Szia, Báránykám!
Colleen Solomon, Kanada, Ontario
Férjemmel a lányunknak és két fiának segítettünk a repülőtéren, ahonnan éppen hazaindulni készültek. Segítettünk, miközben lányunk a csomagokkal bajlódott, előkereste az útleveleket, és lekötött egy élénk háromévest. Tommy, az egyéves unokánk, mélyen aludt a babakocsijában, mígnem hirtelen felriadt. Pánikba esett, ahogy próbálta feldolgozni a hirtelen rázúduló zajt, az éles fényeket és az általános zűrzavart.
Láttam az arckifejezését, és tudtam, hogy mi fog történni, ezért odakiáltottam a lányomnak. Ő gyorsan lehajolt, két tenyere közé fogta Tommy arcát, a szemébe nézett, és szeretettel így szólt: „Szia, Báránykám!”
Abban a pillanatban elernyedt az összeráncolt szemöldöke, a legörbülő szája és a megfeszült vállai, amint egész testében megkönnyebbülten sóhajtott. Egy kicsit mosolygott, majd nehéz szemhéjai ismét lecsukódtak. Félelmét felváltotta a nyugodt magabiztosság és a béke, amelyek mintegy beborították. Ez egy apró, de erőteljes kinyilvánítása volt annak a bizalomnak, amelyet Tommy táplált édesanyja iránt. Ismerős érintése, hangja és jelenléte megvigasztalták.
Tommyhoz hasonlóan mi is érzünk olykor félelmet, bizonytalanságot és azt, hogy valamivel nem tudunk megbirkózni. Vigasztalóan hat annak tudata, hogy Jézus Krisztus, a Jó Pásztor, szólít bennünket. Ismeri a nyáját, és teljességgel bízhatunk benne. Szeretettel mondta: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: […] Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen” (János 14:27).
Tudom, hogy a bizonytalan időkben vigaszt és biztonságot találhatunk, amikor hittel és bizalommal fordulunk a Jó Pásztorhoz. Amikor a zűrzavar közepette is élvezem a vigasz áldását, szeretem felidézni azt a – lányommal és unokámmal átélt – reptéri pillanatot. Tommyhoz hasonlóan én is megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor a terheim könnyebbednek. Ilyenkor olyan érzésem van, mintha a Pásztorom nekem szóló, személyes szavait hallanám: „Szia, Báránykám!”