A hit szigetei: a szorgalom története
A Coila család csak úgy tudja elkerülni, hogy otthona víz alá kerüljön, hogy folyamatosan építik a szigetüket.
Nelson és Dora Coila egy olyan, nem szokványos szigeten élnek, mely szilárd sziklatalajként egy óceánból vagy tóból emelkedik ki, hanem egy olyan kis szigeten, melyet saját maguk építettek a perui Titicaca-tavon úszó nádakból.
Ahhoz, hogy egy szigetet építs, és azt otthonoddá tedd, hitre van szükséged. Családjukat és a tucatnyi másik kunyhót csupán egy másfél méter vastagságban rétegelt nádköteg tartja fenn a szigeten, mely a 10°C fokos vízen úszik. A természet erői folyamatosan próbálják e sziget-otthon egységét megbontani.
Nelson és Dora számára azonban a szigetük fizikailag is azt jelképezi, amit lelkileg próbálnak felépíteni családjuk számára: a hit szigetét, mely a világi hatások ellenére is egyben marad.
A folyamat során azt tanulták meg, hogy az építéshez szükséges hitet mindig követnie kell a fenntartáshoz szükséges szorgalomnak is.
A következetesség oka
Az Uros nép számára, akik nemzedékek óta építenek és laknak ilyen szigeteken, a totora nád a mindennapi élet alapvető részét képezi. Ezt a nádfajtát, mely a Titicaca-tó sekély részein nő, tüzelőként is lehet használni a főzéshez. Gyökerét meg lehet enni. Külső kérgét orvosi célokra lehet használni. És persze szinte minden mást is lehet készíteni nádból: a lakhelyüket, tradicionális csónakjaikat, őrtornyaikat, magát a szigetet, és még szemetes kosarakat is.
Az Uros nép rétegelt nádból építi szigeteit. A totora nád építőanyagként azonban nem tart túl sokáig. A száraz évszak alatt a nap igen kiszárítja azt. Az esős évszak alatt a magas páratartalom felgyorsítja korhadásukat. A víz alatt lévő legalsó rétegek pedig lassan elbomlanak. A Coila család szigetének folyamatos eróziója Nelson számára azt jelenti, hogy 10–15 naponként egy újabb réteg nádat kell lefektetnie.
„A sziget felépítése csupán a kezdet volt – mondja. Ha nem adok hozzá újabb réteg nádat, a sziget lassan darabokra hullik. Azonban minél több réteget rakok le, idővel a sziget annál erősebbé válik.”
A halogatás veszélye
Egy réteg nád lefektetése nem túl bonyolult vagy nehéz feladat, de munkával jár. Könnyű lenne halogatni.
A halogatás azonban növeli annak kockázatát, hogy egy családtag lába alatt beszakad egy gyengébb terület, és beleesik a hideg vízbe. A felnőttek számára egy ilyen dolog legfeljebb egy kis kellemetlenséggel jár, a kisgyermekek, mint például a Coila család kétéves fiúgyermeke, Emerson számára azonban akár halálos is lehet.
Így Nelson még ma lefektet egy újabb réteg nádat, tudva azt, hogy másnap a család minden tagjának biztonsága ezen fog múlni.
Ez egy olyan szorgalomról szóló lecke, mely megváltoztatta a Coila család életét.
A szorgalom hatásai
A szorgalom azt jelenti, hogy valamilyen szembenállás ellenére is kitartunk valami megtétele mellett.1 Dora legelőször azután tanulta meg, hogy a szorgalom milyen fontos és nehéz dolog, hogy 1998-ban megkeresztelkedett.
Amikor Dora 17 éves volt, húgával, Aliciával együtt megkeresztelkedett, amivel hozzájárultak az egyház növekedéséhez az Uros nép között. Úgy egy hónappal később azonban édesapjuk megtiltotta nekik, hogy bármilyen kapcsolatot is fenntartsanak az egyházzal.
A lányokkal azonban furcsa dolog történt. Egyszerre megváltoztak. Már nem volt annyira kellemes a társaságuk, és egyre többet vitatkoztak másokkal. Édesapjuk felismerte, hogy akkor, amikor még részt vettek az egyházi tevékenységeken, az az előnyükre vált.
„Ez változtatta meg a döntését – meséli Dora. Apám elkezdett korán felkelteni bennünket, hogy biztosan időben odaérjünk az egyházi gyűlésekre.”
Dora azt a változást, melyet az evangélium hozott az életükbe, azoknak az apró dolgoknak tudja be, melyeket Aliciával együtt rendszeresen megtettek. Ezek közé tartozott a tizedfizetés, imádkozás, szentírás-tanulmányozás, a sabbatnap megszentelése, valamint szövetségeik megújítása a heti úrvacsoravétel által.
Később, mivel saját maga is látta a hit és a szorgalom általi változásokat,2 Dora édesapja és az egész család is csatlakozott az egyházhoz.
A szorgalom jutalmai
Az Úr is elvárja szövetséges népétől, hogy a szembenállás ellenére is a jó dolgokat cselekedjék. Az Úr azonban nagyszerű áldásokat ígér azoknak, akik szorgalmasak az imában,3 a parancsolatok betartásában,4 a kinyilatkoztatás követésében,5 a szentírások kutatásában,6 valamint az Ő munkájában való részvételben.7
A Coila család élményei által, mely során szó szerint és átvitt értelemben vett hittel épített szigetüket tartják fenn, a szorgalom adta jutalmak valóssá váltak számukra. „Néha szinte megfojt bennünket a munka, főzés, és a többi dolog rutinszerű elvégzése – mondja Nelson. Amikor megfeledkezünk Istenről, a dolgok bonyolulttá válnak. Ilyenkor még több probléma lesz, a dolgok pedig elkezdenek szétesni.”
Nelson megáll egy pillanatra, és egy újabb réteg nádra mutat, melyet aznap reggel fektetett le. „Ha következetesek vagyunk – mondja –, ha imádkozunk, tanulunk, böjtölünk és rendszeresen tartunk családi esteket, erősebbé válunk.”
Fotók: Adam C. Olson
Nelson Coila (balra) egy újabb réteg friss nádat fektet le Utamára, az úszó szigetre, melyet ő és családja (fent) laknak a Titicaca-tavon.
A Coila család – Nelson, Dora és Emerson –, valamint a Titicaca-tavon élő Uros nép számára a totora nád nagyon fontos a létfenntartáshoz. Az evangéliumi tantételekhez hasonlóan azonban rendszeresen kell alkalmazni.