A Jézus Krisztushoz való megtérésünk elmélyítése
A szentírások és az Istenre vonatkozó tudásunk ajándékok – olyan ajándékok, amelyeket gyakorta természetesnek veszünk. Becsüljük meg ezeket az áldásokat!
Nielson elder! Nagyon köszönöm neked ezt a gyönyörű üzenetet. Szükségünk volt rá.
Drága fivéreim és nővéreim! Russell M. Nelson elnök nemrég ezt tanította nekünk: „Ha bármit jól akarunk csinálni, az erőfeszítést igényel. A Jézus Krisztus igaz tanítványává válás nem kivétel ez alól. A hitetek és az Őbelé vetett bizalmatok gyarapítása erőfeszítést igényel.” A Jézus Krisztusba vetett hitünk gyarapítására tett javaslatai között volt az, hogy váljunk elkötelezett tanulókká, és merítkezzünk meg a szentírásokban, hogy jobban megértsük Krisztus küldetését és szolgálattételét. (Lásd Krisztus feltámadt; az Őbelé vetett hit hegyeket fog megmozgatni. Liahóna, 2021. máj. 103.)
A Mormon könyvéből megtudtuk, hogy a szentírásoknak fontos szerepe volt Lehi családjában – olyannyira, hogy Nefi és a fivérei vissza is mentek Jeruzsálembe megszerezni a rézlemezeket (lásd 1 Nefi 5:11–4).
A szentírások felfedik Isten ránk vonatkozó akaratát, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Liahóna tette ezt Nefi és az apja számára. Miután eltörte az íját, Nefinek tudnia kellett, hova menjen élelmet szerezni. Apja, Lehi, a Liahónára tekintett, és látta a ráírt dolgokat. Nefi látta, hogy a mutatók az irántuk tanúsított hit, szorgalom és figyelem szerint működnek. Látott olyan írást is, amelyet könnyű volt elolvasni, és amely az Úr útjait illetően okította őket. Rájött, hogy az Úr kis dolgokon keresztül visz véghez nagy dolgokat. Engedelmeskedett a Liahóna nyújtotta útmutatásoknak. Felment a hegyre, és élelmet szerzett a családjának, akik korábban nagyon megszenvedték annak a hiányát. (Lásd 1 Nefi 16:23–31.)
Nekem úgy tűnik, hogy Nefi a szentírások odaadó tanulója volt. Azt olvassuk, hogy Nefi gyönyörködött a szentírásokban, elgondolkozott rajtuk a szívében, és leírta őket a gyermekei okulására és hasznára (lásd 2 Nefi 4:15–16).
Russell M. Nelson elnök ezt mondta:
„Ha előre törekszünk, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartunk, akkor örök életünk lesz [lásd 2 Nefi 31:20].
A lakmározás többet jelent a megkóstolásnál. A lakmározás a zamatok megízlelését jelenti. Úgy ízleljük meg a szentírások zamatát, ha azokat az örömteli felfedezés és a hithű engedelmesség szellemében tanulmányozzuk. Amikor Krisztus szavain lakmározunk, akkor azok bevésődnek szívünk hústábláiba [2 Korintusbeliek 3:3]. Természetünk szerves részévé válnak” (vö. A szentírások útmutatása szerint élni. Liahóna, 2001. jan. 21.).
Milyen dolgokat teszünk, ha a lelkünk gyönyörködik a szentírásokban?
Fokozottan vágyunk arra, hogy részt vegyünk Izráel egybegyűjtésében a fátyol mindkét oldalán. Természetes számunkra a családunk és a barátaink meghívása, hogy hallgassák meg a misszionáriusokat. Érdemesek vagyunk és van érvényes templomi ajánlásunk, hogy amilyen gyakran csak lehet, elmenjünk a templomba. Azon dolgozunk, hogy megtaláljuk, előkészítsük és benyújtsuk a templomba az őseink neveit. Hithűen megtartjuk a sabbat napját, minden vasárnap eljárva az istentiszteletre, hogy az úrvacsorából érdemesen véve megújítsuk az Úrral kötött szövetségeinket. Elhatározzuk, hogy a szövetség ösvényén maradunk, minden olyan szó szerint élve, amely Isten szájából előjön (lásd Tan és szövetségek 84:44).
Számotokra mit jelent gyönyörködni az Úr dolgaiban?
A szentírásokban való gyönyörködés többet jelent a tudásra éhezésnél és szomjúhozásnál. Nefi nagy örömöt tapasztalt meg az élete során. Azonban nehézségekkel és szomorúsággal is szembesült (lásd 2 Nefi 4:12–13). „Mindazonáltal – mondta – tudom, kiben bíztam” (2 Nefi 4:19). A szentírásokat tanulmányozva jobban meg fogjuk érteni Istennek a szabadításunkra és felmagasztosulásunkra vonatkozó tervét, és bízni fogunk azokban az ígéretekben, amelyeket a szentírásokban tett nekünk, valamint az újkori próféták ígéreteiben és áldásaiban.
