Krisztusba vetett hittel nézni szembe a lelki hurrikánjainkkal
Akkor tudunk a leginkább szembenézni a lelki hurrikánjainkkal, ha hiszünk Krisztusban és betartjuk a parancsolatait.
Az elmúlt hat évben kedvesemmel, Ann-nel Texasban éltünk, az öböl közelében, ahol az Amerikai Egyesült Államok néhány legsúlyosabb hurrikánja pusztított, emberéleteket is követelve. Sajnos az utóbbi hónapokban is hasonló pusztításoknak lehettünk a tanúi. Szeretetünkkel és imáinkkal támogatjuk mindazokat, akik bármilyen módon érintettek voltak. 2017-ben mi magunk is átéltük a Harvey hurrikánt, amely rekordmennyiségű, 1500 milliméternyi csapadékkal járt.
A hurrikánok kialakulását természeti törvények szabályozzák. Az óceán vízhőmérsékletének legalább 27 fokosnak kell lennie, a vízfelszín alatt legalább 50 méterrel is. Amikor a szél összetalálkozik az óceán meleg vizével, a víz párává alakul, felszáll a légkörbe, ott pedig újra folyékonnyá válik. Felhők képződnek, a szelek pedig légörvényeket formáznak a víz felszíne fölött.
A hurrikánok kolosszális méretűek; akár 15 kilométerre is benyúlhatnak a légkörbe, és 200 kilométer átmérőjűek is lehetnek. Érdekes módon amikor a hurrikán a szárazföldre ér, gyengülni kezd, hiszen kikerül az ereje táplálásához szükséges meleg víz fölül.1
Meglehet, hogy soha nem kell szembenéznetek pusztító fizikai hurrikánnal. Azonban mindegyikünk átvészelt már és még át is fog vészelni a békénket fenyegető és a hitünket megpróbáló lelki hurrikánokat. A mai világban úgy tűnik, gyakoriságuk és hevességük egyre csak fokozódik. Hála az égnek, az Úr biztos utat készített nekünk ezek örömteli legyőzéséhez. Jézus Krisztus evangéliuma szerint élve bizonyosságunk lehet afelől, hogy „ha vészjósló fellegek jönnek lelkünk békéjét elvenni, ránk mosolyog a remény fénye”2.
Russell M. Nelson elnök kifejtette:
„A szentek képesek minden körülmények közepette boldogok maradni. Akkor is érezhetünk örömöt, ha éppen rossz napunk, rossz hetünk vagy akár rossz évünk van. […]
Az örömnek, melyet érzünk, nem sok köze van az életünkben fennálló körülményekhez, ahhoz viszont igen, hogy az életünk során mire összpontosítjuk a figyelmünket.
Amikor életünket Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára összpontosítjuk, örömünk lehet, függetlenül attól, hogy mi történik – vagy mi nem történik – az életünkben.”3
Éppen úgy, ahogy a természeti törvények uralják a fizikai hurrikánokat, isteni törvények uralják azt, hogy miként érezhetünk örömöt a lelki hurrikánjaink közepette. Az Isten által felállított törvényekhez kötődik, hogy örömöt vagy nyomorúságot érzünk-e az élet viharaival küzdve. Nelson elnök szavait idézve: „Parancsolatoknak nevezik ezeket, de épp olyan igazak, mint a felhajtóerő törvénye, a gravitáció törvénye, [illetve] a szívverést szabályozó törvény.”
Majd így folytatta: „Meglehetősen egyszerű a képlet: ha boldog akarsz lenni, tartsd be a parancsolatokat.”4
A kétely a hit és az öröm ellensége. Ahogy a meleg óceánvíz jelenti a hurrikánok táptalaját, a lelki hurrikánok táptalaja a kétkedés. Éppen úgy, ahogy a hit döntés kérdése, a kétely is az. Amikor a kétkedés mellett döntünk, azt választjuk, hogy velünk cselekedjenek, átadva a hatalmat az ellenségnek, így pedig gyengévé és sebezhetővé válunk.5
Sátán arra törekszik, hogy a kétely táptalajára vezessen minket. Igyekszik megkeményíteni a szívünket, hogy ne higgyünk.6 A kétely táptalaja vonzónak mutatkozhat, mivel látszólag békés, meleg vizei nem követelik meg, hogy „minden olyan szó szerint [éljünk], amely Isten szájából előjön”7. Az ilyen vizeken Sátán arra csábít, hogy lazítsunk a lelki éberségünkön. Ez a figyelmetlenség aztán a lelki meggyőződés hiányához vezethet, melyből adódóan nem leszünk „sem hideg, sem hév”8. Ha nem horgonyzunk Krisztusban, akkor a kétely és annak a csábításai közönybe taszítanak, ahol már nem találunk csodákat, tartós boldogságot vagy nyugalmat a lelkünknek.9
Ahogy a hurrikán veszít az erejéből a szárazföld fölött, a kételyt is hit váltja fel, amikor Krisztusra építjük az alapunkat. Akkor képesek vagyunk a megfelelő szemszögből tekinteni a lelki hurrikánokra, és fokozódik a leküzdésükre való képességünk. Akkor, „amikor az ördög elküldi erős szeleit, igen, nyilait a forgószélben, …akkor nem lesz hatalma…, hogy lehurcoljon a nyomorúság és a végtelen jaj szakadékába, mert a szikla, melyre építettet[ünk] …biztos alap”10.
