Nem aggódom a víz miatt
Joseph a perui Titicaca-tavon fekvő Apu Inti szigetről
A hétéves Joseph a víz közvetlen közelében nőtt fel. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy a víz közepén nőtt fel: a perui Titicaca-tó hideg vizével körülvéve. Ez történik, amikor egy úszó nádakból épített szigeten élsz.
Joseph és családja az Uros néphez tartoznak, akik már évszázadok óta laknak nádból épített, úszó szigeteken a Titicaca-tavon. A tóból halásznak, a tóban fürdenek, a szigetek között pedig csónakokkal közlekednek.
Ezek alapján azt gondolnánk, hogy Joseph, mivel annyira hozzászokott a vízhez, nem nagyon izgul amiatt, hogy néhány hónap múlva majd a keresztelőmedencében fog állni, hogy megkeresztelkedhessen. Ő azonban úgy érzi magát, mint sok más gyermek is.
„Nagyon lelkes vagyok – mondja. – De izgulok amiatt, hogy majd a víz alá kell buknom.”
Mivel víz veszi őket körül, az Uros gyerekeket arra tanítják, hogy óvatosak legyenek a vízzel. Így miután Joseph mesélt szüleinek aggodalmairól, a család a családi est során beszélgetett a keresztelésről, Joseph pedig édesapjával elgyakorolta, hogy mit kell majd tennie.
„Apukám fog megkeresztelni – mondja Joseph. – Ő segített, hogy majd ne féljek annyira.”
Joseph most szorgalmasan készül a keresztelőjére. Különösen az Elemiben próbál nagyon odafigyelni, hogy meg tudja tanulni a Hittételeket. Tudja, hogy ez majd most és a jövőben is a segítségére lesz.
„Misszióba is el fogok menni – mondja. Ahogyan Nefi is mondta, megyek és megteszem, amit az Úr parancsol” (lásd 1 Nefi 3:7).