A fiatalság erősségéért
Én mindig emlékezem Őrá
Ahogyan megszenteljük a sabbatnapot, az a külső megnyilvánulása azon szövetségünknek, hogy mindig emlékezünk Jézus Krisztusra.
Illusztráció: Ben Sowards
Visszaemlékszem, amint 11 éves koromban a püspök áhítatosan bekísért az új egyházközségi épületünk kápolnájába, ahol is leült velem az úrvacsorai asztalhoz. Azt mondta: „Tudod, Larry, hamarosan el leszel rendelve az ároni papság diakónusi hivatalába. Fel tudod fogni, micsoda különleges áldás és felelősség lesz ez?” Elmondta nekem, hogy az a szent felelősségem lesz, hogy a Szabadító mintájára cselekedjek, ami az úrvacsora szent jelképeinek átnyújtását illeti a gyülekeztünk tagjainak. Magával ragadott ama papsági elhívás jelentősége, amelyet elnyerni készültem.
A püspököm megkért, hogy tanuljam meg a két úrvacsorai áldást kívülről, és gondolkodjak azon, miképpen vannak összhangban az életemmel. Azt mondta, hogy törekednem kell mindannak a megtételére, amit az úrvacsorai áldások kérnek mindenkitől, amennyiben a Szabadító képviseletében fogom átadni másoknak az úrvacsorát. Miután hazaértem, édesapám segített kikeresni az úrvacsorai áldásokat a Tan és a szövetségekből (20:76–79) és a Mormon könyvéből (Moróni 4; 5). Figyelmesen elolvastam őket, életemben először. Figyelmesen hallgattam őket, amikor az egyházban elhangzottak. Elmélkedtem a szavakon, amint kiosztották a kenyeret, de az úrvacsorai szövetség teljes hatása akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a víz megáldásának ezt a részét hallottam: „hogy mindig emlékeznek őrá”. Megkérdeztem magamtól: „Én mindig emlékezem Őrá? Mit jelent az, hogy mindig? Hogyan emlékezhetek Őrá mindig?” Minden alkalommal, amikor azokat a szent úrvacsorai imákat hallom, arra érzek késztetést, hogy újra átgondoljam ugyanezeket a kérdéseket.
Ahogyan megszenteljük a sabbatnapot, az a külső megnyilvánulása azon szövetségünknek Mennyei Atyával, hogy mindig emlékezünk Jézus Krisztusra. A sabbat napja kellene, hogy alapul szolgáljon az Őrá való emlékezésünknek a másik hat napon.
A vasárnap a lassítás, megállás és emlékezés napja. Elmegyünk az egyházi gyűléseinkre; elgondolkodunk az erősségeinken, áldásainkon és hiányosságainkon; megbocsátásra törekszünk; veszünk az úrvacsorából; és a Szabadító értünk való szenvedéséről elmélkedünk. Igyekszünk, hogy semmi ne terelje el figyelmünket az Ő hódolatáról, mert az Úr kijelentette, hogy „ezen a napon semmi más dolgot ne tegyél” (T&Sz 59:13). Törekedjünk arra, hogy bármely tevékenység, amelyben sabbatkor részt veszünk, összhangban legyen a Krisztusra való emlékezés lelkületével. Ha bármi, amit a sabbat folyamán bármikor is teszünk, elvon minket a Szabadítóra való emlékezéstől és a sabbat alatt végzett Krisztusi szolgálattól, akkor valószínűleg át kell gondolnunk tevékenységeinket. Emlékezzetek, hogy a sabbat nemcsak egy arra kijelölt nap, hogy „megpihenj munkáidtól”, hanem arra is, hogy „odaadásodat leródd a Magasságosnak” (T&Sz 59:10).
Annak figyelembevételével kell megterveznünk életünket, hogy nincs mentség arra, hogy az Úr napjának bármely részét is megfosszuk szentségétől. Ez a nap az Ő dolgairól szól; egy olyan nap, amikor az egész életünk megáldathat és megújulhat a szent élmények megtapasztalása révén egyénileg és a családunkkal együtt is. Ez a lelkünk gazdagításának napja.
Fordíts ma egy kis időt arra, hogy egy átgondolt tervet készíts mindarról, amit meg fogsz tenni, hogy a sabbat napját valóban szent és magasztos nappá tedd az életedben. Majd pedig tégy a terved szerint.
Emlékezz az Úr erőteljes ígéretére azoknak, akik illően megtisztelik a sabbatot: „És amennyiben hálaadással, vidám szívvel és arccal teszed ezen dolgokat, …tiéd a föld teljessége” (T&Sz 59:15–16). Megengedhetjük magunknak, hogy lemondjunk ezekről az áldásokról az életünkben és családtagjaink életében?
Hiszek a sabbatnap megtisztelésében. Bátran, de alázatosan teszem bizonyságomat, hogy a sabbatnap megtartása Urunk parancsolata, aki él és szeret mindannyiunkat. Tanúságomat teszem, hogy ha követjük és megéljük a sabbatnap megszentelésének isteni megbízását, az Úr meg fog áldani bennünket, irányítani fog bennünket, és sugalmazni fog az utunkba kerülő problémák megoldásában.