Nelson elnök ezt tanította:
„A Jézus Krisztusba vetett hit az alapja mindannak, amit hiszünk, és ezen keresztül árad az isteni erő. […]
Az Úr nem követel tőlünk tökéletes hitet ahhoz, hogy hozzáférjünk az Ő tökéletes hatalmához. Azt azonban kéri tőlünk, hogy higgyünk.”11
Az áprilisi általános konferencia óta a családommal törekedtünk megerősíteni a hitünket Jézus Krisztusban és az Ő engesztelő áldozatában, hogy segítségével képesek legyünk „példátlan fejlődéssé és lehetőséggé alakítani a kihívásokat”12.
Kisunokánk, Ruby, erős, ellentmondást nem tűrő akarattal van megáldva. Születésekor a nyelőcsöve nem csatlakozott a gyomrához. Szülei segítségével Ruby már egész pici kora óta szokatlan eltökéltséggel nézett szembe ezzel a kihívással. A kislány most 5 éves. Bár még mindig nagyon fiatal, erőteljes példát mutat abban, hogy nem hagyja, hogy a körülményei határozzák meg a boldogságát. Mindig boldog.
Idén májusban Ruby újabb hurrikánnal nézett szembe hittel az életében. Nem teljesen kifejődött kézzel született, és helyreállító műtétre volt szüksége. Ezt a meglehetősen bonyolult műtéti eljárást megelőzően meglátogattuk, és ajándékoztunk neki egy rajzot, amely gyönyörűen ábrázolja, amint egy gyermek keze szeretettel fogja a Szabadító kezét. Amikor megkérdeztük, izgul-e, így felelt: „Dehogy! Boldog vagyok!”
Azt kérdeztük: „Ruby, hogyan lehet ez?”
Ruby határozottan ezt válaszolta: „Tudom, hogy Jézus fogja majd a kezemet.”
Ruby felépülése csodával határos volt – és a kislány továbbra is boldog. Mekkora ellentétben áll egy gyermek hitének a tisztasága a kétely balgaságával, mely olyan gyakran megkísért minket, ahogy idősödünk!13 De mindannyian olyanná válhatunk, mint egy kisgyermek, és dönthetünk a hitetlenségünk félretétele mellett. Egyszerű döntés.
Egy aggódó apa így esdekelt a Szabadítóhoz: „…ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk”14.
Jézus így felelt neki:
„Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, …monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.”15
Ez az alázatos apa bölcsen úgy döntött, hogy a Krisztusba vetett hitében bízik, semmint a kételyeiben. Nelson elnök a következőt osztotta meg: „Kizárólag a ti hitetlenségetek akadályozza meg Istent abban, hogy megáldjon benneteket a saját életetekben tornyosuló hegyek elmozdításának csodáival.”16
Mily irgalmas is Istenünk, hogy inkább a hit, semmint a tudás szintjéhez teszi a mércét számunkra!
Alma így tanít:
„…áldott az, aki hisz Isten szavában”17.
„[Mert] Isten mindazokhoz irgalmas, akik hisznek az ő nevében; legelőször is azt kívánja tehát, hogy higgyetek”18.
Igen, legelőször is Isten azt kívánja, hogy higgyünk Őbenne.
Akkor tudunk a leginkább szembenézni a lelki hurrikánjainkkal, ha hiszünk Krisztusban és betartjuk a parancsolatait. Hitünk és engedelmességünk önnön erőnket meghaladó erőhöz köt majd minket, hogy leküzdjünk „bármit, ami az életünkben történik – vagy éppen nem történik”19. Igen, Isten „rögtön megáld benn[ünket]” a hitünkért és az engedelmességünkért.20 Sőt, idővel létformánkká válik a boldogság, és „megelevenít[tetünk] Krisztusban”, amikor gyakoroljuk a Belé vetett hitünket és betartjuk az Ő parancsolatait.21
Fivérek és nővérek! Határozzuk el ma, hogy nem kételkedünk, hanem hiszünk!22 „Krisztusban hinni… a helyes út”23. Keze tenyerébe lettünk bevésve.24 Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk, aki ott áll az ajtónk előtt és zörget.25 Jézus Krisztus nevében, ámen.