Konfliktusok feloldása a házasságotokban
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Csodálatos áldások származnak abból, ha a konfliktusokat a szeretet légkörében oldjuk fel.
Illusztrációk: Sally Wern Comport
Az általános konferencia utolsó ülését követően Matt és Margaret (a neveket megváltoztattuk) kikapcsolta a tévét. Az üzenetek lelkesítőek voltak, ők pedig élvezték azt az építő légkört, amely azon a hétvégén belengte az otthonukat.
Annál nagyobb volt a csalódásuk, amikor alig 24 órával később heves vita bontakozott ki köztük arról, hogy félretegyék-e Matt váratlanul jött munkahelyi prémiumát, vagy pedig az idősebb gyerekeiknek vegyenek belőle iskolai ruhákat. Végül nem jutottak dűlőre, így Matt és Margaret egyaránt azzal az érzéssel folytatta a teendőit, hogy a másik nem értette meg őt.
A tartós, boldog házasság létrehozásához a pároknak meg kell tanulniuk úgy feloldani a nézeteltéréseket, hogy mindkét személy azt érezze, megértették őt, a döntéseket pedig úgy kell meghozni, hogy azok egy elfogadható közös megegyezést tükrözzenek.
Lelki figyelmeztetés és iránymutatás
A szentírások, valamint a próféták és apostolok szavai számos alkalommal óvnak a viszálykodástól. Nefi harmadik könyvében azt olvassuk, „hogy akiben ott van a viszálykodás lelke, az nem tőlem való, hanem az ördögtől, aki a viszálykodás atyja” (3 Nefi 11:29). M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy Sátán „azon dolgozik, hogy a nézeteltérés ékét verje az apa és az anya közé. Arra csábítja a gyermekeket, hogy engedetlenek legyenek szüleik iránt. …Sátán tudja, hogy úgy képes a legbiztosabban és leghathatósabban megzavarni az Úr munkáját, ha csökkenti a család eredményességét és az otthon szentségét.”1
A véleménybeli, szokásbeli vagy az eltérő háttérből adódó különbségek elkerülhetetlenek, de bőséggel rendelkezünk olyan forrásokkal, amelyek segítenek megtudni, hogyan kezeljük ezeket. Segítséget jelenthetnek a vasárnapi hódolat során, illetve az egyházi kiadványokban tanított tanok és útmutatások, amelyeket kiegészíthetnek a hozzáértő szakértői tanácsok. A házaspárok elsajátíthatnak konfliktuskezelési módszereket. A sugalmazás olyan szívbéli változásokhoz vezethet, amelyek belülről alakítják gyengédebbé a házastársakat.
Thomas S. Monson elnök arra figyelmeztetett, hogy „legnagyszerűbb lehetőségeink némelyike arra, hogy megmutassuk szeretetünket, saját otthonaink falain belül lesz. A szeretetnek kellene a családi élet szívének lennie, néha mégsem az. Előfordulhat, hogy túl sok a türelmetlenség, túl sok a vitatkozás, túl sok a veszekedés, túl sok a könny.”2
Ha a gondok állandósulnak és rombolóan hatnak a családi életre, a nézeteltérésnek komolyabb gyökerei lehetnek, többek között az éretlenség, az önzés, a hatalmi harcok megnyerésének vágya és a kevélység. Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) ezt tanította: „Régóta úgy érzem, hogy a boldog házasság legnagyobb titka a társunk boldogságáról és jóllétéről való aggódó gondoskodás. Legtöbb esetben az önzés a legfőbb tényező, ami a vitákat szítja, és különváláshoz, a házasság felbontásához és összetört szívekhez vezet.”3
Marvin J. Ashton elder (1915–1994) a Tizenkét Apostol Kvórumából szintén kifejtette: „Amikor az ember átgondolja a viszálykodás által keltett rossz érzést és bosszúságot, helyénvaló a kérdés: »Minek veszek részt benne?«
[F]ontos felismerni, hogy mi választjuk meg a viselkedésünket. E kérdés gyökere pedig a kevélység jelentette ősrégi gond.”4
Bármi legyen is az ok, új készségeket kell elsajátítanunk és meg kell lágyítani a szívünket, amikor a gondok nem szűnnek.
