Igaz és hű
Sugalmazott gondolatok Joseph Fielding Smith életéből és tanításaiból
Megjegyzés: A szerző édesanyja, Naomi Smith Brewster abban az évben született, amikor Joseph Fielding Smith elhívást kapott a Tizenkét Apostol Kvórumába. Ő Ethel Georgina Smith második gyermeke volt, akivel Smith elnök első felesége halálát követően házasodott össze.
„Legyünk mindig igazak és hűek, vágyva az Úr parancsolatainak betartására, becsben tartva Őt, emlékezve a vele kötött szövetségeinkre.”
Amikor a 33 éves Joseph Fielding Smith 1910. április 6-án belépett a Salt Lake Tabernákulumba, hogy részt vegyen az általános konferencián, egy teremszolga így szólt hozzá: „Na, Joseph, ki lesz az új apostol?”
„Nem tudom – válaszolta Joseph. – De te meg én biztosan nem!”1
Amint a tizenkét támogatandó apostol nevét sorra felolvasták, Josephnek hirtelen az a benyomása támadt, hogy az ő neve lehet a következő a felsorolásban. Így is történt, és ő lett eme nagyra becsült kvórum tizenkettedikként támogatott tagja.
Joseph már a konferenciáról hazatérve bizonyságát adta alázatosságának és humorérzékének, amikor családját az új elhívásáról tájékoztatta. Feleségét egy zavarba ejtő kijelentéssel köszöntötte: „Azt hiszem, el kell adnunk a tehenet” – mondta. Felesége bizonyára meglepődve várt további magyarázatra. Férje válasza egyszerű volt: „Ezután nem lesz időm foglalkozni vele!”2 Így kezdődött a több mint hat évtizeden át tartó apostoli szolgálata.
Joseph Fielding Smith Hyrum Smith unokája és Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza 10. elnöke volt. Az egyház elnökévé történő elhívását megelőzően minden más elnöknél hosszabb ideig szolgált a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként. Eme különleges tanúk kvórumának tagjaként eltöltött 60 éve alatt kezdetben lóháton és szekéren, később autón és lökhajtásos repülőgépen utazott tanítani a szenteket. Prédikációi és írásainak sokasága áldást hoztak az egyházra és mindazokra, akik figyelmeztek sugalmazott üzeneteire.
Joseph Fielding Smith elnökhöz fűződő kapcsolatom miatt kértek fel, hogy megírjam ezt a cikket. Én szeretetteljesen csak úgy hívtam őt: Nagyapó. Élete hatással volt rám a születésemtől kezdve, amikor elvégezte a névadási és megáldási szertartásomat, egészen haláláig, amikor egyike voltam a koporsóját vivő unokáknak.
Egy előre elrendelt próféta
Ahogyan Isten minden prófétája, Joseph Fielding Smith is előre el lett rendelve, hogy az Úr mennyei időbeosztása szerint érkezzen a földre (lásd Cselekedetek 17:26). Joseph Julina Lambson Smith negyedik gyermeke és első fia volt. Hasonlóan a hithű ószövetségi anya, Anna alázatos lelkületéhez (lásd 1 Sámuel 1:11), Julina fogadást tett, hogy amennyiben az Úr fiút ad neki, akkor „minden erejével azon lesz, hogy hozzásegítse őt ahhoz, hogy az Úr és az apja hasznára legyen”3. Az Úr nem csak annyit tett, hogy megválaszolta az anya fohászát, hanem ki is nyilvánította neki a fia születése előtt, hogy a gyermeket egy napon elhívják, hogy az Ő különleges tanújai egyikeként szolgáljon a Tizenkét Apostol Kvórumában.4
Joseph 1876. július 19-én születetett Joseph F. Smith és Julina Lambson Smith gyermekeként. Joseph születésekor az édesapja apostol és Brigham Young elnök tanácsosa volt. Amikor Joseph kilenc hónapos lett, szülei elvitték a Utahi St. George templom felszentelésére. Később viccelődve emlegette: „Első egyházi feladatom az volt, hogy elkísérjem Brigham Youngot a St. George templom felszentelésére.”5
Amikor 19 évesen Joseph megkapta pátriárkai áldását, egy sugalmazott pátriárka Joseph fejére helyezte kezeit, és kijelentette: „Kiváltságodban áll, hogy jó öreg kort érj meg, és az Úr akarata az, hogy hatalmas férfiúvá légy Izráelben. […] Bizony a nép között fogsz állani, mint prófétájuk és kinyilatkoztatójuk, mivel az Úr megáldott téged és elrendelt téged ebbe az elhívásba.”6
Családi élet: A szeretet és megpróbáltatások elegye
Joseph Fielding Smith számára „a család a legfontosabb szervezet az időben és az örökkévalóságban”7. A szeretet, a hit, a magas erkölcsi mércék és a szorgalmas munka etikája által irányított családban nőtt fel, és következetesen arra törekedett, hogy ezeket az elveket a saját családjában is meghonosítsa. (Lásd a 4., 15. és 16. fejezeteket Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Fielding Smith című könyvben.)
