2014
Tekints a jövőbe hittel és reménnyel
2014. január


Tekints a jövőbe hittel és reménnyel

A Brigham Young Egyetem–Idaho 2012. április 6-án tartott diplomaosztó ünnepségén elmondott beszédből. A teljes angol nyelvű szövegért látogass el a web.byui.edu/devotionalsandspeeches/speeches.aspx honlapra.

M. Russell Ballard elder

Mindig emlékezzetek arra, hogy Jézus Krisztus – a világegyetem teremtője, szabadulásunk építésze, és ennek az egyháznak a feje – az, aki irányít.

A világban bizonytalan és veszélyes körülmények vannak, és a világ gazdaságai ingatagok és kiszámíthatatlanok. Az élet, a szabadság és a boldogságra való törekvés nagy becsben tartott értékeit támadják azok, akik korlátoznák önrendelkezésünket és függővé tennének ahelyett, hogy bátorítanának, hogy készségeinket és tehetségeinket fordítsuk új és izgalmas módszerek kidolgozására.

Az erkölcsi normák gyengülnek. A család támadás alatt áll és összeomlóban van. Férfiak és nők szívében meghidegült és természetellenessé vált a szeretet (lásd Máté 24:12; Rómabeliek 1:31). A politikai, üzleti és egyéb vezetők feddhetetlensége, becsületessége és igazlelkűsége rendszeresen csődöt mond. Bővelkedünk a nemzetek és meggyőződések közti háborúkban és a háborúk híreiben. Ám bármely fegyveres konfliktusnál rombolóbb a jó és a gonosz között – a Szabadító és fényességének serege, valamint Sátán és a sötétség gonosz szolgái között – zajló háború Isten gyermekeinek lelkéért.

Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) így írta le azt a világot, amelybe a mai fiatalok éppen belépni készülnek: „Olyan korban élünk, amikor kegyetlen emberek szörnyű és alávaló dolgokat tesznek. A háborúk idejét éljük. Az arrogancia idejét éljük. A gonoszság, a pornográfia, az erkölcstelenség idejét éljük. Szodoma és Gomora összes bűne járja be kísértetként társadalmunkat. Fiataljaink soha nem találkoztak nagyobb kihívásokkal. Soha nem láttuk tisztábban az ördög élvhajhász arcát.”1

Nem kellene meglepődnünk korunk ezen jelenségein, mert a napjainkról szóló szentírások és próféciák tanúsítják, mi fog történni a világban, amikor az emberek hátat fordítanak Istennek. További kellemetlenségeket is fogunk még tapasztalni, hiszen az ördög továbbra is azon van, hogy véghezvigye gonosz terveit. Ugyanakkor azok az ősi próféták, akik látták napjainkat, akik látták a mai ifjú nemzedéket, tudták, hogy ez a kor a világban eleddig soha nem tapasztalt világosság és ámulat korszaka lesz.

Amikor erre a beszédre készültem, iránymutatásért folyamodtam, hogy tudhassam, milyen üzenetet szeretne Mennyei Atyánk megosztani általam. Az Úr által Joseph Smith részére elmondott nyugodt és megnyugtató szavak jutottak eszembe: „[B]ízzatok, mert én továbbvezetlek titeket. Tiétek a királyság…, és tiétek az örökkévalóság kincsei” (T&Sz 78:18).

Cseréljétek hitre a félelmet

Úgy hiszem, az Úr azt szeretné, hogy elmondjam nektek, hogy hitre kell cserélnünk a félelmet – hitre Istenben és az Úr Jézus Krisztus engesztelő áldozatának hatalmában.

Emlékszem, 13 éves fiatal fiúként arra jöttem haza egy vasárnapi papsági gyűlésről 1941. december 7-én, hogy a szüleim közölték: Japán nem sokkal korábban lebombázta Pearl Harbort. Ez egy olyan világháborúba taszította az Egyesült Államokat, amely akkor már két éve tombolt Európában. Úgy tűnt, hogy addigi megszokott életünk véget fog érni. Sok volt a bizonytalanság, ahogy számos fiatal férfit vittek el katonának. Mindazonáltal, ahogyan napjainkban is, a világban meglévő konfliktusok, küzdelmek és gonosz hatások közepette is nagyon sok jó dolog létezett.

Amikor a jövőre gondolunk, hit és remény töltsön el bennünket. Mindig emlékezzetek arra, hogy Jézus Krisztus – a világegyetem teremtője, szabadulásunk építésze, és ennek az egyháznak a feje – az, aki irányít. Ő nem fogja engedni, hogy munkája kudarcot valljon. Győzedelmeskedni fog minden sötétség és gonoszság felett. És arra szólít fel mindannyiunkat, egyházának tagjait éppúgy, mint másokat, akik szívükben becsületesek, hogy csatlakozzanak az Isten gyermekeinek lelkéért vívott csatához. Minden egyéb mellett, amit az életünkben teszünk, szívünket, lelkünket, elménket és erőnket az Ő ügyének kell ajánlanunk és szentelnünk, hitben járva és meggyőződéssel munkálkodva.

