„Jobban szeretsz-é engem ezeknél?”
Milyen dolgokat tudtok megtenni a saját életetekben, amelyek arról tanúskodnak, hogy az Urat szeretitek a legjobban?
Egy barátommal 2019 novemberében ellátogattunk a Szentföldre. Ottlétünk során Jézus Krisztus életéről szóló szentírásokat néztünk át és tanulmányoztunk. Egy reggel a Galileai-tenger északnyugati partján álltunk, azon a helyen, ahol talán Jézus a feltámadását követően találkozott a tanítványaival.
Jézus feltámadása után, amint azt János 21. fejezetében olvashatjuk, Péter és a többi tanítvány egész éjjel halászott, eredménytelenül.1 Amikor megvirradt, észrevettek egy férfit a parton, aki azt mondta nekik, hogy a hajó másik oldalán vessék ki a hálójukat. Megdöbbenésükre aztán a háló csodálatos módon megtelt.2
A férfiak rögtön felismerték, hogy az Úr az, és a köszöntésére siettek.
Mikor a partra vonszolták a hallal telt hálót, Jézus így szólt: „Jertek, ebédeljetek.”3 János feljegyzi, hogy „mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél?”4.
Míg ugyanazon a tengerparton álltam, ráébredtem, hogy a Szabadító kérdése az egyik legfontosabb azok közül, amelyet egy nap majd talán feltesz nekem. Szinte hallottam a hangját, amint ezt kérdi: „Russell! Jobban szeretsz-é engem ezeknél?”
Eltűnődtetek már, mire utalhatott Jézus, amikor azt kérdezte Pétertől: „Jobban szeretsz-é engem ezeknél?”
E kérdést magunkra vonatkoztatva napjainkban, az Úr talán azt kérdi, mennyire vagyunk elfoglaltak, és érdeklődik a figyelmünkért és az időnkért versengő pozitív és negatív hatások felől. Talán arról kérdez mindegyikünket, hogy jobban szeretjük-e Őt e világ dolgainál. Szólhat ez a kérdés arról is, hogy mit értékelünk igazán az életben, kit követünk, és miként látjuk a családtagjainkkal és a felebarátainkkal való kapcsolatainkat. Vagy talán azt kérdezi, mi az, ami valóban örömöt és boldogságot nyújt nekünk.
Vajon e világ dolgai megadják-e azt az örömöt, boldogságot és békességet, amelyet a Szabadító a tanítványainak kínált, és amelyet nekünk is kínál? Egyedül Ő képes igaz örömöt, boldogságot és békességet adni azáltal, hogy mi szeretjük Őt és követjük a tanításait.
Vajon mit felelnénk a kérdésre: „Jobban szeretsz-é engem ezeknél?”
Amikor meglátjuk e kérdés mélyebb értelmét, akkor jobb családtagok, felebarátok, állampolgárok, egyháztagok, illetve Isten jobb fiai és lányai lehetünk.
Az én koromban már sok temetést megjártam. Biztos vagyok benne, hogy sokatok szintén felfigyelt arra, amire én. Egy elhunyt családtag vagy barát életének az ünneplésekor ritkán fordul elő, hogy a beszélő az adott személy otthonának a méretét, az autói számát vagy a bankszámlája egyenlegét méltatja. Általában nem említenek közösségimédia-bejegyzéseket. A legtöbb temetésen, amelyen résztvettem, a szeretett személy kapcsolataira, másoknak nyújtott szolgálatára, élettapasztalataira és Jézus Krisztus iránti szeretetére összpontosítanak.
Félre ne értsetek! Nem azt mondom ezzel, hogy helytelen, ha valakinek szép háza vagy szép autója van, vagy ha használja a közösségi médiát. Azt viszont mondom, hogy végül ezek a dolgok vajmi keveset nyomnak a latban a Szabadító iránti szeretethez képest.
Amikor szeretjük és követjük Őt, akkor hiszünk Őbenne. Bűnbánatot tartunk. Követjük a példáját, megkeresztelkedünk és befogadjuk a Szentlelket. Mindvégig kitartunk, és megmaradunk a szövetség ösvényén. Megbocsátunk a családtagjainknak és a felebarátainknak, elengedve az esetleges neheztelést. Őszintén törekszünk betartani Isten parancsolatait. Igyekszünk engedelmesek lenni. Szövetségeket kötünk, és azokat betartjuk. Tiszteljük apánkat és anyánkat. Félretesszük a negatív világi hatásokat. Felkészülünk az Úr második eljövetelére.
Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága című dokumentumban ezt olvassuk: „[Jézus] egy napon visszatér majd a földre. […] Királyok Királyaként kormányoz majd, és urak Uraként uralkodik, minden térd meg fog hajolni, és minden nyelv hódolattal szól majd Őelőtte. Mindegyikünk ott fog állni, hogy cselekedeteink és szívünk vágya szerint megítéljen minket.”5
Az élő Krisztus című kiadványt aláíró apostolok egyikeként elmondhatom: annak a tudása, miszerint Jézus „a világ világossága, élete és reménysége”6, nap mint nap nagyobb vágyat ébreszt bennem arra, hogy szeressem Őt.
