Tartsunk ki jól
Elhangzott a That’s Life című áhítati beszéd részeként, 2012. október 30-án a BYU–Hawaii campusán. A teljes angol nyelvű szövegért látogass el a devotional.byuh.edu/archive oldalra.
Nem várhatjuk el az Úrtól, hogy megszabadítson a kihívásainktól pusztán azért, mert megígérjük, hogy cserébe mindig hithűek maradunk. Ehelyett tartsunk ki jól, és akkor megáldatunk.
A szabadítás terve egy csodálatos terv, mely tervnek része azon akadályok legyőzése is, amelyek olykor az utunkba állnak és gátolnak bennünket reményeink és álmaink valóra váltásában. Mindannyian szembesülünk válsághelyzetekkel a földön töltött időnk során. Ezek lehetnek kicsik és nagyok is.
Kis válsághelyzet például az, amikor egy forgalmas úton kifogy a benzinünk. Nagy válsághelyzet lehet egy szerettünk elvesztése, egy maradandó sérüléssel járó baleset, vagy egy családi tragédia. Egyes válságainkat mi idézzük elő, amikor nem tartjuk be Isten vagy az emberek törvényeit. Mások önhibánkon kívül sújtanak bennünket. Gyanítom, hogy a legtöbbünknek volt már része abban, amit úgy nevezhetnénk, hogy az élet „felpattanó labdái”. Aki valaha is játszott olyan játékot, amelyben szerepet kap egy labda, az tisztában van ezekkel a felpattanó labdákkal. Hozzátartoznak a játékhoz. Nem lehet megjósolni, hogy milyen gyakran következik be, és akkor milyen magasra pattannak.
Egy jó játékos felismeri, hogy a felpattanó labdák hozzátartoznak az élethez, és megpróbálja továbbra is hittel és bátorsággal élni az életét. Ha hűek akarunk maradni azon vágyunkhoz, hogy ismét Mennyei Atyánkkal éljünk, akkor meg kell találnunk az akadályokon való keresztüljutás módját, és rá kell jönnünk, hogy mi az igazán fontos az életben.
Csak ússz tovább!
Amikor az unokánk, Lindsay, fiatal volt, szívesen néztünk filmeket együtt. Az egyik, amit szerettünk és sokszor néztünk végig, egy rajzfilm volt: a Némó nyomában. A filmben Némót elkapja egy búvár, és egy fogorvos rendelőjének akváriumába kerül. Apja, Pizsi, eltökéli, hogy megtalálja Némót. Útja során Pizsi találkozik egy Szenilla nevű hallal. Akadály akadály után kerül az útjukba, miközben próbálják megtalálni Némót. Akár nagy az akadály, akár kicsi, Szenilla tanácsa Pizsinek mindig ugyanaz: „Csak ússz tovább!”
Évekkel később Lindsay a chilei Santiagóban szolgált missziót. A missziók nehezek. Számos csalódással járnak. Minden egyes héten odaírtam az e-mailem végére: „Csak ússz tovább! Szeretettel: Apa.”
Amikor Lindsay a második gyermekét várta, megtudta, hogy a leendő babának lyukas a szíve és Down-szindrómája van. Amikor e nagyon nehéz időszak alatt írtam neki, így zártam az e-mailjeimet: „Csak ússz tovább!”
Akadályok mindannyiunk életében lesznek, de ahhoz, hogy keresztüljussunk rajtuk és eljussunk oda, ahova szeretnénk, muszáj tovább úsznunk.
Kedvenc szentíráshelyeim egyike a Tan és a szövetségek 121. szakasza. Ez egy csodálatos rész, amelyben Joseph Smith próféta a kétségbeesés mély bugyraiból indul és celesztiális magasságokba emelkedik. A 122. és 123. szakaszok egy levélből származnak, melyet Joseph az egyháznak írt. Ahhoz, hogy jobban megérthessük ezeket a nagyszerű kinyilatkoztatásokat, a megfelelő összefüggésekben kell szemlélnünk őket.
