Első elnökségi üzenet
A legjobb időpont egy fa ültetésére
Az ókori Rómában Janus volt a kezdetek istene. Gyakran ábrázolták két arccal – az egyik hátrafelé nézett a múltba, a másik előre a jövőbe. Egyes nyelveken a január hónap róla lett elnevezve, mert az év kezdete a visszatekintés és egyúttal a tervezgetés időszaka is volt.
Évezredekkel később a világ számos kultúrájában ápolják továbbra is az újévi fogadalmak hagyományát. Persze, elhatározásokat tenni könnyű – betartani őket már egészen más kérdés.
Egy ember, aki egyszer újévi fogadalmak hosszú sorát tette, meglehetősen elégedett volt az eredménnyel. Azt gondolta magában: „Egyelőre tartom a fogyókúrámat, nem jöttem ki a sodromból, kijövök a pénzemből, és egyszer sem panaszkodtam a szomszéd kutyájára. De ma már január másodika van, megszólalt az ébresztőóra, és ideje felkelnem. Kész csoda fog kelleni ahhoz, hogy ezt folytatni tudjam.”
Újrakezdeni
Van valami hihetetlenül reménykeltő egy új kezdetben. Azt hiszem, valamikor mindannyian újra akartuk már kezdeni, tiszta lappal.
Szeretem, amikor új a számítógépem és üres a merevlemeze. Egy ideig tökéletesen működik. De ahogy múlnak a napok és a hetek, egyre több program kerül feltelepítésre (egyesek szándékosan, mások nem annyira szándékosan), mígnem a számítógép elkezd lelassulni, és mindaz, ami korábban gyors és hatékony volt, lomhává válik. Néha egyáltalán nem is működik. Még a beindítása is nyűggé válik, amint a merevlemezen felgyülemlik a sok szükségtelen adat és elektronikus hulladék. Van, amikor az egyetlen megoldás a számítógép újraformatálása, az új kezdet.
Az emberekben hasonlóképpen feltorlódhatnak a félelmek, a kétségek és a terhes bűntudat. Az elkövetett hibáink (akár szándékosak, akár véletlenek) olyannyira lenyomhatnak, hogy idővel nehéznek tűnik azt tenni, amiről tudjuk, hogy szükséges.
A bűnök esetében van egy bámulatos újraformatálási folyamat, melynek a neve bűnbánat. Ez segít nekünk megtisztítani belső merevlemezünket a szívünket terhelő zsúfoltságtól. Jézus Krisztus csodálatos és könyörületes engesztelése által az evangélium megmutatja nekünk, miként tisztítsuk meg lelkünket a bűn szennyeződésétől, és miként váljunk ismét újjá, makulátlanná és gyermekien ártatlanná.
De néha lassítanak és hátráltatnak bennünket egyéb dolgok is, olyan haszontalan gondolatokat és tevékenységeket eredményezve, amelyek nehézzé teszik számunkra az elindulást.
Kihozni magunkból a legjobbat
Célokat kitűzni dicséretes törekvés. Tudjuk, hogy Mennyei Atyánknak is vannak céljai, mert azt mondta nekünk, hogy az Ő munkája és dicsősége az, hogy „véghezvigy[e] az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39).
Személyes céljaink a legjobbat hozhatják ki belőlünk. Az egyik olyan dolog azonban, ami kisiklathatja az elhatározások meghozatalára és betartására irányuló erőfeszítéseinket, az a halogatás. Néha elhalasztjuk az indulást, várva a megfelelő kezdőpillanatot – az új év első napját, a nyár kezdetét, elhívásunkat püspökké vagy segítőegyleti elnökké, a gyerekek beiskolázását, a nyugdíjazásunkat.
Nincs szükséged meghívásra ahhoz, hogy elkezdj az igazlelkű céljaid felé haladni. Nem kell engedélyre várnod ahhoz, hogy azzá válj, akivé rendeltetésed szerint válhatsz. Nem kell várnod arra, hogy meghívjanak az egyházban való szolgálatra.
Néha éveket pazarlunk el az életünkből, kiválasztásunkra várva (lásd T&Sz 121:34–36). De ez egy hamis elgondolás. Te már ki vagy választva!
Életem során előfordult, hogy álmatlan éjszakákon át küszködtem gondokkal, aggodalmakkal vagy személyes bánattal. De bármily sötét legyen is az éj, mindig bátorít az a gondolat, hogy reggel felkel majd a nap.
Minden új nappal egy új hajnal is érkezik – nem csak a földre, de az életünkbe is. Az új nappal együtt pedig új kezdet is jön – az újrakezdés esélye.
De mi van, ha kudarcot vallunk?
Néha a félelem tart vissza bennünket. Talán attól félünk, hogy nem járunk sikerrel; vagy attól, hogy sikerrel járunk; hogy megszégyenülünk; hogy a siker megváltoztat bennünket vagy éppen azokat, akiket szeretünk.
Így hát várunk. Vagy feladjuk.
Van még egy dolog, amire emlékeznünk kell, amikor célokat tűzünk ki: szinte biztosan kudarcot fogunk vallani – legalábbis rövid távon. De ahelyett, hogy ettől elbátortalanodnánk, erőt meríthetünk belőle, mivel ez a tudás megszünteti az azonnali tökéletesség kényszerét. Ez a tudás már az induláskor hordozza azt a felismerést, hogy olykor nem sikerül. Ennek kezdetektől való ismerete elveszi a kudarccal járó meglepetés és elbátortalanodás nagy részét.
Amikor így közelítünk céljainkhoz, a kudarc nem kell, hogy korlátozzon bennünket. Emlékezz arra, hogy még ha nem is érjük el azonnal a legfőbb, leginkább vágyott célunkat, legalább előre haladtunk azon az úton, amely arrafelé vezet.
És az bizony számít – nagyon is sokat jelent.
Habár nem feltétlenül szakítjuk át a célszalagot, magának az utazásnak a folytatása nagyszerűbbé tesz, mint amilyenek azelőtt voltunk.
A legjobb kezdési időpont most van
Egy régi közmondás így szól: „Egy fa ültetésére a legjobb időpont a 20 évvel ezelőtti. A második legjobb időpont a mostani.”
Van valami bámulatos és reménykeltő abban a szóban, hogy most. Van valami erőt adó abban a tényben, hogy ha azt választjuk, hogy most döntünk, akkor ebben a pillanatban már el is indulhatunk előre.
Most van itt az ideje elkezdeni azzá az emberré válni, akik lenni akarunk – nem csak 20 év múlva, hanem az egész örökkévalóságban.
Tanítás ebből az üzenetből
Uchtdorf elnök elmagyarázta, hogy amikor kudarcot vallunk céljaink elérésében, akkor „erőt meríthetünk belőle. […] Habár nem feltétlenül szakítjuk át a célszalagot, magának az utazásnak a folytatása nagyszerűbbé tesz, mint amilyenek azelőtt voltunk.” Kérd meg családod tagjait, hogy osszanak meg olyan élményeket, amikor többet tanultak a folyamatból, mint annak végeredményéből. Ilyen lehet például az érettségi, egy diploma, vagy egy díj elnyerése.
Fénykép forrása: iStockphoto/Thinkstock