1898-ban vette feleségül Louie Emily Shurtliffet a Salt Lake templomban. Egy évvel később Nagy-Britanniába hívták el két évre misszióba, és felesége hűségesen támogatta. Visszatérte után folytatták közös életüket, majd két lánnyal áldattak meg. Sajnos a harmadik, nehéz terhessége során Louie elhunyt.
Gyászában Joseph így imádkozott: „Azért imádkozom, hogy segíts nekem úgy élni, hogy érdemes legyek arra, hogy örök dicsőségben találkozzak vele, hogy újra együtt lehessek vele, és már soha többé ne váljunk el. […] Segíts nekem, hogy felnevelhessem drága kisdedeimet, hogy tiszták és szeplőtelenek maradjanak egész életükben.”8
Apja ösztönzése nyomán a kétgyermekes gyászoló apa imádságosan egy feleséget, és fiatal gyermekeinek egy anyát keresett. Igaz kívánalmait áldás kísérte azáltal, hogy belépett az életébe Ethel Georgina Reynolds. 1908 novemberében házasodtak össze a Salt Lake templomban. Ez a bámulatos asszony anyja lett Joseph első két lányának, majd további kilenc gyermeknek adott életet.
Egy alkalommal, miközben cövekkonferenciára utazott, felesége terhei súlyosan nehezedtek az apostol elméjére. Feleségének írott levelében azt mondta neki: „Mindig rád gondolok, és azt kívánom, bárcsak mindig melletted lehetnék a következő néhány hét folyamán, hogy gondoskodjak rólad. Így is minden lehetséges módon segíteni fogok neked, és bízom benne, hogy érezni fogod ennek hatását. Mondd meg a gyermekeknek, hogy legyenek kedvesek hozzád és egymáshoz.”9 Ezek után versben osztotta meg szívének erőteljes érzéseit, amely később az egyik himnuszunk lett, Does the Journey Seem Long? [Tán hosszúnak tűnik az út?] címen (127. sz. az angol nyelvű himnuszoskönyvben).
Sajnálatos módon Ethel 1937-ben eltávozott. Halálakor még öt egyedülálló gyermekük lakott az otthonukban. Smith elder sugalmazást érzett, hogy újabb feleséget és társat keressen. 1938-ban elvette Jessie Evans Smitht a Salt Lake templomban.
Egy közeli ismerősük ezt írta róluk: „A közöttük lévő huszonhat évnyi korkülönbség és a vérmérsékletükben, hátterükben és végzettségükben lévő különbség ellenére Joseph Fielding Smith és Jessie Evans Smith figyelemre méltó módon összeillettek. […] Az egymás iránt érzett őszinte szeretet és tisztelet volt az, ami áthidalta az e két ellentétes személyiség között tátongó hatalmas szakadékot.”10 (Lásd a kézikönyv 6–24. oldalait.)
Törekedve a tanulásra, tanulmányozás és hit által
Joseph Fielding Smith elismert volt az egyházban mint szentírás- és evangélium-szakértő. Ifjúságától fogva olthatatlan vágyat érzett, hogy „törekedje[n] a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” (T&Sz 88:118). Kétszer olvasta el a Mormon könyvét 10 éves kora előtt. Amikor barátai hiányolták, gyakran a szénapadláson találták, a szentírásokat olvasva.11
Pár évvel később azt mondta egy gyülekezet előtt, hogy „attól az időtől fogva, hogy megtanultam olvasni, több örömet és nagyobb megelégedést kaptam a szentírások… tanulmányozásából, mint bármi másból e világon”12. (Lásd 10. és 18. fejezetek.)
Egy alkalommal Heber J. Grant elnök (1856–1945) e kijelentéssel méltatta Smith elnök tudományos jártasságát: „Egyházunk általános felhatalmazottai közül téged tartalak a szentírások terén legtájékozottabb embernek.”13
Tudásszomja nem jelentette azt, hogy fiúként, vagy akár még felnőttként is, ne sportolt volna, vagy ne vett volna részt játékokban. Szívesen játszott baseballt és mindazokat a játékokat, amelyeket egy agrártársadalomban élő ifjak akkoriban játszottak. Felnőttként lelkes kézilabdázó lett, és rendszeresen ellátogatott gyermekei mérkőzéseire. A családi találkozók során is részt vett sportjátékokban. Kedves emlékem az a softball mérkőzés, amikor nagyapám egyik vízszintes ütése a bal szélen fényképezgető egyik nagybácsi gépét találta telibe.
