Becses pionír örökségünk
Mindannyian sokat tanulhatunk pionír elődeinktől, akik határozott bátorsággal és az élő Istenbe vetett maradandó hittel néztek szembe a küszködéssel és a szívfájdalommal.
A pionírok szenvedése
„A történészek azt a Brigham Young által 1847-ben szervezett és vezetett első vándorlást az Egyesült Államok egyik nagy hőstörténetének tekintik. Több száz mormon pionír szenvedett és halt meg betegségek, az időjárás viszontagságai vagy éhezés miatt. Voltak olyanok, akik szekerek és csapatok hiányában, kézikocsikat húzva és tolva, közel 2100 kilométert gyalogoltak a síkságokon és hegyeken át.”1
Inspiráló hit
„Mindannyian sokat tanulhatunk pionír elődeinktől, akik határozott bátorsággal és az élő Istenbe vetett maradandó hittel néztek szembe a küszködéssel és a szívfájdalommal. […] Fiatalok és gyermekek is voltak azon ezrek között, akik húzták és tolták a kézikocsikat, vagy végigjárták a pionírok útvonalát, és ott vannak ma is azok között a szentek között, akik pionírként állnak saját területükön szerte a világon. Úgy vélem, nincsen ma olyan tagja ennek az egyháznak, akit ne érintettek volna meg a korai pionírok beszámolói. Azoknak, akik oly sokat tettek mindenki jólétéért, egyik céljuk bizonyára az volt, hogy hitet ébresszenek. Magasztos módon érték el a céljukat.”2
Szembenézni a nehézségekkel
„Egy poros pionír napló kopott oldalain megindító szavakat olvashatunk: »Alázatos imában és hálatelt szívvel hajtottunk fejet a Mindenható Isten előtt, és szenteltük ezt a földet Neki, hogy az Ő népének lakhelyéül szolgáljon.«
A kezdetleges otthonokat egy akkori kisfiú a következőképpen írta le: »A házunkon semmiféle ablak nem volt. Ajtónk sem volt. Édesanyám egy régi takarót lógatott fel, mely az első télen ajtóként szolgált. Ez volt a hálószobánk, a társalgónk, a nappalink és a konyhánk; mindez egy 3,5 méterszer 5 méteres területen. A mai napig nem tudom, hogyan fértünk ott el mindannyian. Emlékszem, amikor drága idős édesanyám kijelentette, egy királynő sem lehetett volna büszkébb a palotájára és boldogabb az Úr áldásai miatt, mint ő volt, amikor belépett ebbe a kuckóba.«
„Ilyenek voltak egy elmúlt kor megpróbáltatásai, nehézségei, küzdelmei és szívfájdalmai. Elszántan, bátran, és az élő Istenbe vetett szüntelen hittel néztek szembe azokkal.”3
Mai pionírok
„Tiszteljük azokat, akik elképesztő nehézségeken mentek keresztül. Magasztaljuk nevüket, és megemlékezünk áldozataikról.
De mi van a mi időnkkel? Vannak nekünk is pionír élményeink? Vajon a jövő nemzedékei a mi erőfeszítéseinkre és példáinkra is hálával fognak visszagondolni? Ti, fiatalok, igenis lehettek pionírok a bátorságban, hitben, jószívűségben és elkötelezettségben.
Megerősíthetitek egymást; képesek vagytok arra, hogy észrevegyétek a mellőzötteket. Amikor van szemetek a látásra, fületek a hallásra, szívetek az érzésre, kinyújthatjátok kezeteket és megmenthettek másokat a korosztályotokból.”4
A legnagyobb pionír
„A szentírásbeli történelmet elejétől végéig átlapozva megismerjük a legnagyobb pionírt – magát Jézus Krisztust. Születését az ősi próféták előre megjövendölték; halandó életének kezdetét egy angyal jelentette be. Élete és szolgálata átalakította a világot. […]
Az Apostolok cselekedetei könyv egyetlen mondata mindent elárul: Jézus »széjjeljárt jót tévén, mert az Isten vala ő vele« (lásd Csel. 10:38). […]
Küldetése, az emberek közötti szolgálata, az igazságról szóló tanításai, az irgalmas cselekedetei, az irántunk érzett megingathatatlan szeretete hálát ébresztenek bennünk, és megmelengetik a szívünket. Jézus Krisztus, a világ Szabadítója – igen, Isten Fia – volt a legnagyobb pionír, hisz előttünk járt, megmutatva mindenki számára a követendő utat. Kövessük Őt mindörökké!”5
Fentről lefelé: Fényképes illusztrációk: Matthew Reier, John Luke, valamint a Utahi Sandy Willow Creek Cövek jóvoltából; Ekhós szekerek. Készítette: Minerva Teichert. Az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából