Sári és az MRI
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Coloradóban él.
Talán a Szentlélek segíthet Sárinak, hogy ne féljen annyira.
„Megígérte Jézus, hogy elküld majd közénk egy vigasztaló barátot, az igazság Lelkét” (Gyermekek énekeskönyve, 56.).
„Úgy néz ki, Sári hátán MRI-vizsgálatot kell végezni” – mondta Robi bácsi, az orvos. Rámosolygott Sárira. „Keresek egy időpontot a vizsgálathoz. Mindjárt visszajövök.”
Sári már egy ideje fájlalta a hátát. Amikor aznap reggel felébredt, annyira fájt a háta, hogy nehezére esett felegyenesedni, és járni is alig tudott. Sári és az anyukája ezért eljöttek Robi bácsihoz, hogy kiderítse, mi lehet a baj.
„Megint MRI?” – kérdezte Sári Anyára nézve. Egyszer már volt MRI-vizsgálaton. Emlékezett rá, mennyire félt abban a nagy csőben, amelyik a teste belsejéről készített felvételeket.
„Sajnálom, Sári – mondta Anya –, de a képek segítenek majd Robi bácsinak kideríteni, hogy mi baja van a hátadnak. Tudom, hogy meg tudod csinálni. Én pedig itt leszek veled.” Anya megszorította Sári kezét.
„De oda nem tudsz bejönni velem” – mondta Sári. Lehorgasztotta a fejét, és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Anya ott lehet vele a szobában, de ha már beszállt a gépbe, abban az alagútban Sári egyedül lesz.
Anya átölelte Sárit. „Ez igaz. De tudod, hogy ki az, aki viszont ott tud lenni veled, hogy megvigasztaljon?”
Sárinak eszébe jutott a Szentlélek megnevezésére használt egyik név: a Vigasztaló. Talán a Szentlélek segíthet neki, hogy ne féljen annyira.
„A Szentlélek?” – kérdezte Sári.
Anya bólintott. „Így van. Imádkozhatsz azért, hogy a Szentlélek segítsen neked. Apával mi is fogunk érted imádkozni.”
Erről Sárinak eszébe jutott egy remek ötlet. „Kérhetek apától egy áldást?”
Anya mosolygott. „Hát persze. Tudom, hogy nagyon szívesen fog adni.”
A vizsgálat előtti estén Apa Sári fejére helyezte a kezeit és papsági áldást adott neki. Amikor megáldotta azzal, hogy a Szentlélek vigasztalja meg őt, Sárit egy lágy, meleg érzés töltötte el. Ez az érzés egész éjszaka vele maradt.
Másnap Sári ráfeküdt a vizsgálópadra, amely majd becsúszik vele az MRI-gép hatalmas csövébe. Gondolatban azokat a szavakat ismételgette, amelyeket Apa mondott az áldás során: A Szentlélek ott lesz, hogy vigasztaljon téged. Sári erősen megszorította Anya kezét, majd a nővér betolta őt a csőbe.
Az MRI-gép fura hangokat adott ki magából, miközben felvételeket készített a hátáról. Sárinak nagyon nyugodtan kellett feküdnie, nehogy a felvételek elmosódottak legyenek. Egy pillanatra kétségbeesett, de aztán megint érezte azt a meleg érzést. Olyan volt, mint Anya ölelése vagy egy puha takaró. Tudta, hogy minden rendben lesz. Mielőtt sokat gondolkodhatott volna, a vizsgálat már be is fejeződött!
Robi bácsi az irodájában megmutatta Sárinak és Anyának a Sári hátáról készült felvételeket. „Nagyon ügyesen feküdtél mozdulatlanul – mondta Sárinak Robi bácsi, amint letérdelt mellé. – Ezek a képek a hátadról azt mutatják, hogy műtétre lesz szükséged ahhoz, hogy jobban tudj járni.”
Sári nyelt egyet.
„Szeretnénk minél hamarabb megcsinálni a műtétet – mondta Robi bácsi Sári anyukájának. Majd ismét Sárihoz fordult: – A műtét után még beletelhet néhány hétbe, hogy újra a réginek érezd magad, de ahogy ma elnéztelek, tudom, hogy kiválóan meg fogsz vele birkózni.”
Sári arra gondolt, hogy mi mindent fog csinálni, miután Robi bácsi rendbe hozza a hátát. Futhatok és úszhatok, meg beleugorhatok egy nagy kupac falevélbe! Hiányoztak neki ezek a dolgok. Viszont a műtét még ijesztőbb volt, mint az MRI! Aztán Sárinak eszébe jutottak az imái és a különleges áldása. Mennyei Atya elküldte hozzá a Vigasztalót, és megint segíteni fog neki.
Ránézett Robi bácsira, és megkérdezte: „Utána majd beleugorhatok egy nagy kupac falevélbe?”
Robi bácsi vidáman elmosolyodott. „Utána majd beleugorhatsz egy nagy kupac falevélbe.”