Isten szeretete
Atyánk és Szabadítónk megáldottak minket parancsolatokkal, a parancsolataiknak való engedelmességben pedig még teljesebben és mélységesebben érezzük az Ő tökéletes szeretetüket.
Mennyei Atyánk mélységesen és tökéletesen szeret minket.1 Ebben a szeretetben alkotott egy tervet, a megváltás és a boldogság tervét, hogy elérhetővé tegyen számunkra minden olyan lehetőséget és örömöt, amelyet csak hajlandók vagyunk elfogadni, beleértve mindazt, amivel Ő rendelkezik.2 Ennek érdekében még arra is hajlandó volt, hogy felajánlja az Ő Szeretett Fiát, Jézus Krisztust, hogy a Megváltónk legyen. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”3 A szeretete tiszta atyai szeretet – mindenki számára egyetemes, mégis minden egyén számára személyes.
Jézus Krisztus osztozik ezen a tökéletes szereteten az Atyával. Amikor az Atya először bemutatta az Ő nagyszerű boldogságtervét, felkért valakit, hogy Szabadítóként megváltson minket – ami alapvető része volt e tervnek. Jézus jelentkezett: „Itt vagyok, küldj engem.”4 A Szabadító „semmit nem tesz, ami ne a világ javára lenne; mert szereti a világot, olyannyira, hogy leteszi saját életét, hogy minden embert magához vonzhasson. Senkinek nem parancsolja meg tehát, hogy ne legyen része az ő szabadításában.”5
Ez az isteni szeretet bőséges vigaszt és magabiztosságot kell hogy adjon nekünk, amikor Krisztus nevében az Atyához imádkozunk. Egyikünk sem idegen Számukra. Ne habozzunk szólítani Istent, még akkor sem, ha érdemtelennek érezzük magunkat. Jézus Krisztus irgalmára és érdemeire hagyatkozhatunk, hogy meghallgatásra leljünk.6 Amikor Isten szeretetében maradunk, egyre kevésbé függünk majd mások jóváhagyásától, hogy az vezessen minket.
Isten szeretete nem nézi el a bűnt, inkább megváltást kínál
Mivel Isten szeretete mindent felölelő, némelyek „feltétel nélküliként” említik, és az elméjükben ezt a gondolatot úgy értelmezik, hogy Isten áldásai feltétel nélküliek, valamint hogy a szabadítás feltétel nélküli. Nem azok. Néhányan gyakran mondogatják, hogy „a Szabadító úgy szeret, ahogy vagyok” – és ez persze igaz is. Azonban nem vihet be minket az Ő királyságába úgy, ahogy vagyunk, „mert semmi tisztátalan dolog nem lakhat ott, vagyis nem lakhat az ő jelenlétében”7. Előbb a bűneink alól feloldozást kell nyernünk.
Hugh Nibley professzor egyszer megjegyezte, hogy Isten királysága nem maradhat fent, ha a legkisebb bűnt is elnézi: „A romlás legkisebb foltja is azt jelenti, hogy a másik világ nem lenne sem romolhatatlan, sem örökkévaló. A legkisebb hiba egy épületben, intézményben, törvényben vagy jellemben elkerülhetetlenül végzetesnek bizonyul majd az örökkévalóság hosszú távlatában.”8 Isten parancsolatai „szigorúak”9, mivel az Ő királysága és annak a lakosai csak akkor maradhatnak fent, ha következetesen elutasítják a gonoszságot, és kivétel nélkül mindig a jót választják.10
Jeffrey R. Holland elder az alábbi megfigyelést tette: „Jézus tisztán értette, amit sokan a modern kultúránkban elfeledni látszanak: hogy életbevágóan fontos különbség van a bűn megbocsátására vonatkozó parancsolat (amelyre Őneki végtelen képessége volt), valamint az elnézése elleni figyelmeztetés között (amely elnézéssel Ő egyetlen egyszer sem élt).”11
Jelenlegi tökéletlenségeink ellenére azonban reményünk lehet arra, hogy „nevet és tisztet”12 szerezhetünk, helyet az Ő egyházában és a celesztiális világban. Miután tisztázza, hogy nem nézheti el a bűnt vagy hunyhat szemet felette, az Úr biztosít minket:
„[M]indazonáltal aki bűnbánatot tart és az Úr parancsolatait cselekszi, annak megbocsáttatik.”13
„[É]s amilyen gyakran népem bűnbánatot tart, én meg fogom nekik bocsátani az ellenem elkövetett vétkeiket.”14
A bűnbánat és az isteni kegyelem feloldja az ellentétet:
„És azokra a szavakra is emlékezzetek, amiket Amulek mondott Zézromnak Ammoniha városában; mert azt mondta neki, hogy az Úr biztosan el fog jönni, hogy megváltsa a népét, de nem azért jön el, hogy a bűneikben váltsa meg őket, hanem azért, hogy a bűneiktől váltsa meg őket.