Tekintsetek a jövőbe derűlátóan. Hiszem, hogy a növekedés, a jólét és a bőség új korszakának küszöbén állunk. Hacsak nem jönnek közbe katasztrófák vagy váratlan nemzetközi válságok, úgy gondolom, hogy a következő néhány év a világgazdaság fellendülését fogja hozni, amint új felfedezések történnek az információáramlás, az orvostudomány, az energetika, a szállítás és közlekedés, a fizika, a számítástechnika és az emberi erőfeszítések egyéb területein.

Ezek közül sok felfedezés, hasonlóan a múltbéliekhez, annak eredményeképpen fog létrejönni, hogy a Lélek éles elméjű megérzéseket fog suttogni az igazságot kutató egyének elméjébe, és meg fogja világosítani őket. Ezek a felfedezések és fejlesztések új munkalehetőségeket és boldogulást fognak hozni azoknak, akik keményen dolgoznak, és különösen azoknak, akik igyekeznek megtartani Isten parancsolatait. Ez így volt a hazai és nemzetközi gazdasági növekedés egyéb jelentős időszakai során is.

Ezenkívül e felfedezések közül számos azért fog megszületni, hogy segítse Isten munkájának és céljainak előmozdítását, valamint hogy meggyorsítsa királyságának építését ma a földön, többek között a misszionáriusi munka által is.

Végezzétek el a részeteket

A Szabadító második eljövetelét megelőzően – és az Ő mennyei időbeosztása szerint – az evangéliumot el kell vinni minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek, amíg az be nem tölti az egész földet. Joseph próféta kijelentésével szólva: „Nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását. Tombolhat az üldöztetés, összefoghat a csőcselék, gyülekezhetnek hadseregek, és rágalmazhatnak hamis vádakkal, Isten igazsága azonban bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni; míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országban végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik; míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett.”2

Amint az evangéliumot elviszik a kiéhezett lelkek milliárdjaihoz, az Úr keze csodákat fog véghezvinni. Sokféle nemzetiségű misszionárius fogja szolgálni az Urat szerte a földön. Új kápolnák és sokkal több templom fog épülni, áldást hozva a szentekre, amint azt az egyház millennium előtti növekedésével kapcsolatban prófétálták.

Talán azt kérditek: „Honnan lesznek majd anyagi források ennek a növekedésnek a fedezésére?” A források a hithű egyháztagoktól jönnek majd, tizedeiken és felajánlásaikon keresztül. Amint mi megtesszük a részünket, az Úr meg fog áldani bennünket jóléttel és azzal a bölcsességgel, hogy elménket arra összpontosítsuk, ami leginkább számít az életben: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:33).

Így hát egy időszak – talán éppenséggel egy rövid időszak – erejéig úgy fog tűnni, mintha az egek csatornái valóban olyannyira megnyílnának, hogy mértéken felül árasztanak el az áldások (lásd Malakiás 3:10).

Hiszem, hogy a mai fiatal felnőttek közül sokan lesznek tevékeny részesei a fizikai áldásoknak, ha betartják az Úr parancsolatait. A jóléttel együtt jár egy egyedülálló kihívás – egy próbatétel, amely sokakat a lelkük mélyéig hatoló próba elé állít. Amint beléptek a jólétnek eme új világába, és elkezditek végzettségeteket és készségeiteket anyagi eredményekre váltani, mindig különbséget kell majd tennetek az igények és a szükségletek között.

Keressétek először Istennek országát

Két választásotok lesz. Vajon a saját vágyaitok kielégítése, az emberektől jövő elismerés, valamint a hatalom, a befolyás és önnön fontosságotok növelése fog ösztönözni az Úr áldásainak elnyerésére? Vagy az fog ösztönözni, hogy dicsőítsétek Istent, azon munkálkodva, hogy segítsetek véghezvinni egyházának növekedését és bővülését?

Azok, akik önös érdekből keresik a gazdagságot, illékonynak találják majd kincseiket, s botor módokon könnyen el is veszíthetik azokat (lásd Hélamán 13:31). Lelkük jóléte nagy veszélyben lesz. Jákób, Nefi engedelmes öccse, figyelmeztetett bennünket:

„És a gondviselés keze a legkellemesebben mosolygott rátok, hogy nagy gazdagságra tettetek szert; és mert néhányan közületek bővebben kaptak, mint testvéreitek, fel vagytok emelkedve szívetek kevélységében, és merev nyakat és fenntartott fejet viseltek, öltözéketek drágasága miatt, és üldözitek a testvéreiteket, mert azt gondoljátok, hogy jobbak vagytok náluk.

[…] Azt gondoljátok, hogy Isten igazol benneteket ebben a dologban? Íme, mondom nektek, hogy nem. Hanem kárhoztat benneteket, és ha kitartotok ezen dolgok mellett, ítéleteinek gyorsan utol kell érnie benneteket.

[Bár] ne engednétek, hogy szívetek ezen kevélysége elpusztítsa a lelketeket!” (Jákób 2:13, 14, 16).

Ezek után Jákób egy ígérettel a megfelelő megvilágításba helyezte vagyonszerzésünk indítékát:

„De mielőtt a gazdagságot keresitek, keressétek Isten királyságát.

