Mindennapos visszaállítás
A mennyei világosság folyamatos, napi beáramlására van szükségünk. Kellenek nekünk „a felüdülés idei”, a személyes visszaállítás időszakai.
E gyönyörű sabbat reggelen azért gyűltünk össze, hogy Krisztusról beszéljünk, örvendezzünk az Ő evangéliumában, valamint segítsük és támogassuk egymást, miközben Szabadítónk „útján”1 járunk.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként egész éven át e célból gyűlünk össze minden sabbatnapon. Ha nem vagytok ennek az egyháznak a tagjai, szeretettel üdvözlünk benneteket, és köszönjük, hogy csatlakoztok hozzánk a Szabadító iránti hódolatban, valamint az Őróla való tanulásban. Hozzátok hasonlóan mi is igyekszünk – tökéletlenül bár, de – jobb barátokká, szomszédokká és emberekké válni,2 igyekezvén mindezt azzal megvalósítani, hogy követjük Példaképünket, Jézus Krisztust.
Reméljük, érzitek bizonyságunk őszinteségét. Jézus Krisztus él! Ő az élő Isten Fia, és Ő prófétákat irányít a földön napjainkban. Mindenkit hívunk, hogy jöjjön, hallgassa meg Isten szavát, és részesüljön az Ő jóságában. Személyes tanúbizonyságomat teszem arról, hogy Isten közöttünk van, és bizonyosan közeledik mindenkihez, aki közeledik Őhozzá.3
Megtiszteltetés, hogy veletek együtt járhatunk a Mester szoros és keskeny tanítványi ösvényén.
Az egyenesen járás művészete
Gyakran ismételt elmélet az, mely szerint az eltévedt ember körbe-körbe jár. A közelmúltban a Max Planck Biológiai Kibernetikai Intézet tudósai letesztelték ezt az elméletet. A résztvevőket egy sűrű erdős területre vitték, ahol egyszerű utasítást adtak nekik: „Haladjanak egyenes vonalban!” Nem voltak látható útjelzők. A teszt alanyai kizárólag a saját irányérzékükre hagyatkozhattak.
Szerintetek mi lett az eredmény?
A tudósok erre a megállapításra jutottak: „Az emberek valóban körbe-körbe járnak, amikor nincsen megbízható jelzés a haladás irányára vonatkozóan.”4 Amikor ezt követően a résztvevőket kikérdezték, némelyikük teljes magabiztossággal állította, hogy hajszálnyit sem tért el az egyenestől. Magas önbizalmuk ellenére a GPS-adatok azt mutatták, hogy mindössze 20 méter átmérőjű szűk körökben mozogtak.
Miért olyan nehéz egyenes vonalban haladnunk? Néhány kutató azt feltételezi, hogy apró, látszólag jelentéktelen domborzati eltérések jelentik a kulcsot. Mások arra a tényre mutatnak rá, hogy minden ember egyik lába kicsivel erősebb a másiknál. „Valószínűbb” azonban, hogy azért esik nehezünkre egyenesen előre haladni, mert „egyre bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy merre van az egyenesen előre”5.
Bármi is legyen az ok, az emberi természet része, hogy megbízható viszonyítási pontok nélkül letérünk az útvonalunkról.
Letérés az ösvényről
Hát nem érdekes, hogy az apró, látszólag jelentéktelen tényezők milyen komoly szerepet játszanak az életünkben?
Ezt pilótaként szerzett személyes tapasztalatomból tudom. Minden alkalommal, amikor egy repülőtér megközelítéséhez kezdtem, tudtam, hogy a hátralévő munkám jelentős részben a haladási irány folyamatos, apró módosításaiból áll majd, hogy a repülőgépet biztonságban a megfelelő leszállópályára irányítsam.
Hasonló élményben lehet részetek vezetés közben is. A szél, az út egyenetlenségei, a nem teljesen tökéletes futóműszabályozás, a figyelmetlenség – nem is beszélve a többi vezető tetteiről – mind letéríthetnek benneteket a kívánt útvonalról. Ha nem figyeltek ezekre a tényezőkre, az elronthatja a napotokat.6
Ez érvényes ránk fizikailag.