A hit könyörületes védelmezője
Joseph Fielding Smith már apostoli elhívása előtt is a hit védelmezőjeként volt ismert, aminek okán olykor – tévesen – zord embernek ítélték egyesek. Habár hajthatatlan volt a szövetségeinek való megfelelés kívánalmában, valamint abban, hogy mindenkit Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának befogadására buzdítson, volt egy gyengédebb oldala is, amelyet családja és szolgatársai mindig elismertek. Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) megjegyezte: „Sokszor mondtuk, hogy mivel a Tizenkettek lesznek Izráel bírái, bármelyikünk örömest kerülne az ő színe elé, hiszen az ő ítélete kedves, irgalmas, igazságos és szent lenne.”14
Smith elnök példát mutatott ebből a kedvességből egy gyűlésen, ahol egy olyan baleset volt a téma, amely az egyház tulajdonát képező egyik gépjárművet érintette. Egy idős férfi által vezetett, biztosítással nem rendelkező zöldségszállító teherautó okozta a balesetet. A tanácskozást követően az az ajánlás született, hogy az egyház terelje bírósági útra az ügyet. Smith elnök azonban ezt mondta: „Igen, megtehetnénk. És ha teljes eréllyel rajta leszünk, talán sikerülhet is elvennünk a szegény ember teherautóját; [de] akkor miből fog megélni?” A bizottság megváltoztatta korábbi ajánlását és lezárta az ügyet.15
Megtapasztaltam azt a szeretetet, amelyet mások éreztek iránta, amikor Smith elnök sírjának felszentelését követően odamentem Harold B. Lee elnökhöz (1899–1973) a Salt Lake City-i temetőben. Azt mondtam neki: „Lee elnök, a család nevében mindenképpen szeretném, ha tudnád, hogy mennyire nagyra értékeljük a nagyapám iránt tanúsított kedvességedet.” Válaszul a szemembe nézett és gyengéden ennyit mondott: „Szerettem azt az embert.”
Igaz és hű szolga
Smith elnök szolgálatát a bűnbánat prédikálására vonatkozó szentírásbeli felszólításnak való engedelmesség fémjelezte (lásd például T&Sz 6:9; 11:9). Ezt mondta: „Az a küldetésem – mely benyomást úgy vélem, az Úr Lelke sugallta nekem Sion cövekeibe tett utazásaim során –, hogy elmondjam az embereknek, hogy most van itt a bűnbánat napja, valamint hogy arra szólítsam az utolsó napi szenteket, hogy emlékezzenek meg szövetségeikről, …arra ösztönözve őket, hogy igazak és hűek legyenek minden dologban.”16 (Lásd 5. fejezet.)
Életének közel 96 éve alatt Smith elnök azért imádkozott, hogy igaz és hű maradhasson, valamint hogy mindvégig kitarthasson. Bizony, Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának jelenlegi elnöke, meg is jegyezte: „Még kilencvenéves kora után is azért imádkozott, hogy »betartsa a szövetségeket és kötelezettségeket, és mindvégig kitartson«”17.
Smith elnök számára az „igaz és hű” jóval többet jelentettek csupán gyakran ismételt frázisoknál. Szívből jövő reményének kifejezése volt ez minden ember számára – a szövetségeket kötött egyháztagok számára, sőt, Mennyei Atyánk minden gyermeke számára. „Az első és legfontosabb… – esedezett Smith elnök –, hogy Isten királyságának és az Ő igazlelkűségének pártján álljunk. Legyünk mindig igazak és hűek, vágyva az Úr parancsolatainak betartására, becsben tartva Őt, emlékezve a vele kötött szövetségeinkre. Ez az én imám egész Izráel nevében.”18 (Lásd 19–22. fejezetek.)
Amint imádságosan elmélkedsz sugalmazott tanításairól, bizonyságod erősödni fog, és megáldatsz Jézus Krisztus evangéliuma tiszta és egyszerű igazságainak fokozottabb megértésével. E tanrend során növekedni fog a vágyad, hogy „igaz és hű” legyél.
Fent: Joseph Fielding Smith eme fiatalkori fényképét helyezték szülei a családi Bibliájukba. Jobbra: Joseph szívesen kézilabdázott testvérével Daviddel. Lent: Smith elder (balról a második) és misszionáriustársai Angliában, 1901-ben. A szemközti oldalon látható fénykép is a missziója idejéből származik. Jobbra lent: Smith elder (balra), apostoltársa George Albert Smith, valamint Israel Smith társaságában, 1936-ban.
Fent: Smith elnök fiaival. Jobbra fent: David O. McKay elnök üdvözli Smith eldert 1961-ben. Jobbra: Smith elnök a Salt Lake Tabernákulum emelvényén ül. Lent: Smith elnököt fényképezik egy baseball meccsen, mely sportot szívesen űzte fiatalkorában.
Fényképek az Egyháztörténeti Könyvtár és a Smith családi levéltár jóvoltából