Evangéliumi klasszikusok
A mennyei Istenség
Gordon B. Hinckley, az egyház 15. elnöke, 1910. június 23-án született. 1961. október 5-én, 51 éves korában rendelték apostollá, majd 1995. március 12-én támogatták az egyház elnökeként.
Forrás: Ebben a háromban hiszek. Liahóna, 2006. júl. 3.; nagybetűs írásmód és központosítás szabványosítva.
Hitünk Istenben, az Örökkévaló Atyában; Fiában, Jézus Krisztusban; valamint a Szentlélekben - sarkalatos pontja vallásunknak.
Kifejtve tanunk elsődleges összetevőit, Joseph próféta ezt tette az első helyre:
„Hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben” (Hittételek 1:1).
[A próféta ezt is tanította]: „Az az evangélium elsődleges tantétele, hogy biztos tudással bírjunk Isten természetét illetően” (History of the Church, 6:305).
Ezek az óriási jelentőségű és átfogó kijelentések összhangban vannak az Úr szavaival…: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3). […]
Isten, az Örökkévaló Atya
Kételkedés és fenntartás nélkül hiszek Istenben, az Örökkévaló Atyában. Ő az Atyám, lelkemnek Atyja, és minden ember lelkének Atyja. Ő a nagy Teremtő, a Világegyetem Uralkodója. […] Az Ő képére teremtetett az ember. Ő személyes. Ő valós. Ő egyéni. Neki „húsból és csontból való teste van, tapintható, akár az emberé” (T&Sz 130:22).
A föld teremtéstörténetének leírása szerint „monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1 Mózes 1:26).
Lehet egyáltalán ennél világosabban fogalmazni? Vajon lealacsonyítja Istent – amint azt néhányan el szeretnék hitetni velünk –, hogy az ember az Ő képmására teremtetett? Inkább fel kellene szítsa minden férfi és nő szívében az önmaga – mint Isten fia vagy leánya – iránti nagyobb megbecsülést. […]
Misszionáriusként éppen igét hirdettem [Londonban, amikor egy provokatív bekiabáló félbeszakított]: „Miért nem marad meg ama bibliai tannál, amelyben János (4:24) szerint »az Isten lélek«?”
Kinyitottam a Bibliámat az általa idézett versnél, és felolvastam neki az egész verset: „Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”
Azt mondtam: „Természetesen az Isten lélek, ahogyan ön is az – a lélek és test ama társulásában, amely önt is és engem is élő lénnyé tesz.”
Mindannyian kettős, lelki és fizikai entitással rendelkező lények vagyunk. Mindenki tisztában van a halál valóságával…, ahogyan mindannyian tudjuk azt is, hogy a lélek önálló entitásként él tovább, mígnem egyszer – az Isten Fiának áldozata által lehetővé tett isteni terv alapján – bekövetkezik a lélek és a test újbóli egyesülése. Jézus ama kijelentése, hogy az Isten lélek, legalább annyira nem tagadja, hogy teste is van, mint az a kijelentés, hogy én lélek vagyok, miközben testtel is rendelkezem.
Nem hasonlítom testemet az Övéhez, ami annak kifinomultságát, képességeit, szépségét és ragyogását illeti. Az Ő teste örökkévaló. Az enyém halandó. Ez azonban csak növeli az iránta érzett áhítatomat. […] Teljes szívemmel, lelkemmel, elmémmel és erőmmel törekszem szeretni Őt. Bölcsessége az összes ember bölcsességénél hatalmasabb. […] Szeretete minden gyermekére kiterjed, és az a munkája és dicsősége, hogy véghezvigye fiai és leányai halhatatlanságát és örök életét… (lásd Mózes 1:39). […]
Az Úr Jézus Krisztus
Hiszek az Úr Jézus Krisztusban, az örökkévaló, élő Isten Fiában. Hiszek Benne, mint az Atya Elsőszülöttében, és úgy is, mint az Atya Egyszülöttében a testben. Hiszek Benne, mint az Atyjától különálló és megkülönböztethető egyénben. […]
Hiszem, hogy halandó élete során Ő volt az egyetlen tökéletes ember, aki valaha a földön járt. Hiszem, hogy igéjében található az a világosság és igazság, amelyet követve a világ megszabadulhat és az emberiség felmagasztosulhat. Hiszem, hogy papságában isteni felhatalmazás rejlik – hatalom az áldásra, hatalom a gyógyításra, hatalom Isten földi ügyeinek irányítására, hatalom megkötni a mennyben azt, ami a földön kötve van.
