Hogyan változtathat meg az Istenség ismerete?
Öt tantétel az Istenségről, amelyek megváltoztathatják, ahogyan élsz.
Joseph Smith ezt mondta: „Az az evangélium elsődleges tantétele, hogy biztos tudással bírjunk Isten természetét illetően.”1 Amit tudunk az Istenségről, megváltoztathatja azt, ahogyan élünk. Nem csak a nagy dolgokban, de a kicsi, mindennapi dolgokban is. Miközben olvasod az öt tantételt, gondolkozz el azon, miképpen hat ki életedre az Istenségről való tudásod.
Az Istenség szeret bennünket és a legjobbat akarja számunkra.
Az Istenség tagjai örökkévalóak és mindenhatóak, de ettől még törődnek boldogságunkkal és jólétünkkel. Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) így tette bizonyságát: „Ők érdeklődnek irántunk, és leginkább értünk aggódnak. Ők mindannyiunk számára elérhetőek. A Fiú nevében járulunk az Atyához. Ő a mi Közbenjárónk Isten trónjánál. Mily csodálatos is az, hogy a Fiú nevében szólhatunk az Atyához!”2
Mivel az Istenség tagjai szeretnek bennünket és a legjobbat akarják számunkra, ezért a döntéseink számítanak, különösen azok a mindennapi kis dolgok, amelyek közelebb visznek minket hozzájuk. A bennünk rejlő lehetőségek végtelenek, és Isten törődik sikerünkkel, még a kis dolgokban is.
Mennyei Atyánk adott nekünk mindent.
Tudjuk, hogy Mennyei Atyánk adott nekünk mindent, ezért meg kell próbálnunk felismernünk a kezét és hálásnak lennünk. Amikor hálásak vagyunk, másképpen cselekszünk. Thomas S. Monson elnök megígérte, hogy „magunkat és másokat is felemelhetjük azzal, hogy nem vagyunk hajlandóak elidőzni a negatív gondolatok világában, és hálás hozzáállást táplálunk a szívünkben”3.
Mivel minden, amivel rendelkezünk, Istentől jön (lásd Móziás 2:20–21; T&Sz 59:21), a hálánk készségesebbé tesz minket a másokkal való megosztásra. Ebbe beletartoznak az időnk és a tehetségeink, valamint fizikai áldásaink.
A Mennyei Atya irgalmas.
Isten műve és dicsősége az, hogy „véghezvigy[e] az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). A sikerünket óhajtja, ezért megbocsátást kínál az elkövetett hibáinkra. Irgalma megbocsátást nyújt még akkor is, ha megismételjük a hibáinkat. Mennyei Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek segítenek megváltoznunk.
Isten irgalma arra tanít, hogy megbocsátóak legyünk. Dieter F. Uchtdorf elnök, az Első Elnökség második tanácsosa ezt mondta: „Mivel Isten oly nagyon szeret minket, nekünk is szeretnünk kell egymást, és meg kell bocsátanunk egymásnak.”4 Ebbe beletartozik az önmagunknak való megbocsátás is.
Jézus Krisztus értünk szenvedett.
Az engesztelés által a Szabadító megtapasztalta mindannyiunk fájdalmát és bánatát (lásd Alma 7:11–13). Ha bármikor nehéz napunk van és úgy érezzük, hogy senki nem értheti meg, akkor is tudhatjuk, hogy a Szabadító igenis megérti. És amikor csodálatos napunk van, és meg akarjuk osztani valakivel, a Szabadító ott van nekünk. Osztozni akar örömeinkben, ahogyan osztozik fájdalmainkban is.
A Szentlélek utat mutat nekünk.
Jézus Krisztus megígérte az apostolainak, hogy a Vigasztaló, vagyis a Szentlélek, mindig velük lehet, hogy tanítsa és vigasztalja őket (lásd János 14:16–17, 26–27). Mi is birtokolhatjuk a Szentlélek ajándékát, hogy az vezéreljen bennünket. És bízhatunk abban, hogy a Szentlélek által adott válaszok segíteni fognak. Iránymutatása mellett állandó kapcsolatban lehetünk az Istenséggel. És amint követjük a kapott sugalmazásokat, elkezdjük még jobban megismerni Őket.