És érvényes ránk lelki értelemben is.
Lelki életünk legtöbb változása – akár pozitív, akár negatív irányban – fokozatosan, lépésről lépésre következik be. A Max Planck tanulmányában részt vevőkhöz hasonlóan előfordulhat, hogy mi sem ismerjük fel, amikor lesodródunk a pályánkról. Sőt, még az is lehet, hogy biztosak vagyunk abban, hogy egyenes vonalban haladunk. Tény azonban, hogy a bennünket irányító útjelzők segítsége nélkül elkerülhetetlenül letérünk az útvonalunkról, és olyan helyekre lyukadunk ki, melyekre sohasem gondoltunk volna.
Igaz ez az egyénekre, és igaz társadalmakra és nemzetekre is. A szentírások tele vannak példákkal.
A Bírák könyve feljegyzi, hogy Józsué halálát követően „támadott más nemzetség…, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel”7.
A lenyűgöző mennyei közbeavatkozások, látogatások, megmentések és csodálatos győzelmek ellenére, amelyeknek Izráel gyermekei tanúi lehettek Mózes és Józsué élete során, a nép egyetlen nemzedék alatt elhagyta az Utat, és saját vágyaik után kezdtek járni. És persze nem telt sok időbe, amíg megfizették a viselkedésük árát.
Olykor ez az eltávolodás nemzedékeket vesz igénybe. Olykor néhány év vagy akár néhány hónap alatt végbemegy.8 De mindannyian hajlamosak vagyunk rá. Nem számít, milyen erőteljes lelki élményeink voltak a múltban, emberi lényekként hajlamosak vagyunk a tévelygésre. Ez a minta Ádám napjaitól mostanáig fennáll.
Íme a jó hír
Mégsincs minden veszve. A bolyongó tesztalanyokkal ellentétben előttünk vannak megbízható, jól látható útjelzők, amelyek segítségével felmérhetjük haladási irányunkat.
Mik ezek az útjelzők?
Bizonyosan szerepel közöttük a napi rendszerességű ima, a szentírások feletti elmélkedés, valamint a Jöjj, kövess engem! programhoz hasonló sugalmazott eszközök használata. Mindennap alázattal és őszintén járulhatunk Isten trónusa elé. Átgondolhatjuk tetteinket, és áttekinthetjük a napunk pillanatait – saját akaratunkat és vágyainkat az Övéi fényében mérlegelve. Ha pedig elsodródtunk, Istenhez könyörgünk visszaállításért, és elkötelezzük magunkat, hogy jobbak leszünk.
Ez az önvizsgálat lehetőséget nyújt az újratervezésre. Az elmélkedés kertjében együtt járhatunk az Úrral, ahol Mennyei Atyánk írott és Lélek által kinyilatkoztatott szava tanít, épít és megtisztít bennünket. Szent alkalom ez, amikor emlékezünk ünnepélyes szövetségeinkre, hogy követjük a gyengéd Krisztust; amikor felmérjük haladásunkat, és összhangba hozzuk magunkat az Isten által az Ő gyermekei számára biztosított útjelzőkkel.
Gondoljatok erre úgy, mint a ti személyes, mindennapos visszaállításotokra. A dicsőség ösvényén zarándokokként tett utazásunk során tudjuk, milyen könnyű elbukni. Ahogyan azonban az apróbb eltérések lesodorhatnak bennünket a Szabadító útjáról, éppen úgy a kis és egyszerű kiigazító tettek bizonyosan képesek visszavezetni minket. Amikor a sötétség beszivárog az életünkbe – ahogyan ez gyakorta megesik –, mindennapos visszaállításunk megnyitja szívünket a mennyei világosság előtt, mely beragyogja a lelkünket, elűzve az árnyakat, a félelmeket és a kétségeket.