És az Atya hatalmat adott neki, hogy megváltsa őket a bűneiktől, a bűnbánat folytán; elküldte tehát az angyalait, hogy hirdessék a bűnbánat feltételeinek híreit, mely elvezet a Megváltó hatalmához, lelkük szabadulására.”15
A bűnbánat feltételével az Úr irgalommal lehet irántunk az igazság meglopása nélkül, és „Isten nem szűnik meg Istennek lenni”16.
A világ útja, mint tudjátok, antikrisztusi, vagyis „bármit, csak ne Krisztust”. Napjainkban a Mormon könyve történelmének a megismétlődését éljük, amelyben karizmatikus alakok igazságtalan uralmat gyakorolnak mások felett, a szexuális szabadosságot ünneplik, és a vagyon felhalmozását mint létünk célját hirdetik. Az ő bölcseleteik igazolják egy kis bűn elkövetését17, vagy még sokét is, azonban megváltást egyikük sem tud kínálni. Az csakis a Bárány vére által jöhet el. A „bármit, csak ne Krisztust” és a „bármit, csak ne bűnbánatot” csapat mindössze azt az alaptalan állítást tudja felmutatni, mely szerint bűn nem létezik; vagy ha igen, akkor végső soron nincsenek következményei. Nem hiszem, hogy ennek az érvelésnek túl sok ereje lesz a végső ítéletkor.18
Nem kell a lehetetlenre vállalkozva megpróbálnunk kimagyarázni a bűneinket. Másfelől viszont nem kell a lehetetlenre vállalkozva megpróbálnunk csupán a saját erőnkből eltörölni a bűn hatásait. Vallásunk nem a kimagyarázás vagy a maximalizmus vallása, hanem a megváltás vallása – a Jézus Krisztus általi megváltásé. Ha a bűnbánóak között vagyunk, az Ő engesztelése által a bűneinket az Ő keresztjéhez szegezik, mi pedig „az ő sebeivel gyógyulánk meg”19.
A próféták vágyakozó szeretete Isten szeretetét tükrözi
Régóta lenyűgöz Isten prófétáinak a bűn elleni figyelmeztetéseikben jelen lévő vágyakozó szeretete – amelyet már magam is éreztem. Nem az ítélkezés vágya készteti erre őket. Az ő igaz vágyuk Isten szeretetét tükrözi; valójában éppen ez Isten szeretete. Szeretik azokat, akihez elküldik őket, bárkik és bármilyenek legyenek is. Ahogy az Úr, úgy az Ő szolgái sem szeretnék, hogy bárki szenvedjen a bűn és a rossz döntések fájdalma miatt.20
Almát elküldték, hogy a bűnbánat és a megváltás üzenetét hirdesse egy gyűlölködő népnek, amely kész volt üldözni, kínozni, sőt megölni a keresztény hívőket, beleértve akár magát Almát is. Ő mégis szerette őket és vágyott a szabadulásukra. Miután Alma kijelentette Krisztus engesztelését Ammoniha népének, így könyörgött: „És most, testvéreim, szívem mélyéből kívánom, igen, nagy, méghozzá fájdalmas aggodalommal, hogy hallgassatok a szavaimra, és vessétek el a bűneiteket, …hogy az utolsó napon felemeltessetek és bemenjetek [Isten] nyugalmába.”21
Russell M. Nelson elnök szavaival: „Éppen azért hirdetjük az Ő igazságát, mert mélységesen törődünk Isten minden gyermekével.”22
Isten szeret téged; te szereted Őt?