Egy délután a feleségemmel meghívást kaptunk egy barátunk otthonába. A hétéves fiuk, David még soha nem hallotta Dávid és Góliáth bibliai történetét, és szerette volna meghallgatni. Amikor elkezdtem mesélni a történetet, megérintette őt az, ahogyan Dávid hittel, és Izráel Istenének a nevében egy parittyával és egy kővel megsebesítette és megölte a filiszteust, úgy, hogy nem is volt kard a kezében (lásd 1 Sámuel 17).
Hatalmas sötét szemeivel rám nézve határozottan azt kérdezte tőlem: „Kicsoda Isten?” Elmagyaráztam neki, hogy Isten a mi Mennyei Atyánk, és hogy a szentírásokban tanulunk Róla.
Ekkor azt kérdezte: „Mik azok a szentírások?” Elmondtam neki, hogy a szentírások Isten szava, és hogy csoda szép történeteket talál bennük, amelyek segítenek neki Isten jobb megismerésében. Megkértem az anyukáját, hogy használja az otthonukban lévő Bibliát, és ne hagyja, hogy David elaludjon anélkül, hogy a teljes történetet elolvasta volna neki. Nagy gyönyörűséggel hallgatta. A szentírások és az Istenre vonatkozó tudásunk ajándékok – olyan ajándékok, amelyeket gyakorta természetesnek veszünk. Becsüljük meg ezeket az áldásokat!
Amikor fiatalemberként missziót szolgáltam, megfigyeltem, hogy amikor a szentírásokkal tanítottunk, sok ember élete megváltozott. Tudatára ébredtem a bennük rejlő erőnek és annak, ahogyan meg tudják változtatni az életünket. Mindenki, akinek a visszaállított evangéliumot tanítottuk, egyedi volt, más-más igényekkel. A szentírások – igen, a szent próféták által írt próféciák – elvezették őket az Úrba vetett hithez, valamint a bűnbánathoz, és megváltoztatták a szívüket.
A szentírások örömmel töltötték el őket, miközben sugalmazást, iránymutatást, vigaszt, erőt, és az igényeiknek megfelelő válaszokat kaptak. Sokan közülük úgy döntöttek, hogy változásokat eszközölnek az életükben és elkezdik betartani Isten parancsolatait.
Nefi arra buzdít minket, hogy gyönyörködjünk Krisztus szavaiban, mert Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mutatni nekünk, amelyet meg kell tennünk (lásd 2 Nefi 32:3).
Arra kérlek titeket, hogy legyen állandó tervetek a szentírások tanulmányozására. A Jöjj, kövess engem! nagyszerű forrásanyag az evangélium tanítására és tanulására, elmélyítve a Jézus Krisztushoz való megtérésünket, és segítve nekünk abban, hogy olyanokká váljunk, amilyen Ő. Amikor az evangéliumot tanulmányozzuk, nem egyszerűen új tudnivalókat keresünk, hanem arra törekszünk, hogy új teremtményekké váljunk (lásd 2 Korinthusbeliek 5:17).
A Szentlélek utat mutat nekünk az igazsághoz és bizonyságot tesz nekünk az igazságról (lásd János 16:13). Megvilágosítja az elménket, megújítja az értelmünket, és megérinti szívünket Isten kinyilatkoztatása által, aki minden igazság forrása. A Szentlélek megtisztítja a szívünket. Fellobbantja bennünk a vágyat az igazság szerinti életre, és megsúgja nekünk, hogyan élhetünk így. „[A] Szent Lélek… mindenre megtanít majd titeket” (János 14:26).
A Joseph Smith prófétának kinyilatkoztatott szavakat illetően ezt mondta a Szabadítónk:
„Ezek a szavak nem emberektől vagy embertől valók, hanem éntőlem;
…az én hangom az, amely mondja őket nektek; mert az én Lelkem által adatnak nektek…;
bizonyságot tehettek tehát arról, hogy hallottátok a hangomat, és ismeritek a szavaimat” (Tan és szövetségek 18:34–36).
Törekedjünk a Szentlélek társaságára! Irányítsa ez a cél a döntéseinket, és mutasson utat a gondolatainknak és a tetteinknek. Törekednünk kell mindarra, ami meghívja a Lélek hatását, és el kell utasítanunk mindent, ami eltér ettől a hatástól.
Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus a mi Mennyei Atyánk szeretett Fia. Szeretem a Szabadítómat. Hálás vagyok a szentírásaiért és az élő prófétáiért. Nelson elnök az Ő prófétája. Jézus Krisztus nevében, ámen.