A nézeteltérések okai
A nézeteltéréseknek számos oka lehet, kezdve a felületes személyes előítéletektől a mélyebben rögzült kommunikációs stílusig. Az önzés és az éretlenség leküzdésén kívül a párok más gyakori konfliktusforrásokkal is szembesülnek, beleértve olyan tényezőket is, mint például:
-
A friss házasok összeszokásának időszaka.
-
A férfiak és nők közötti természetes különbségek
-
A kimerültség okozta ingerlékenység
-
Véleménykülönbségek a gyermeknevelés vagy a pénzügyek kezelése terén legjobbnak tartott módszerekről
-
A gyermekek próbálkozásai önrendelkezésük gyakorlására
-
Eltérő ízlések és ellenszenvek
-
Stressz túlreagálása
-
A konfliktuskezeléshez szükséges tudás vagy készségek hiánya
Óvakodjunk a haragtól!
Számos házastársi és családi viszály forrása a szabadjára engedett harag. Ha nem vigyázunk, egy dühös összetűzés után állandóan azon fogunk gondolkodni, hogy minket hogyan bántottak meg. Minél tovább rágódunk ezen, annál több okot találhatunk ki az álláspontunk igazolására. Az ilyen tépelődés megakadályozhatja, hogy lecsillapodjunk, és amikor a harag második hulláma még az első megoldása előtt jelentkezik, a hormonális válaszok további kirohanásokat eredményezhetnek.
Például az egyik tanácsadás során Marilyn elmesélte, mennyire idegesítő volt a férje mellett feküdni az ágyban, miután korábban kiabáltak egymással. „Tudtam, hogy nekem volt igazam – mondta. – Tudtam, hogy mindjárt felkapcsolja a villanyt és bocsánatot kér, de csak nem tette. Minél többet gondolkodtam ezen, annál dühösebb lettem. Amikor meghallottam, hogy horkolni kezd, nem bírtam tovább: kipattantam az ágyból, megint kiabáltam vele egy sort, aztán lementem a földszintre. Hát nem hihetetlen, hogy még ezek után sem kért bocsánatot?!” A Marilyn által átéltek jól példázzák azt, hogyan nem szabad kezelni a dühös érzéseket.
A szokásokat, akár még a rövid távúakat is, nehéznek tűnik megváltoztatni. A házaspárok azonban elsajátíthatnak olyan készségeket, amelyek a segítségükre lehetnek. Íme néhány hasznos gyakorlati tanács:
7 tanács a lecsillapodáshoz
Hamar szálljatok vitába a gondolataitokkal. A mi példánkban Marilyn ezt is mondhatta volna magában: „Szerintem nekem van igazam, de aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonítok ennek. A kapcsolatom a férjemmel fontosabb számomra, mint az, amiről vitatkozunk.”
Hagyjátok lecsillapodni az érzelmeiteket, mielőtt megpróbálkoznátok a probléma kezelésével. Várjátok ki a bennetek esetleg éppen végbemenő kémiai reakció végét.
Tereljétek el a figyelmeteket. Döntsetek úgy, hogy valami másra gondoltok, vagy menjetek el sétálni.
Írjátok le a gondolataitokat. Van, akinek ez segít az öntudatossága növelésében.
Hasznos módokon „engedjétek ki a gőzt”. Ha kiabálva közlitek az érzéseiteket, az még nem fog segíteni abban, hogy mindent kiadjatok magatokból. Minél többet füstölögtök dühösen, annál hevesebbé válnak az érzéseitek.
Hallgassatok megnyugtató zenét vagy olvassatok felemelő irodalmat.
Kezdjétek újra. Vegyétek észre, amikor még egy vita elején tartotok. A kutatások szerint egy beszélgetés első 3–5 perce alapozza meg mindazt, ami később várhatóan következni fog. Mondjátok ezt: „Ez a beszélgetés nem jó irányba tart. Kezdjük újra.”
A konfliktus kezelésének lépései
Az UNSZ Családsegítő Szolgáltatások Strengthening Marriage [A házasság megerősítése] című kézikönyve három lépést javasol a konfliktusok feloldására: 1.) a vélemények kifejezésre juttatása, 2.) a fenntartások megvizsgálása, és 3.) kölcsönösen kielégítő megoldások kiválasztása.5 E lépések alapja egy együttműködő kommunikációs és megosztási modell, amely minden érintett aggályait figyelembe veszi.