Joseph és néhány társa a Missouri állambeli Liberty börtönben raboskodott 1838 decembere és 1839 áprilisa között. A börtönben nem volt fűtés, és az étel alig volt ehető. Egy földpadlós pincebörtönben voltak, aminek olyan alacsonyan volt a mennyezete, hogy nem tudtak teljesen felegyenesedni. Mindeközben a szenteket elüldözték otthonaikból. E felfordulás közepette adta ki Lilburn W. Boggs kormányzó a hírhedt megsemmisítési rendeletét.
Joseph ezt kérdi: „Ó Isten, hol vagy? És hol van a sátor, mely rejtekhelyedet fedi?” (T&Sz 121:1). Ez ugyanaz a Joseph Smith, akinek mennyei látogatásokban volt része Istentől, az Atyától; Jézus Krisztustól; Morónitól; Keresztelő Jánostól; Pétertől, Jakabtól és Jánostól; és másoktól. Az első versekben feltett kérdéseket követően Joseph hamarosan kifejti csalódottságát:
„Gerjedjen fel haragod ellenségeink ellen; és szíved haragjában kardoddal bosszuld meg sérelmeinket!
Emlékezz szenvedő szentjeidre, Ó Istenünk; és szolgáid örökre örvendezni fognak nevedben” (5–6. versek).
Az Úr így válaszol Joseph kiáradó panaszaira: „Fiam, békesség lelkednek; gyötrelmed és sanyargattatásaid csak egy rövid pillanatnyiak” (7. vers).
Majd egy csodálatos elvet tanít Josephnek: „És aztán, ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban; és győzedelmeskedni fogsz minden ellenséged felett” (8. vers).
Az üzenet világos és tömör. Nem várhatjuk el az Úrtól, hogy megszabadítson a kihívásainktól pusztán azért, mert megígérjük, hogy cserébe mindig hithűek maradunk. Ehelyett tartsunk ki jól, és akkor megáldatunk. Ez egy bámulatos, életre szóló lecke mindannyiunknak.
A 10. versben még több útmutatás érkezik, amint az Úr ezt mondja Josephnek: „Még nem vagy olyan, mint Jób; barátaid nem vitatkoznak veled, és vétekkel sem vádolnak téged, mint azt Jóbbal tették.” Jób számos szenvedése ellenére is tudjuk, hogy „Az Ember Fia mindezek alá ereszkedett. Te talán nagyobb vagy őnála?” (T&Sz 122:8).
A 122. szakasz kiegészíti a 121. szakaszt. Úgy hívom, hogy a ha szakasz. A ha szócska 15 alkalommal fordul elő benne. Az ötödik vers például ezt mondja: „Ha arra hívatsz, hogy megpróbáltatásokon haladj át; ha veszedelemben vagy hamis testvérek között; ha veszedelemben vagy rablók között; ha veszedelemben vagy szárazföldön vagy tengeren” (T&Sz 122:5; kiemelés hozzáadva).
Tanulhatunk valamit abból, ha e kihívások helyére behelyettesítjük azokat, amelyekkel a mai világban szembesülünk, mint például ha a családomban haláleset történik, vagy ha a barátom vagy barátnőm szakít velem, vagy ha pénzügyi terheim vannak, vagy ha okosabb lettem volna.
Az összes ha után az Úr ezt mondja: „Tudjad, fiam [vagy leányom], hogy mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd” (7. vers). Más szavakkal, az életünk során minket érő kihívások végső soron hasznosak, vagy akár létfontosságúak is.
„Ezért, szeretett testvéreim – írja a próféta –, tegyük meg jókedvvel mindazon dolgokat, amikre erőnkből telik; aztán pedig hadd álljunk mozdulatlanul, a legteljesebb bizonyossággal, hogy meglássuk Isten szabadítását, és az ő karjának felfedését” (T&Sz 123:17).