Az Atya és a Fiú szeretete szabadon adatik, de reményeket és elvárásokat is magában foglal. Ismét Nelson elnököt idézve: „Isten törvényeinek az indítéka kizárólag az Ő irántunk táplált végtelen szeretete és az arra irányuló vágya, hogy azzá váljunk, akik csak lehetünk”23.
Mivel szeretnek téged, nem szeretnének úgy hagyni, „ahogy vagy”. Mivel szeretnek téged, szeretnék, hogy örömben és sikerben legyen részed. Mivel szeretnek téged, szeretnék, ha bűnbánatot tartanál, mert ez a boldogsághoz vezető út. De ez a te döntésed – Ők tiszteletben tartják az önrendelkezésedet. Úgy kell döntened, hogy szereted Őket, szolgálod Őket, betartod a parancsolataikat. Ezután még bőségesebben áldhatnak meg és szerethetnek téged.
A legfőbb elvárásuk az, hogy mi is szeressünk. „A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.”24 Ahogy János írta: „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”25
Joy D. Jones nővér, az Elemi korábbi általános elnöke felidézte, amikor fiatal párként elhívták őt és a férjét, hogy látogassanak meg és nyújtsanak szolgálattételt egy olyan családnak, akik már évek óta nem jártak az egyházba. Az első látogatás alkalmával azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy nem látják őket szívesen. További sikertelen próbálkozások, valamint megannyi ima és elmélkedés után Jones fivér és nővér választ kaptak a szolgálatuk miértjére a Tan és szövetségek egy versén keresztül: „Teljes szíveddel, teljes lelkeddel, elméddel és erőddel szeresd az Urat, a te Istenedet; és Jézus Krisztus nevében szolgáld őt.”26 Jones nővér ezt mondta:
„Ráébredtünk, hogy bár őszintén igyekeztünk szolgálni ezt a családot és a püspökünket, meg kellett kérdeznünk magunktól, hogy a szolgálatunkban valóban az Úr iránt érzett szeretet vezérelt-e minket. […]
Az Úr iránt érzett szeretetünk miatt elkezdtünk várakozással tekinteni az e drága családnál tett látogatásainkra (lásd 1 Nefi 11:22). Őérte csináltuk. Őmiatta a küzdelem nem volt többé küzdelem. Sok hónapnyi küszöbön való ácsorgás után a család végül beengedett minket. Idővel már rendszeressé váltak a közös imáink és a gyengéd evangéliumi beszélgetéseink. Tartós barátság alakult ki köztünk. Azáltal hódoltunk Istennek és szerettük Őt, hogy szerettük a gyermekeit.”27
Miközben elismerjük, hogy Isten tökéletesen szeret minket, mindannyian megkérdezhetjük: Mennyire szeretem én Istent? Számíthat Ő úgy az én szeretetemre, ahogy én az Övére? Nem lenne érdemes törekvés úgy élni, hogy Isten nemcsak a hiányosságaink ellenére, hanem azért is szeretni tud minket, akivé válunk? Ó, hogy úgy szólhasson rólatok és rólam, mint ahogy például Hyrum Smithről: „én, az Úr szeretem őt, szívének feddhetetlensége miatt”28! Emlékezzünk János kedves intésére: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”29
Az Ő parancsolatai tényleg nem nehezek – épp ellenkezőleg. Kijelölik a gyógyulás, a boldogság, a békesség és az öröm ösvényét. Atyánk és Szabadítónk megáldottak minket parancsolatokkal, a parancsolataiknak való engedelmességben pedig még teljesebben és mélységesebben érezzük az Ő tökéletes szeretetüket.30
Íme a válasz napjaink folytonosan viszályos világára: Isten szeretete. A Mormon könyve történelmének az aranykorában, a Szabadító szolgálatát követően a feljegyzések szerint „nem volt viszálykodás az országban, Isten szeretete miatt, mely az emberek szívében lakozott”31. Miközben Sion felé igyekszünk, emlékezzetek a Jelenések könyvének az ígéretére: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a [szent] városba.”32
Bizonyságot teszek Mennyei Atyánk és a Megváltónk, Jézus Krisztus, valamint az Ő folyamatos, múlhatatlan szeretetük valóságáról. Jézus Krisztus nevében, ámen.