1. A vélemények kifejezésre juttatása
Mindenki megosztja a véleményét őszinte, de nem támadó módon. Az átgondolt mérlegelés néha megoldja a gondot, amikor kiderül, hogy a vita csupán félreértésből adódott. Például egy feleség, aki önzőnek tartja a férjét, amiért az mindenképpen egy iskolai kosárlabda-mérkőzésre akarja vinni őt egy vacsorázós randevú helyett, rájöhet, hogy a férjét nem annyira a meccs érdekli, mint az, hogy figyelmes legyen egy olyan játékossal, aki már egy ideje nem jár a vasárnapi iskolai osztályába.
2. A fenntartások megvizsgálása
A házastársak a fenntartásaikat mélyebb szinten is megvizsgálják. Ennek középpontjában egymás aggályainak megértése és elfogadása áll. A kosárlabdás példánál maradva, miközben a feleség megérti férjének a tanuló miatti aggodalmát, mégis úgy vélheti, hogy a férje elkezdte mások szükségleteit a házasságuk fölé rangsorolni. Ebben az esetben egy elmélyültebb beszélgetésre van szükség, melynek során mindketten érzékeny módon fejezik ki érzéseiket, és a szembenállás átadja helyét az együttműködésnek.
3. Kölcsönösen kielégítő megoldások kiválasztása
A házaspárok ötletelnek, majd kiválasztják a kölcsönösen kielégítő megoldásokat. Ennek középpontjában az áll, hogy maguk az egyének mit tehetnek a probléma kezelésére, nem pedig az, hogy mit tehet a házastársuk. Az ilyen tárgyalás próbára teheti az érettséget és a türelmet, de idővel az abba vetett hit fakad majd belőle, hogy az érzések biztonsággal kifejezhetők, és az abba vetett bizonyosság, hogy mindenkinek a vágyairól szó fog esni. Lehet, hogy a példában szereplő pár úgy dönt, hogy az egyik péntek estén közösen mennek el a meccsre, egy másik péntek estén a férj egyedül fog menni, két péntek estére pedig valamilyen más közös elfoglaltságot találnak majd. Nem annyira az a fontos, hogy mit fognak csinálni péntek este, hanem hogy a döntéshozatali folyamat minőségét mindketten kielégítőnek találják.
A konfliktus kezelésének eredményei
Csodálatos áldások származnak abból, ha a konfliktusokat a szeretet légkörében oldjuk fel. Többek között biztonság, belső békéhez vezető személyes fejlődés, megnövekedett hit, jobbá tett jellem, valamint személyes igazlelkűség.
Amikor feloldásra kerülnek az ellentétek, új minták vehetik át a helyüket. Megnyílik az ajtó az előtt, hogy a házaspárok kifejezzék építő gondolataikat és megmutassák támogatásukat. Jean B. Bingham nőtestvér, a Segítőegylet általános elnöke ezt mondta: „Meglepő erővel bírnak a szavak: építhetnek is, de le is rombolhatnak. Talán mindannyian fel tudunk idézni olyan negatív szavakat, melyek lesújtottak minket, és olyan szeretettel kiejtett szavakat, melyek szárnyakat adtak a lelkünknek. Ha úgy döntünk, hogy csak pozitívan szólunk másokhoz és másokról, akkor az felemeli és megerősíti a körülöttünk lévőket, és segít nekik a Szabadító útján járni.”6
Azok a párok, akik hosszú távú fejlődésre képesek a konfliktusaik kezelésében, kívánatos jutalmakat nyernek el. Egy korábban gondokkal teli kapcsolatban élő férj ezt mondta: „Nehéz visszatekintenem arra, amilyen volt, és elhinnem, hogy valóság volt. Hogy bánhattam úgy a feleségemmel, ahogy? Hálás vagyok a Lélekért, amiért megragadta a figyelmemet, és a türelemért, amelyet a feleségem tanúsított irányomban.”
Összefoglalás
A konfliktusok leküzdése tudatos erőfeszítést és következetességet igényel. Már a következő szavaitok vagy tetteitek is elindíthatják házasságotokban az építő kapcsolatteremtés mintáit. Ti is szakíthattok a Lélek gyümölcseiből, amint azt a nefiták is megtapasztalták, miszerint „nem volt viszálykodás az országban, Isten szeretete miatt, mely az emberek szívében lakozott.
És nem volt irigykedés, sem viszálykodások, sem lázongások…; és bizonyos, hogy nem lehetett volna náluk boldogabb nép” (4 Nefi 1:15–16).