Az élet tele van akadályokkal, amelyek közül némelyik leküzdhetetlennek tűnik. Jókedvvel és hithűen kell kitartanunk közben. Ha így teszünk, végül visszatérünk Istenhez, hogy mindörökké Vele éljünk.
A Szabadító példája
A kitartás legnagyszerűbb példája a Szabadító saját élete. Az engesztelő áldozat szükségessé tette, hogy mindenek alá ereszkedjen, és tökéletes életét ajánlja fel értünk. Mindenek alá ereszkedvén megszenvedett az élet összes szerencsétlenségéért és bűnéért, „amely szenvedés nyomán még én, Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszkettem a fájdalomtól, és minden pórusból véreztem, és testben és lélekben is szenvedtem” (T&Sz 19:18).
Jézus tisztában volt a vele szemben támasztott elvárással, és nagyon emberi módon szavakba is öntötte ezt: „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te” (Máté 26:39). Mindazonáltal hajlandó volt arra, hogy megtegye Atyja akaratát és mindenben kitartson.
Az számít leginkább, hogy kivé válunk
A tulajdonomban lévő vállalkozást édesapám alapította közel 60 évvel ezelőtt. 1980-ban hunyt el, és engem, a 30 éves fiatalembert hagyott a kormányrúdnál.
Azokban a korai években olyan helyzetek merültek fel, amelyek megkövetelték, hogy törékeny vállalkozásunk egész jövőjére kiható döntéseket hozzak. Keményen dolgoztam azon, hogy úgy döntsek, ahogyan apám tette volna. Sok időt töltöttem térden állva, megpróbálván felismerni, hogy mi a teendő. Azokban a döntésekben soha nem éreztem se megnyugtató befolyást, se bármilyen irányba történő vezetést. Végül azt tettem, amit a legjobbnak gondoltam, és továbbléptem. Ugyanakkor csalódott voltam, hogy cselekedeteimhez nem kaptam megerősítést.
Egyik éjszaka édesapámmal találkoztam álmomban. Elkezdtem szemrehányásokat tenni neki amiatt, hogy nem segített kiderítenem a teendőimet. Azt mondta, hogy tisztában van a helyzetemmel, de elfoglalt ott, ahol éppen van, és a korábbi vállalkozása nem olyan borzasztóan fontos. „Chris, minket itt fent nem igazán érdekel a vállalkozás – mondta apám. – Ami viszont felettébb érdekel, az az, hogy te kivé válsz a vállalkozásod miatt.”
Ez egy nagyszerű lecke volt, amelyet remélem, soha nem felejtek el. Amit szerzünk az életünkben, az jelentéktelen. Az számít leginkább, akivé válunk az életben.
Néha elfelejtjük, hogy a halandóság előtti létben a Szabadító oldalán harcoltunk az Atya erkölcsi önrendelkezésről szóló tervének védelmében. És győztünk! Lucifer és követői kitaszíttattak, mi pedig lehetőséget kaptunk arra, hogy megtapasztaljuk az életet, amelyért harcoltunk. Az Atya terve tartalmazta az engesztelést is. A mi dolgunk az, hogy nézzünk szembe a kihívásainkkal és közben tartsunk ki jól. Amikor ezt tesszük, az engesztelés értelmet nyer életünkben, mi pedig betöltjük az Úr munkáját és dicsőségét: „hogy véghezvigy[e] az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39).
Tanúságot teszek arról, hogy Jézus a Krisztus. Ő a világ Szabadítója. Ő a Békesség Fejedelme, és a mi Szószólónk az Atyánál. Tanúságot teszek arról, hogy az Atya ismer bennünket név szerint, szeret bennünket hiányosságaink ellenére, és elő fog készíteni számunkra egy helyet, ha hithűek vagyunk és mindvégig kitartunk.
Képek: Photodisc/Thinkstock