Bizonyságomat teszem arról, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus él. Bizonyságomat teszem arról, hogy Ők szeretnek minket. A szentírások ezt tanítják: „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”7. Azt is tanítják, miszerint Jézus „úgy szerette a világot, hogy saját életét adta, hogy akik hisznek, azok Isten fiaivá [és leányaivá] lehessenek”8.
Mennyei Atya úgy szeretett minket, hogy előkészítette az Ő szabadítástervét, amelynek a központi helyén egy Szabadító áll. És Jézus úgy szeretett minket, hogy a nagy mennyei tanácsban, amikor Mennyei Atya azt kérdezte: „Kit küldjek?”, Jézus, az elsőszülött az Atya összes lélekgyermeke között, így felelt: „Itt vagyok, küldj engem.”9 Ezt mondta az Atyának: „Atyám, a te akaratod legyen meg, és a dicsőség legyen tiéd mindörökké.”10 Jézus önként vállalta, hogy a Szabadítónk és Megváltónk legyen, azért, hogy mi olyanokká tudjunk válni, mint Ők, és vissza tudjunk térni a színük elé.
Ez a két szentírás azt is tanítja, hogy a színük elé való visszatéréshez hinnünk kell. Hinnünk kell Jézusban és Isten boldogságtervében. Hinni annyit tesz, mint szeretni és követni a Szabadítónkat, valamint betartani a parancsolatokat, még a megpróbáltatások és viszályok közepette is.
A mai világ nyugtalan. Látunk csalódást, nézeteltérést, aggodalmat és figyelemelterelést.
Dallin H. Oaks elnök egy 2017-ben elhangzott beszédében a következőket mondta: „Emberpróbáló időket élünk, telve nagyon is aggasztó dolgokkal: háborúkkal és háborús hírekkel, fertőző betegségek lehetséges járványaival, aszályokkal, árvizekkel és globális felmelegedéssel.”11
Nem veszíthetjük el a Jézus iránti szeretetünket és a belé vetett hitünket még akkor sem, ha látszólag leküzdhetetlen kihívásokkal nézünk is szembe. Mennyei Atya és Jézus soha nem fog megfeledkezni rólunk. Szeretnek minket.
Russell M. Nelson elnök tavaly októberben annak a fontosságáról tanított bennünket, hogy Mennyei Atyát és Jézus Krisztust az első helyre tegyük az életünkben. Nelson elnök azt tanította, hogy az Izráel szó egyik jelentése az „engedd, hogy Isten uralkodjon”12.
E kérdéseket intézte mindegyikünkhöz: „Te hajlandó vagy engedni, hogy Isten uralkodjon az életedben? Te hajlandó vagy engedni, hogy Isten legyen a legfontosabb hatással az életedre? Hagyod, hogy az Ő szavai, parancsolatai és szövetségei hatással legyenek arra, amit nap mint nap teszel? Hagyod, hogy az Ő hangja minden más elé kerüljön? Hajlandó vagy engedni, hogy minden más törekvés előtt elsőbbséget élvezzen az, amit Ő kér tőled? Hajlandó vagy arra, hogy az akaratodat feleméssze az Övé?”13
Mindig emlékeznünk kell arra, hogy valódi boldogságunk azon múlik, milyen a kapcsolatunk Istennel, Jézus Krisztussal, illetve egymással.
Szeretetünk kimutatásának egyik módja az, ha a családunkkal, a barátainkkal és a felebarátainkkal összefogva megteszünk néhány apró dolgot, hogy jobban szolgáljuk egymást. Tegyünk olyan dolgokat, amelyek jobb hellyé teszik a világot!
Milyen dolgokat tudtok megtenni a saját életetekben, amelyek arról tanúskodnak, hogy az Urat szeretitek a legjobban?
Amikor arra összpontosítunk, hogy úgy szeressük a felebarátainkat, ahogy Ő szereti őket, akkor elkezdjük igazán szeretni a körülöttünk lévőket.14
Ismét megkérdezem, mit felelnétek a Szabadító kérdésére: „Jobban szeretsz-é engem ezeknél?”
Miközben elgondolkodtok erről a kérdésről úgy, ahogyan én tettem, én azért imádkozom, hogy úgy tudjatok felelni, mint egykor Péter: „Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged!”15, majd pedig ki is mutassátok ezt azzal, hogy szeretitek és szolgáljátok Istent és az összes körülöttetek lévő embert.
Bizonyságomat teszem arról, hogy áldottak vagyunk, amiért Jézus Krisztus evangéliuma vezethet minket abban, ahogy élünk és ahogy egymással bánunk. Őbenne meglátjuk, hogy Isten minden egyes lánya és fia drága az Ő szemében.
Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus a mi szeretett Szabadítónk. Ő Isten Egyszülött Fia. Alázatosan teszek erről bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.