Hogy Krisztus követői legyünk
Krisztus követőjének lenni annyit tesz, mint arra törekedni, hogy a Szabadító cselekedeteihez, viselkedéséhez és életéhez igazítsuk a sajátunkat.
Személyes tanulmányozásom során a Bibliából megragadott a később Pálként ismert tárzusi Saul megtérésének története.
Pál tevékeny részt vállalt az egyház és a keresztények üldözésében. Ám a mennyek és Jézus Krisztus engesztelésének hatalma által teljes átalakuláson ment át, és Isten nagyszerű szolgájává vált. Életét a Szabadító Jézus Krisztus példája szerint élte.
A korinthosziakhoz intézett egyik tanításában Pál arra kérte őket, hogy legyenek a követői, ahogy ő maga Krisztus követője (lásd 1 Korinthusbeliek 11:1). Pál ezen őszinte felkérése máig érvényes: legyünk Krisztus követői.
Elkezdtem azon gondolkozni, mit jelent Krisztus követőjének lenni. Ami pedig még ennél is fontosabb, elkezdtem megkérdezni, miben kellene Őt lemásolnom?
Krisztus követőjének lenni annyit tesz, mint arra törekedni, hogy a Szabadító cselekedeteihez, viselkedéséhez és életéhez igazítsuk a sajátunkat. Azt jelenti, hogy erényeket sajátítunk el. Így válunk Jézus Krisztus igaz tanítványává.
Tanulmányoztam a Szabadító életének különböző vonatkozásait, és a mai üzenetem részeként összeszedtem négy olyan tulajdonságát, amelyet igyekszem másolni, és ezeket meg is osztom veletek.
A Szabadító első tulajdonsága az alázatosság. Jézus Krisztus már a halandóság előtti élettől fogva nagyon alázatos volt. A mennyei tanácsban felismerte Isten akaratát, és hagyta azt érvényesülni az emberiség szabadításának a tervében. Ezt mondta: „Atyám, a te akaratod legyen meg, és a dicsőség legyen tiéd mindörökké” (Mózes 4:2).
Tudjuk, hogy Jézus Krisztus az alázatról tanított, és megalázkodott, hogy dicsőítse az Atyját.
Éljünk alázatosan, hisz abból békesség fakad (lásd Tan és szövetségek 19:23). Alázatosság előzi meg a dicsőséget, és Isten előtti kedvességhez vezet: „Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1 Péter 5:5). Az alázat szelíd válaszokhoz vezet. Erre épül az igazlelkű jellem.
Dale G. Renlund elder ezt tanította:
„Akik alázatosan Istennel járnak, azok emlékeznek arra, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus mit tett értük.
Istennel úgy bánunk tisztességesen, hogy alázatosan járunk Ővele” (Cselekedj igazságosan, szeresd az irgalmasságot, és járj alázatosan Istennel! Liahóna, 2020. nov. 111., 109.).
A Szabadító második tulajdonsága a bátorság. Amikor a 12 éves Jézus Krisztusra gondolunk, aki a templomban a törvénytudók között ült és a menny dolgairól tanította őket, láthatjuk, hogy már ilyen fiatalon is micsoda különleges bátorsággal rendelkezett. Habár a legtöbben azt várnánk, hogy a törvénytudók tanítsák a fiatal fiút, amikor Ő tanított, „hallgatták őt, és kérdéseket tettek fel neki” (Joseph Smith fordítás, Lukács 2:46).
2016-tól 2019-ig teljes idejű missziót szolgáltunk a Kongói Demokratikus Köztársaság Mbuji-Mayi Misszióban. A misszió egyik zónájából a másikba autóval utaztunk. A területen kialakult helyzet okán szúró- és vágófegyverekkel felszerelkezett banditák jelentek meg az utakon, akadályozva az utazók mozgását.
Öt misszionárius, akik az áthelyezések miatt egyik zónából a másikba utaztak, elszenvedői lettek egy ilyen rajtaütésnek. Mivel korábban már velünk is történt ilyen, aggódni kezdtünk mindannyiunk életéért és biztonságáért, sőt még attól is vonakodtunk, hogy meglátogassuk a misszionáriusokat, és zónakonferenciákat tartsunk. Nem tudtuk, meddig fog ez tartani. Készítettem egy jelentést, amelyet elküldtem a Területi Elnökségnek; leírtam a félelmeimet a további utazásokkal kapcsolatban, habár ez volt az egyetlen módja, hogy meglátogassuk a misszionáriusainkat.
Válaszában Kevin Hamilton elder, aki az Afrika Délkeleti Terület elnöke volt, azt írta nekem: „Azt tanácsolom, hogy tegyetek meg minden tőletek telhetőt. Legyetek bölcsek és imádságosak. Ne tegyétek ki magatokat vagy misszionáriusaitokat tudatosan veszélynek, ugyanakkor hittel törekedjetek előre. »Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét« (2 Timótheus 1:7).”
