7; 43:1–7

Az Úr rendezetten ad kinyilatkoztatásokat

Mondd el, hogy nem sokkal az egyház megszervezése után voltak olyan egyháztagok, akiket megtévesztettek az ellenség arra irányuló erőfeszítései, hogy hamis prófétai útmutatást adjon. Kéj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 28 szakaszfejlécét, miközben az osztály követi a szöveget (lásd még Jeffrey G. Cannon, “All Things Must Be Done in Order: D&C 28, 43,” Revelations in Context series, Apr. 4, 2013, history.lds.org). Azután kérdezd meg:

Milyen gondokat okozott volna az, ha az egyháztagok továbbra is hisznek a Hiram Page-től kapott állítólagos kinyilatkoztatásokban?

Adj egy percet a tanulóknak a Tan és a szövetségek 28:2, 6–7 tanulmányozására, majd kérdezd meg:

Miben tisztázta ez az Úrtól érkező üzenet az egyház elnökének szerepkörét? (A tanulók értsék meg a következő tant: Az egyház elnöke rendelkezik az egész egyházra vonatkozó kinyilatkoztatás elnyerésének kulcsaival.)

Hogy segíts a tanulóknak még jobban megérteni ezt a tant, kérj meg valakit, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 43 következő történelmi hátterét:

1831 februárjában egy bizonyos Hubble asszonyság jött a szentek közé az Ohio állambeli Kirtlandben. Azt állította, hogy prófétaasszony, hogy kinyilatkoztatásokat kapott az egyház részére, hogy tudja: a Mormon könyve igaz, és hogy tanítónak kellene lennie az egyházban. Voltak, akiket meg tudott téveszteni a szentek közül. Joseph Smith és mások aggódtak az asszony befolyása és a szentek között keringő egyéb hamis kinyilatkoztatások miatt. A Próféta úgy döntött, hogy megkérdezi az Urat, mi a teendő, és kinyilatkoztatást kapott, melyet a Tan és a szövetségek 43 jegyez fel (lásd Documents, Volume 1: July 1828–June 1831, vol. 1 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], 257).

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 43:1–7-et, és keressék meg, milyen tanokat fejtett ki ez alkalommal az Úr. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg, amit találnak. Azt is javasolhatod, hogy készítsenek keresztutalást ezen versek és a Tan és a szövetségek 28:2 között. Mutass rá, hogy a 28. szakaszban feljegyzett kinyilatkoztatás a New York államban lévő szenteknek szólt, míg a 43. szakaszban feljegyzett a Kirtlandben lévőknek. Kérdezd meg:

A Tan és a szövetségek 43-ban feljegyzett kinyilatkoztatás idején ki volt kijelölve arra, hogy parancsolatokat és kinyilatkoztatásokat kapjon az egyház egésze számára?
Milyen tanokat tanulhatunk ezekből a versekből? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tanokat: Egyszerre csak egyvalaki van kijelölve arra, hogy az egész egyház részére kinyilatkoztatást kapjon. Akik hallgatnak az egyház elnökére, azok nem lesznek megtévesztve.)

Megoszthatod a következő idézetet L. Tom Perry eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Az Úr egy bizonyos rend szerint nyilvánítja ki akaratát az emberiségnek. Mindannyiunknak jogában áll megkérdezni az Urat és sugalmazást kapni az Ő Lelke által a saját sáfárságunk határain belül. A szülők kinyilatkoztatást kaphatnak a saját családjuk számára, a püspökök a számukra kijelölt gyülekezetek számára, egészen fel az Első Elnökségig, akik az egész egyház számára kapnak kinyilatkoztatást. […] Joseph Smith próféta kijelentette:

»Isten rendjének ellentmond az, hogy bármely egyháztag, vagy bárki más utasításokat kapjon egy nála magasabb felhatalmazással bíró személy részére« [Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith (2007). 205]” (lásd Hisszük mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott. Liahóna, 2003. nov. 86.).

Hogyan segít nektek elkerülni a megtévesztést annak tudata, hogy az Istentől kapott kinyilatkoztatás mindig az ismert papsági csatornákon keresztül érkezik? Hogyan hozhat békességet az életetekbe ez a tudás?
Hogyan tart rendet az egyházban az a mód, amelyen az Úr kinyilatkoztatást ad?

Tan és a szövetségek 90:1–6

Az Úr meghatározta az egyház rendjét

Mondd el, hogy az egyház növekedésével az Úr azt az utasítást adta Joseph Smith prófétának, hogy szervezze meg az egyház papságát és tagságát.

Olvasd fel vagy foglald össze a következőket:

„Az egyháztagság növekedésével a próféta további kinyilatkoztatásokat kapott a papsági hivatalokról. Az Úr útmutatása szerint megszervezte az Első Elnökséget, mely saját magából, mint elnökből, azon kívül Sidney Rigdon és Frederick G. Williams tanácsosokból állt. A Tizenkét Apostol Kvórumát is megszervezte, és a Hetvenek Első Kvórumát. Elhívott és elrendelt püspököket és tanácsosokat, főpapokat, pátriárkákat, főtanácsokat, hetveneseket és eldereket. Megszervezte az Egyház első cövekeit” (Örökségünk: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza rövid története [1996]. 26.).

Mondd el, hogy az Első Elnökség különleges helyet foglal el az egyházban. Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák a Tan és a szövetségek 90:1–6-ot, és nézzék meg, milyen konkrét feladatai vannak az Első Elnökségnek. (Az Első Elnökség viseli a „királyság… kulcsait” [2. vers], és általa adatnak „kijelentések” az egyháznak [4. vers]). Miközben a tanulók válaszolnak, elmagyarázhatod, hogy a „kijelentések” szó itt az Istentől prófétáin keresztül érkező kinyilatkoztatásokra utal.

Az egyik tanuló olvassa fel a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, melyik az a két mód, amelyek által valamilyen tant kap az egyház.

„J. Reuben Clark elnök, aki akkor tanácsosként szolgált az Első Elnökségben, kifejtette, hogyan terjed el az egyházban a tan, és milyen fontos szerepet játszik ebben az egyház elnöke. Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjait illetően azt mondta: »Ne felejt[sük] el, hogy az általános felhatalmazottak némelyike különleges elhívást kapott; különleges ajándékkal bírnak; prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatjuk őket, ami különleges lelki adottsággal ruházza fel őket az emberek tanítását illetően. Joguk, hatalmuk és felhatalmazásuk van Isten szándékának és akaratának kijelentésére e nép előtt, alávetve magukat az egyház elnöke mindenek feletti hatalmának és felhatalmazásának.« […]

Az egyház elnöke jelenthet be vagy értelmezhet tanokat, a neki adott kinyilatkoztatások alapján (lásd például T&Sz 138). Tanbéli kifejtésre sor kerülhet az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma közös tanácskozása által is (lásd például 2. hivatalos nyilatkozat)” (Krisztus tana. Liahóna, 2012. máj. 86–88.).

Miért fontos szem előtt tartani azt, hogy kinek van felhatalmazása kijelenteni a világnak Isten szándékát és akaratát?

Befejezésként kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit tanultak az élő próféták és apostolok üzeneteiből. Intézz felhívást hozzájuk, hogy osszák meg a bizonyságukat arról, ahogyan ezek az üzenetek megáldották őket.

Tanulói olvasmányok

Tan és a szövetségek 21:1–6; 28:2, 6–7; 43:1–7; 90:1–6, 16.
Russell M. Nelson: A próféták támogatása. Liahóna, 2014. nov. 74–77.