És miután már kaptatok egy reménységet Krisztusban, kaptok majd gazdagságot, ha azt keresitek; és ha azzal a szándékkal keresitek azt, hogy jót tegyetek – hogy felruházzátok a mezíteleneket, és hogy tápláljátok az éhezőket, és hogy szabaddá tegyétek a foglyokat, és hogy enyhüléssel szolgáljatok a betegeknek és a nyomorultaknak” (Jákób 2:18–19).

Az Úr nem mondja nekünk azt, hogy ne boldoguljunk, vagy hogy a jólét bűn. Éppen ellenkezőleg: Ő mindig is megáldotta az engedelmes gyermekeit. Ellenben azt mondja nekünk, hogy a jólétet csak azután keressük, miután kerestük, megtaláltuk és szolgáltuk Őt. Majd, mivel igaz a szívünk, és mivel az első és legfontosabb, hogy szeretjük Őt, ezért azt fogjuk választani, hogy az elnyert gazdagságot királysága építésébe fektessük.

Ha a gazdagságot önmagáért keresitek, akkor nem éritek el. Soha nem lesztek elégedettek. Üresek lesztek, soha nem lelve igaz örömöt és tartós boldogságot.

Az elkövetkező néhány évben valószínűleg nem abban rejlik majd hitetek próbája, hogy hiányt szenvedtek a világ anyagi javaiban. Inkább abban a döntésben, hogy mihez kezdjetek az elnyert fizikai áldásokkal.

A mai fiatalabb nemzedékkel kapcsolatban Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) ezt mondta:

„Isten majdnem hatezer évig tartott magánál titeket, hogy az Úr második eljövetele előtti utolsó napokban jelenjetek meg. […]

Isten a végső csatára a legerősebb… gyermekeit tartogatta, akik segíteni fognak a királyság győzelemre vitelében.”3

Thomas S. Monson elnök ezt mondta: „Ti azonban Mennyei Atyánk legerősebb gyermekei közül valók vagytok, akiket visszatartott, hogy »e mostani időért« [Eszter 4:14] jöjjetek a földre.”4

Ahhoz, hogy szerves részei lehessetek a „bámulatos mű és csoda” (2 Nefi 25:17) megtételének eme utolsó napokban, alá kell vetnetek akaratotokat Istennek, engedve, hogy feleméssze az Ő akarata a tiéteket. Amint „Krisztusba vetett állhatatossággal [törekedtek] előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével…, Krisztus szaván lakmározva” (2 Nefi 31:20), szorgalmasan kutatva, mindig imádkozva és híve, akkor az Úr ígérete szerint „minden dolog összefog a javatokért” (T&Sz 90:24).

Felajánlani és Neki szentelni

Buzdítalak benneteket, kötelezzétek el magatokat, mind önmagatok, mind Isten felé, hogy a Szabadító második eljövetelére várva Jézus Krisztus egyházának felépítésére ajánljátok fel életeteket, és annak szentelitek időtöket és tehetségeiteket. Legyen gondolataitok és tetteitek mozgatórugója Isten dicsőítése és embertársaitok megáldása. Ösztönözzön ez a vágy arra, hogy lelkesen köszöntsetek minden új reggelt, és táplálja ez a gondolataitokat és a tetteiteket minden nap folyamán.

Ha ezt teszitek, akkor megáldattok egy olyan világban, amely gyors iramban halad tévúton, miközben ti és szeretteitek biztonságban és boldogságban élhettek. Ez nem azt jelenti, hogy nem érnek majd benneteket megpróbáltatások és próbatételek, azt azonban igen, hogy meglesz a lelki erőtök ahhoz, hogy hittel és az Úrba vetett bizalommal kezeljétek azokat.

Üzenetem célja, hogy segítsen nektek magatok elé idézni a jövőtöket. Legyen hitetek és reménységetek az előttetek álló fényes jövőt illetően. A fiatal férfiak leendő apák; a fiatal nők leendő anyák és gondviselők. Ti együtt „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép” vagytok (1 Péter 2:9).

Mind a férfiak, mind a nők esetében egyik legfontosabb célotok, hogy megleljétek örökkévaló társatokat, ha eddig még nem tettétek volna meg. A templomban kötött házasság olyan társat biztosít számotokra, aki segít azon a helyes ösvényen maradni, amely visszavezet Mennyei Atyánk és az Úr Jézus Krisztus jelenlétébe. Meg kell tennünk a mi részünket, hogy folytassuk a felkészülést a második eljövetelre.

Jegyzetek

  1. Gordon B. Hinckley: Az idők teljességében élni. Liahóna, 2002. jan. 6.

  2. Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith (2008). 147–148.

  3. Ezra Taft Benson idézet, Thomas S. Monson: Bátran állj magad! Liahóna, 2011. nov. 62.

  4. Thomas S. Monson: Legyetek bátrak! Liahóna, 2009. máj. 127.

Fényképes illusztrációk: Christina Smith

Simon Dewey Isteni Megváltó című képe © Altius Fine Arts