Kis dolgok által
Azt hittem, minden rendben van. Voltam misszióban, kijártam a főiskolát, jó állást szereztem, végül pedig beköltöztem egyedül egy lakásba. Minden vasárnap eljártam istentiszteletre, néha pedig még az egyéb tevékenységekre is. Sok házas és egyedülálló barátom volt, és hirtelen több időm maradt az olvasásra, ami gyerekkoromban is az egyik kedvenc időtöltésem volt. De mindezek mellett is kissé elveszettnek éreztem magam.
Alma 37. fejezetében Alma fiának, Hélamánnak adott tanácsáról olvashatunk. A 41–42-es versekben Alma Lehi családjáról és a liahónáról beszél. Elmagyarázza, hogy a liahóna nem működött, amikor „restek voltak, és elfelejtették gyakorolni a hitüket és a szorgalmukat”, és hogy „nem haladtak az útjukon; ezért vesztegeltek a vadonban, vagyis nem haladtak egyenes úton”. E versek olvasásakor rájöttem, hogy én sem haladok előre. Nem gyakoroltam a hitemet, és életem egy területén sem voltam szorgalmas. Már nem munkálkodtam semmilyen célért. Egyszerűen csak vártam, hogy valami történjen.
Nem volt egy olyan konkrét pillanat sem, amikor készítettem volna egy listát, melyre leírtam volna, hogy mi mindenen kellene változtatnom. Ezek a változások inkább apránként jöttek. Először is, elkezdtem korábban felkelni, hogy kocogni menjek, vagy valami mással eddzek egy kicsit. A következő az volt, hogy elkezdtem olyan iskolai programokat keresni, melyek hasznomra lehettek a munkámban, vagy abban, hogy egy másikat szerezzek. Találtam is egy ilyen programot, majd elkezdtem felkészülni a jelentkezéshez szükséges felvételi vizsgákra. A szentírás-tanulmányozás és ima vált a legfontosabbá a számomra, és megpróbáltam mindennap időt tölteni azzal, hogy lakmározzak Krisztus szavain, és hogy a Lélek társaságára törekedjek. Külön erőfeszítéseket tettem annak érdekében is, hogy jobban részt vegyek az egyházközség életében is – még akkor is, ha a saját szabadidőm rovására ment.
Miután elkezdtem megtenni ezeket az apró változásokat, boldogabbnak kezdtem érezni magam. Most már érzem, hogy fejlődöm, Mennyei Atyám pedig új kihívásokat ad nekem. E kihívásokkal pedig reménnyel, és nem félelemmel vagy csüggedéssel nézek szembe. Megtanultam, hogy amikor abbahagyjuk hitünk gyakorlását és elindulunk egy irányba, Mennyei Atyánk nem tud segíteni a fejlődésünkben, és nem fogjuk elérni úticélunkat. Nagyon hálás vagyok azokért a kis változásokért az életemben, melyek segítettek egy új útirány kitűzésében.