Felkészülés Krisztus második eljövetelére
Minden eddiginél jobban szembe kell néznünk annak valóságával, hogy egyre közelebb kerülünk Jézus Krisztus második eljöveteléhez.
Amint a Mormon könyvében feljegyzésre került, Jézus Krisztus születése előtt hat évvel egy Sámuel nevű hithű lámánita jövendölt a nefita népnek – akik akkorra nagyrészt hitehagyottá váltak1 – a Szabadítónk majdani születését kísérő jelekről. Tragikus módon a nefiták többsége elutasította ezeket a jeleket, mondván „nincs értelme, hogy eljöjjön egy olyan lény, mint valami Krisztus”2.
Sajnálatos módon – a szentírásbeli feljegyzés szerint ehhez hasonlóan – a zsidók nagy része sem tudta elfogadni, hogy a Galileából, ebből a jelentéktelen tartományból származó Jézus nevű férfi lenne valóban a régóta várt Messiás.3 Jézust, aki tényleg eljött, hogy betöltse a héber próféták által tett számos jövendölést, elutasították, sőt, keresztre is feszítették, mivel – ahogy azt Jákób, a Mormon könyve-beli próféta tanította – a zsidók „a célon túl tekintettek”. Jákób bizonyságát tette, hogy ennek eredményeképpen „Isten elvette tőlük az ő világos beszédét, és sok olyan dolgot adott át nekik, amit nem tudtak megérteni, mert ők azt kívánták. És mert azt kívánták, Isten megtette azt, hogy megbotolhassanak.”4
Bármily különösnek is tűnjön, sem tanításnak, sem csodának, sőt, egy mennyei angyal megjelenésének – amelynek Lámán és Lemuel tanúi voltak5 – sincs elég meggyőző ereje ahhoz, hogy egyesek megváltoztassák a haladásuk irányát, a látásmódjukat, vagy a hitüket valaminek az igaz voltáról. Ez különösképpen igaz, amikor a tanítások vagy a csodák nem egyeznek az egyén előzetes rigolyáival, kívánságaival vagy elképzeléseivel.
Hasonlítsuk össze egy pillanatra a következő két szentírásrészt: az első Pál apostoltól származik, aki az utolsó napokról szól és az emberek útjait jellemzi, a második pedig Alma prófétától, aki megmutatja, miként végzi el Isten a munkáját az emberek között. Kezdjük Páléval:
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. […]
Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.”6
Következzen Alma, aki Jézus Krisztus evangéliumának egy alapvető tantételét jelenti ki: „Most talán azt gondolod, hogy ez balgaság tőlem; de íme, azt mondom neked, hogy kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat; és a kis eszközök sok esetben megszégyenítik a bölcseket.”7
Modern világban élünk, telve tudással és nagy bátorsággal. Mindazonáltal e dolgok gyakran elkendőzik a bizonytalan alapot, amelyre felépültek. Következésképpen nem vezetnek valódi igazsághoz és tovább Isten felé, valamint a hatalomhoz, hogy kinyilatkoztatásban részesüljünk, lelki tudásra tegyünk szert és a szabadításra vezető hitet fejlesszünk ki Jézus Krisztusban.8
Mélyreható emlékeztetőt kapunk az Úrnak az engesztelő áldozatát megelőző estén Tamáshoz és a többi apostolhoz intézett szavairól: „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”9
Ha van szemünk a látásra, fülünk a hallásra és szívünk az érzésre, minden eddiginél jobban szembe kell néznünk annak valóságával, hogy egyre közelebb kerülünk Jézus Krisztus második eljöveteléhez. Igaz, hogy még nagy nehézségek várnak a földön élőkre az Ő visszatértekor, a hithűeknek azonban nincs mitől tartaniuk.
Most egy pillanat erejéig az egyházi Evangéliumi témák Jézus Krisztus második eljövetele című szócikkéből idézek:
„Amikor a Szabadító újra eljön, azt hatalomban és dicsőségben teszi majd, hogy a földre az Ő királyságaként igényt formáljon. A második eljövetele jelöli majd a millennium kezdetét.
A második eljövetel félelemmel és gyásszal teli időszak lesz a gonoszoknak, ám a békesség napja a hithűek számára. Az Úr kijelentette:
»Mert azok, akik bölcsek és elfogadták az igazságot, és vezetőjükké fogadták a Szent Lelket, és akiket nem tévesztettek meg – bizony mondom nektek, ők nem döntetnek le és vettetnek a tűzbe, hanem megmaradnak azon a napon.
És a föld nekik adatik örökségül; és sokasodnak és megerősödnek, és gyermekeik bűn nélkül nőnek fel, mígnem megszabadulnak.
Mert az Úr ott lesz közöttük, és rajtuk lesz az ő dicsősége, és ő lesz a királyuk és a törvényhozójuk« (Tan és szövetségek 45:57–59).”10
A Jézus Krisztus második eljövetelére való felkészülésünkhöz egy fontos, megnyugtató megjegyzést nyújtok a hithűeknek Ámós ószövetségi prófétától: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.”11
Ebben a lelkületben adta nekünk nemrégiben ezt a lélekemelő tanácsot Russell M. Nelson elnök, aki napjainkban az Úr prófétája a világ számára: „Jézus Krisztus evangéliuma a bűnbánat evangéliuma. A Szabadító engesztelésének köszönhetően evangéliuma arra szólít, hogy folyamatosan változzunk, fejlődjünk és tisztábbá váljunk. Ez a remény, a gyógyulás és az előrehaladás evangéliuma. Ennélfogva az evangélium az öröm üzenete! A lelkünk örvend minden egyes előrefelé megtett apró lépésnél.”12
Fenntartás nélkül bizonyságot teszek és tanúsítom Isten valóságát, valamint az élet alsóbb és felsőbb társadalmi helyzetéből való számtalan ember mindennapi életében bekövetkező csodák valóságát. Igaz, sok szent élményről ritkán beszélünk – részben az isteni eredetük, valamint annak eshetősége miatt, hogy egyesek tudatlanságból kigúnyolják azokat.
Ennek kapcsán az utolsó Mormon könyve-beli próféta, Moróni, így emlékeztet minket:
„És még ezt is nektek mondom, akik tagadjátok Isten kinyilatkoztatásait, és azt mondjátok, hogy már megszűntek ezek, hogy nincsenek kinyilatkoztatások, sem próféciák, sem gyógyítás, sem nyelveken szólás vagy nyelvek tolmácsolása;
Íme, azt mondom nektek, hogy nem ismeri Krisztus evangéliumát az, aki tagadja ezeket a dolgokat; bizony, nem olvasta a szentírásokat; de ha igen, akkor nem érti azokat.
Mert nem olvassuk-e azt, hogy Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, és hogy nincs benne változás, sem a változásnak árnyéka?”13
Beszédemet egy igazán lelkesítő prófétai kijelentéssel zárom Joseph Smith prófétától, melyet szolgálattétele végéhez közeledve tett, Jézus Krisztus második eljövetelére előretekintve: „[N]e haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság, testvérek, és tovább, tovább a győzelemig! Örvendjen a szívetek, és legyetek rendkívül örömteliek.”14 Ehhez teszem hozzá a saját tanúságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.