Csak ússz tovább!
A tizenkét éves Monica Saili nagyon szeret úszni. A legjobb új-zélandi ifjúsági úszók között van. Lehet, hogy félig-meddig hal.
Na jó, a hal-dolog valószínűleg nem igaz. Ezért az egyetlen magyarázat az marad, hogy azért ilyen jó, mert nagyon keményen edz.
Minden hétfőn, szerdán és pénteken reggel 5 órától két teljes órát tölt az uszodában. Kedden, csütörtökön és szombaton pedig iskola után futni megy.
Az egyik úszógyakorlat, amit nem nagyon szeret az, amikor felemelt állal, egy kézzel tempózva kell pillangóúszást végeznie, és 100 méterenként válthat csak kezet. „Ettől nagyon ég a vállam” – mondja.
Megtanulta azonban, hogy amikor nehéz haladni, nem lesz könnyebb az élete, ha feladja. A kemény munka teszi őt erősebbé.
Kemény munka és nehéz időszakok
A sok kemény munka meghozta gyümölcsét. Már tíz évesen elkezdett érmeket nyerni. Tizenegy évesen pillangó úszásban az ország 10 legjobbja közé tartozott a saját korcsoportjában. Tizenkét évesen felvették a nemzeti úszóválogatott edzőtáborába, majd kiválasztották, hogy az Óceániai Úszóbajnokságon más országok úszói ellen versenyezhessen.
„Apukám mindig azt mondta, hogy a siker kemény munkával érhető el. Nem pottyan csak úgy az öledbe” – mondja.
Monica akkor tanulta meg, hogy mindez nem csak az úszásra, de az életre is igaz, amikor édesapja néhány hónappal a 11. születésnapja után váratlanul elhunyt.
„Az apukám nagyon közel állt hozzám – meséli. – Ő indított el az úszásban. Ő vitt el minden edzésre és versenyre. Amikor meghalt, úgy éreztem, nincs, akivel megbeszélhetném.”
Ne add fel!
Édesapjának elvesztése nehéz volt számára. Monica azonban nem adja fel a nehéz edzések alatt sem, így amikor édesapja meghalt, a Mennyei Atyánkba vetett hitét sem adta fel.
„Apukám volt a példaképem – mondja. – Ő tanított meg az evangélium szerinti életre.”
Édesapja halála után Monica elkezdte a szentírásokat tanulmányozni lefekvés előtt, és elmondása szerint próbálta ezt szokássá alakítani. Az iskolában is kiáll a meggyőződése mellett. „Sok kérdést tesznek fel nekem az egyházról” – mondja. Jelenleg az egyházközsége zenei igazgatójaként szolgál.
„Áldott vagyok az egyháztagságom miatt – mondja Monica. – A nehézségek közepette mindig megnyugvásra lelek.”
Megerősödve
Monicának még mindig hiányzik az édesapja. Édesanyja és családja támogatásával azonban halad tovább.
Életét a zongora- és hegedűórák, diáktanács-gyűlések, az úszás, a személyes fejlődési program, valamint az úrvacsorai gyűlések zenei vezénylése tölti ki.
Még nem tudja, hogy meddig fogja folytatni az úszást, vagy milyen eredményeket fog elérni vele a jövőben. Az evangélium tekintetében azonban elkötelezte magát, hogy mindvégig kitart mellette.
„Az élet néha nehéz – mondja –, de a nehéz dolgok megtételétől leszünk erősebbek. Egyszerűen csak úsznod kell tovább.”
Fotó: Adam C. Olson