Örökre együtt
„Ő az atyák szívét a gyermekekhez fogja fordítani, és a gyermekek szívét az atyáikhoz” (3 Nefi 25:6).
-
Az otthonuk közelében lévő templom felszentelése előtt Olivia elhívta a nagymamáját, hogy elmenjen vele a templom nyílt napjára.
Boldog vagyok, hogy eljössz velünk a nyílt napra, nagyi.
Köszönöm, hogy elhívtál. Kicsit magányos vagyok, amióta a nagypapa meghalt.
Nekem is hiányzik.
-
Amikor 12 éves leszel, majd eljöhetsz ide, és kereszteléseket végezhetsz a halottakért.
Már nagyon várom!
-
Anya azt mondta, hogy amikor apával elmennek a templomba, ott fehér ruhát viselnek.
Így van.
-
Ebben a teremben pecsételéseket fognak végezni. Állj a tükör elé, és nézz a szemközti falon lévő tükörbe! Mit látsz?
Olyan, mintha örökké folytatódnánk.
Úgy, mint a családunk, ugye? Egy nap majd még nagypapát is újra látni fogjuk.
Igazad van. Ha betartjuk a parancsolatokat, együtt lehetünk nagypapával és az egész családdal, mivel a templomban egymáshoz pecsételtek bennünket.
-
Olivia és nagyi követték az idegenvezetőt a templom celesztiális termébe.
Jó érzés itt lenni. Boldognak érzem magam.
Én is.
-
Szeretem a templomot, nagyi. Egy nap, amikor majd idősebb leszek, visszajövök ide, és itt fogok házasságot kötni. Boldog vagyok, hogy az egész családunk örökké együtt lehet – még a nagypapa is.
Így van. Nagyon hálás vagyok a templomért, a nyílt napokért és érted is.