Kis kormányok, hatalmas hajók
Ha törekszünk rá, akkor bizonyos, hogy „Isten meg fogja nek[ünk] adni… a tudást az ő Szent Lelke által, igen, a Szentlélek kimondhatatlan ajándéka által”9. Amilyen gyakran csak kérjük, Ő megtanít bennünket az Ő útjára, és segít követnünk azt.
Ez persze állandó erőfeszítést kíván a részünkről. Nem elégedhetünk meg a múltbéli lelki élményekkel, azok folyamatos áradására van szükségünk.
Nem hagyatkozhatunk örökké mások bizonyságára. Sajátot kell szereznünk.
A mennyei világosság folyamatos, napi beáramlására van szükségünk.
Kellenek nekünk „a felüdülés idei”10, a személyes visszaállítás időszakai.
A „hömpölygő vizek [nem] maradhatnak szennyesek” sokáig.11 Gondolataink és tetteink tisztán tartásához tovább kell hömpölyögnünk.
Végtére is az evangélium és az egyház visszaállítása sem olyasmi, amire egyszer sor került, és ezzel véget is ért. Ez egy folyamat – napról napra, szívről szívre.
Ahogyan a napjaink telnek, úgy telik az életünk is. Egy író ezt így fogalmazta meg: „Egy napban benne van az egész élet. Nekilátsz valaminek, de végül más lesz belőle, eltervezel egy teendőt, aztán sohasem jutsz hozzá. […] Az életed végén aztán az egész létezésed is ilyen véletlenszerű lesz. Az életed teljességében éppen úgy alakul, mint egyetlen napod.”12
Szeretnétek megváltoztatni az életetek alakulását?
Változtassatok egy-egy napotok alakulásán!
Szeretnétek változtatni a napotokon?
Változtassaton ezen az órán!
Változtassátok meg, mit gondoltok, éreztek és tesztek ebben a pillanatban!
Egy kis kormányrúd képes irányítani egy hatalmas hajót.13
Apró téglákból fenséges paloták épülhetnek.
A piciny magvakból toronymagas mammutfenyők fejlődnek ki.
A jól eltöltött percek és órák a jól megélt élet építőkövei. Ösztönözhetik a jóságot, kiemelhetnek bennünket a tökéletlenségek fogságából, és felvezethetnek bennünket a megbocsátás és a megszentelődés megváltó ösvényére.
Az új kezdetek Istene
Veletek együtt hálával emelem fel a szívemet az új lehetőség, az új élet, az új remény csodálatos ajándékáért.
A nagylelkű és megbocsátó Istenünk iránti dicsérettől zeng hangunk. Hiszen Ő bizonyosan az új kezdetek Istene. Minden munkálkodása fennkölt célja az, hogy segítsen nekünk, az Ő gyermekeinek, sikerrel járni a halhatatlanság és az örök élet utáni kutatásunkban.14
Új teremtmények lehetünk Krisztusban, hiszen Isten azt ígérte: „amilyen gyakran népem bűnbánatot tart, én meg fogom nekik bocsátani az ellenem elkövetett vétkeiket”15, és „nem emlékszem azokra többé”16.
Szeretett testvéreim, drága barátaim! Mindannyian elsodródunk időről időre.
Képesek vagyunk azonban visszatérni az útra. Képesek vagyunk átevezni ezen élet sötétségén és megpróbáltatásain, meglelvén utunkat vissza, szerető Mennyei Atyánkhoz, ha kutatjuk és elfogadjuk az Őáltala biztosított lelki útjelzőket, befogadjuk a személyes kinyilatkoztatást, és törekszünk a mindennapos visszaállításra. Így válunk szeretett Szabadítónk, Jézus Krisztus igaz tanítványaivá.
Miközben ezt tesszük, Isten ránk fog mosolyogni. „Az Úr… megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked. Az Úr felkészít téged magának szent néppé…”17
Hogy törekedjünk a mindennapos visszaállításra, és folyamatosan igyekezzünk Jézus Krisztus útján járni, ez az én imám, Jézus Krisztus nevében, ámen.