Ez a buzdítás nagyon megerősített minket, és lehetővé tette, hogy bátran folytassuk az utazásainkat és a szolgálatunkat egészen a missziónk végéig, mert ezen a szentíráson keresztül útmutatást nyertünk Mennyei Atyánktól.
A újkori szentírásokban Joseph Smith próféta sugalmazott szavait olvassuk, amelyek az Úr hozzánk intézett bátorításáról szólnak: „Testvérek, ne haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság, testvérek, és tovább, tovább a győzelemig!” (Tan és szövetségek 128:22).
Legyen bátorságunk azt tenni, ami helyes, még akkor is, ha az népszerűtlen; legyen bátorságunk megvédeni hitünket és hittel cselekedni. Legyen bátorságunk naponta bűnbánatot tartani; legyen bátorságunk elfogadni Isten akaratát és engedelmeskedni parancsolatainak. Legyen bátorságunk igazlelkűen élni, és megtenni azt, amit a különböző felelősségi körökben és beosztásokban elvárnak tőlünk.
A Szabadító harmadik tulajdonsága a megbocsátás. Halandó szolgálata során a Szabadító megakadályozta, hogy megkövezzenek egy nőt, akit házasságtörésen értek. Meghagyta neki, hogy „eredj el és többé ne vétkezzél!” (János 8:11). Ez bűnbánathoz, végül pedig bűnbocsánathoz vezetett; ahogy a szentírásokban is áll: „És az asszony attól az órától fogva dicsőítette Istent, és hitt az ő nevében” (Joseph Smith Translation, John 8:11 [in John 8:11, footnote c]).
Egy 2018 decemberében tartott karácsonyi áhítat során szeretett elnökünk, Russell M. Nelson négy ajándékról beszélt, amelyeket a Szabadítótól kaptunk. Az egyik ajándék, amelyet a Szabadító kínál, a megbocsátásra való képesség:
„Végtelen engesztelésén keresztül meg tudtok bocsátani azoknak, akik bántottak titeket, és akik talán soha nem fogják felvállalni a felelősséget az ellenetek irányuló kegyetlen bánásmódért.
Általában könnyű megbocsátani annak, aki őszintén és alázatosan bocsánatot kér. A Szabadító azonban megadja nektek a képességet, hogy bárkinek meg tudjatok bocsátani, aki bármilyen módon ellenetek cselekedett” (Négy ajándék, amelyet Jézus Krisztus kínál nekünk. [Az Első Elnökség karácsonyi áhítata, 2018. dec. 2.], broadcasts.ChurchofJesusChrist.org).
Bocsássunk meg őszintén egymásnak, hogy elnyerjük az Atya bocsánatát. A megbocsátás szabaddá tesz minket, és érdemessé arra, hogy minden vasárnap vegyünk az úrvacsorából. A megbocsátás szükséges ahhoz, hogy valóban Jézus Krisztus tanítványai legyünk.
A Szabadító negyedik tulajdonsága az áldozathozatal. Ez része Jézus Krisztus evangéliumának. A Szabadító a legnagyobb áldozatot, az életét adta értünk, hogy mi megváltást nyerjünk. Érezve az áldozat fájdalmát, kérte Atyját, hogy vegye el tőle a poharat, azonban véghezvitte az örökkévaló áldozatot. Ez Jézus Krisztus engesztelése.
M. Russell Ballard elnök ezt tanította: „Az áldozathozatal a tiszta szeretet tanújele. Az Úr, az evangélium és az embertársaink iránti szeretetünk mértékét azzal mérhetjük, amit készek vagyunk feláldozni értük” (“The Blessings of Sacrifice,” Ensign, May 1992).
Feláldozhatjuk az időnket, hogy szolgálattételt végezzünk, szolgáljunk másokat, jót tegyünk, családtörténeti munkát végezzünk, és hogy felmagasztaljuk az egyházi elhívásunkat.
Áldozhatunk az anyagi javainkból tizedfizetés, böjti felajánlások és egyéb adományok által, így építve Isten királyságát a földön. Áldozathozatalra van szükségünk, hogy megtartsuk a Szabadítóval kötött szövetségeinket.
Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus követése által és az Ő engesztelése áldásaiból merítve egyre alázatosabbá váljunk, egyre bátrabbak legyünk, egyre többször bocsássunk meg, és egyre több áldozatot hozzunk az Ő királyságáért.
Bizonyságot teszek arról, hogy Mennyei Atya él és mindannyiunkat személyesen ismer, hogy Jézus a Krisztus, és Russell M. Nelson elnök Isten prófétája napjainkban. Bizonyságot teszek arról, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Isten királysága a földön, és a Mormon könyve igaz. Megváltónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.