Hiszem, hogy engesztelő áldozata – életének a Kálvária dombján történt felajánlása – révén megbűnhődött az emberiség bűneiért, megszabadítva bennünket a bűn terhétől, amennyiben elhagyjuk a gonoszt és Őt követjük. Hiszek feltámadásának valóságában és hatalmában. […] Hiszem, hogy engesztelése révén… mindannyian megkapjuk a halálból való feltámadás ajándékát. Hiszem továbbá azt is, hogy ama áldozat által minden férfi és nő, Isten minden fia és leánya számára elérhetővé válik az örök élet és az Atyánk királyságában való felmagasztosulás lehetősége, amennyiben… betartjuk parancsolatait.
Nem járt más a földön, aki ennyire nagyszerű lett volna. Senki más nem hozott ehhez fogható áldozatot, vagy eredményezett ehhez fogható áldást. Ő a világ Szabadítója és Megváltója. Hiszek Benne. Kijelentem isteni mivoltát… Szeretem Őt. Áhítattal és ámulattal veszem nevét a számra. […]
A szentírás beszél azokról, akiknek megmutatta magát, és akikkel Isten élő, feltámadott Fiaként beszélt. Hasonlóképpen, ebben az adományozási korszakban is megjelent, és akik látták, kijelentették:
„És most, a sok tanúbizonyság után, amely őróla adatott, ez a legutolsó tanúbizonyság, amelyet mi adunk róla: Hogy ő él!
Mert láttuk őt, méghozzá Isten jobb kezénél; és hallottuk a hangot, amely bizonyságot tett arról, hogy ő az Atya Egyszülöttje –
Hogy általa, rajta keresztül és őtőle teremtetnek és teremtettek a világok, és azok lakói Istennek született fiak és leányok” (T&Sz 76:22–24).
Ez az a Krisztus, akiben hiszek és akiről bizonyságomat teszem.
A Szentlélek
Ama tudás a szentírás szavaiból jön, és a bizonyság a Szentlélek hatalma által érkezik. Ez egy ajándék, amely szent és bámulatos, és amelyet az Istenség harmadik tagjának kinyilatkoztatása hozott el. Hiszek a Szentlélekben, mint olyan lélekszemélyben, aki az Atya és a Fiú mellett foglal helyet, ezek hárman alkotván a mennyei Istenséget. […]
Az, hogy a Szentlelket az ősi időkben is az Istenség harmadik tagjaként ismerték el, nyilvánvaló egy Péter és Anániás közti beszélgetésből, miután ez utóbbi visszatartott egy részt egy mező eladásának ellenértékéből.
„Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket…?
[…] Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek” (Apostolok cselekedetei 5:3–4).
A Szentlélek a Szabadító által ígért Vigasztaló, aki mindenre megtanítja majd a követőit, és eszükbe juttat mindent… (lásd János 14:26).
A Szentlélek az Igazság Bizonyságtevője, aki megtaníthat az embereknek olyan dolgokat, amelyeket egymásnak nem tudnának megtanítani. […] Ígéretet kaptunk a Mormon könyvének igaz voltára vonatkozó tudásról „a Szentlélek hatalma által”. Ezután Moróni kijelenti: „És a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat” (Moróni 10:4–5).
Hiszem, hogy ez a hatalom, ez az ajándék elérhető számunkra napjainkban.
Valós és egyéni
[…] Hiszek Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben.
E háromnak a nevében kereszteltek meg. E háromnak a nevében adtak össze házasságra. Nem kérdőjelezem meg valóságos és egyéni mivoltukat. Ez az egyéni mivolt nyilvánvalóvá vált, amikor János megkeresztelte Jézust a Jordánban. A vízben ott állt az Isten Fia. Atyjának hangja hallhatóan kinyilvánította isteni fiúi mivoltát, és a Szentlélek galamb formájában nyilatkozott meg (lásd Máté 3:16–17).
Tudatában vagyok, hogy Jézus azt mondta: aki látta Őt, látta az Atyát [lásd János 14:9]. Nem mondhatja el ugyanezt számos fiú, aki hasonlít a szülőjére?
Amikor Jézus az Atyához imádkozott, bizonyosan nem saját magához imádkozott!
Tökéletes egységben
Ők különálló lények, de egyek szándék és erőfeszítés tekintetében. Egységben munkálkodnak az Isten gyermekeinek szabadítására és felmagasztosulására vonatkozó nagyívű, mennyei terv véghezvitelén.
[…] Krisztus a szeretett apostolaiért is esedezett Atyjánál, mondván:
„De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk” (János 17:20–21).
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek közötti eme tökéletes egység az, ami összeköti hármukat a mennyei Istenség egységébe.
Walter Rane 3 Nefi 11:15: Egyenként című képe. Az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából
Del Parson Ima a Gecsemánéban című képe