Mit tehetek, ha olyan fiatalok akarnak rávenni, hogy megszegjem az egyházi normákat, akik maguk is tevékeny egyháztagok? Nem akarok álszentnek és ítélkezőnek tűnni.
Legyen bátorságod kiállni az egyházi normákért, még ha a nyomás más utolsó napi szent fiatalok részéről ér is, akik ismerik a normákat, és akik esetleg úgy gondolják, hogy álszent módon viselkedsz. Mi hordoz nagyobb kockázatot: megszegni az Úr parancsolatait, vagy szenteskedőnek tűnni néhány társad szemében? (Amennyiben olyan dologra akarnak rávenni, ami neked személyesen kényelmetlen, vagy ami nem egy egyházi, hanem a családod által megszabott normát szeg meg, akkor is kiállhatsz magadért úgy, hogy azt mondod, hogy nem szeretnéd azt tenni, és megkéred őket, hogy tartsák tiszteletben az érzéseidet.)
Természetesen próbáld meg tapintatosan kezelni a helyzetet. Amint azt Alma próféta is mondta misszionárius fiának, Siblonnak: „Légy merész, de ne légy erőszakos” (Alma 38:12). Szükségtelen a durva leszólás vagy a leereszkedő magatartás. Tényszerűen közölheted másokkal, hogy mik a választott normáid, amelyek mentén élni akarsz. Ha tevékeny egyháztagok arra kérnek, hogy szegj meg világosan lefektetett egyházi normákat, akkor emlékezz Dieter F. Uchtdorfnak, az Első Elnökség második tanácsosának szavaira: „Legyetek barátságosak mindenkivel, de ne adjátok lejjebb a normáitokat.”1