Amikor újra találkozom a bátyámmal

María Isabel Parra de Uribe, Mexikó

Kislány koromban mindent megadtam volna, ha a bátyám, Juan Fernando a többi gyerekhez hasonlóan szaladgálhatott és játszhatott volna. Amikor megkérdeztem édesanyámat, hogy miért nem tud, elmondta, hogy a szüléskor oxigénhiány lépett fel nála, ami agykárosodáshoz vezetett, így soha nem lesz képes ezekre.

Bátyám az egész életét ágyhoz kötve töltötte. Mivel az egyházban nevelkedtem fel, megértettem és elfogadtam az állapotát, és tudtam, hogy milyen nagyszerű lélek lakozik benne. Mindezek ellenére fiatal szívem arra vágyott, hogy ő is olyan legyen, mint mások, bár el sem tudtam képzelni, hogy milyen lenne járni, futni vagy beszélni látni.

Aggódtam, hogy ki fog gondoskodni róla, ha a család többi tagja őelőtte hal meg. Teljes szívemből imádkoztam Mennyei Atyánkhoz, hogy egyikünket se vegye magához Juan Fernando előtt. Tudtam, hogy válaszolni fog az imáimra.

Bátyám 16 éves korában hunyt el egy hideg, téli délutánon, mellyel hatalmas űrt hagyott a családunkban. Szomorúságot, de ugyanakkor reményt is éreztünk. Néhány nappal a halála után elalvás előtt épp ő járt az eszemben, majd egy csodálatos álmom volt.

Álmomban sétáltam, de felhők homályosították el a látásomat. Láttam valamit a távolban, így lassan elkezdtem felé sétálni. Amint közelebb értem, láttam hogy egy gyönyörű virágokkal teli szekér volt az. Míg gyönyörködtem bennük, észrevettem egy jóképű fiatal férfit, aki fehér ruhába öltözve állt a szekér mellett. Megálltam egy pillanatra, megpróbáltam felismerni őt, majd rájöttem, hogy ő a bátyám. Nagyon boldog voltam, hogy láthatom. Beszélt hozzám, én pedig meg akartam ölelni és puszilni. Aztán felébredtem.

Nagyon hálás voltam, hogy hallhattam a hangját és egészségesnek láthattam őt. Csupán elképzelni tudom milyen lesz majd az a pillanat, amikor újra találkozunk. Biztos vagyok benne, hogy megöleljük és megcsókoljuk egymást, szerető szavak hangzanak majd el – mindez pedig Jézus Krisztus engesztelésének lesz köszönhető. A Szabadító által mindannyian fel fogunk támadni, és újra egyesülni fogunk a családunkkal, és soha többé el nem válunk majd.

Amulek szavai jutnak az eszembe: „A lélek és a test újra egyesül annak tökéletes formájában; a végtagok és az ízületek is visszaállíttatnak a saját testükhöz” (Alma 11:43).

Hálás vagyok Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáért, mely békét hoz a lelkembe. Tudom, hogy egy nap majd újra fogom látni a bátyámat.