Míg újra találkozunk
Ő lát engem?
A szerző az Egyesült Államokban, Utahban él.
Daniel kiszaladt a kertbe és megkérdezett: „Ha felnézek az égre és mosolygok, Isten visszamosolyog rám?”
Ez a Daniel első iskolai napját megelőző reggelen történt, és voltak bizonyos aggodalmai az otthon elhagyása és a tanulás megkezdése miatt. Biztos akartam lenni abban, hogy felkészültnek érzi magát a „való világ” kihívásaival való szembenézésre. Azt mondtam Danielnek, hogy nagyon fog hiányozni, amíg távol lesz. Biztosítottam, hogy bár nem lehetek vele az iskolában, soha nem kell félnie vagy magányosnak lennie, mert Mennyei Atyja vigyázni fog rá. Emlékeztettem, hogy bármikor, bárhol imádkozhat, és Isten mindig meghallgatja.
Amint beszéltem, Daniel, a maga alig hat évével, feszülten figyelt. Egy kis gondolkodás után válaszolt: „Lát engem, amikor a házamban vagyok?”
„Igen” – biztosítottam őt.
„Lát engem, amikor kint vagyok?” – kérdezte.
„Igen, Ő mindig lát téged” – feleltem.
Daniel hirtelen izgatott lett és azonnal a hátsó kertbe szaladt. Szorosan mögötte voltam. Daniel felnézett a felhőtlen kék égre és megkérdezte: „Ha felnézek az égre és mosolygok, Ő lát engem és visszamosolyog rám?”
Elnémulva a torkomat szorító gombóctól és a szívemet markolászó érzéstől, csak bólintottam: „Igen!”
Még mindig felfelé emelt, de ezúttal hunyorgó, kutató tekintettel, és tökéletes, gyermeki hittel, Daniel elgondolkodva megkérdezte: „És én láthatom Őt?”
„Látni talán nem fogod – válaszoltam –, de tudni fogod, hogy ott van, mert érezni fogod a szívedben a mosolyát.”
Daniel mosolyogva állt, amint felfelé bámult az égre. Az angyali arcán látott békességből tudtam, hogy pontosan ezt az isteni mosolyt érzi mélyen a lelkében.
A gyermekek szájából sokat tanulunk a tiszta hitről – arról a hitről, melyhez reményeink szerint örökké ragaszkodni fognak. Elkerülhetetlenül rájönnek majd, hogy bár az élet jó, néha nehéz. Imádkozunk, hogy a hitük megtartsa őket.
Amikor a saját életemben nehezen mennek a dolgok, felidézem Daniel példáját, és mindazzal a gyermeki hittel, amit csak egy felnőtt összegyűjteni képes, kutatóan nézek az ég felé, és azt kérdezem: „Lát Ő engem?” Majd Daniel módjára csendben elmélkedem: „És én láthatom Őt?” Amint átgondolom gyengéd irgalmasságának sokaságát az életemben, a Szentlélek megerősíti, hogy valóban Mennyei Atyám szeretetét éreztem. Hitemben megújulva és a remény által lelkesítve, a Lélek biztosít engem arról, hogy mindig láthatom Istent.
Fényképes illusztráció: Welden C. Andersen; háttér: Craig Dimond