„Legyünk önellátóak és függetlenek!”
Ahogy az utolsó napi szentek világszerte magukévá teszik az egyház önellátási kezdeményezésének tantételeit és tanait, learatják a nagyobb remény, béke és fejlődés áldásait.
Mielőtt az egyház tagjává lett volna, Peter felnőtt életének zömét a pénzügyi siker hajszolása töltötte ki. Minden külső jel arra mutatott, hogy meg is találta azt. Elvégre több vállalkozásnak is a tulajdonosa vagy vezetője volt.
Amikor az angliai West Midlandsben egy helyi egyházi vezető arra kérte Petert, hogy csatlakozzon az egyház önellátási kezdeményezésén keresztül létrejött egyik személyes pénzügyek csoporthoz, Peter kételkedett benne, hogy bármit is tanulhatna a tanfolyamon. Amikor azonban elkezdett járni a csoportba, hamar rájött, hogy még milyen sokat kell tanulnia.
„Ez a tanfolyam nem csak a pénzügyekről szól: az csak a történet egyik fele – meséli. – Nekem az volt a legfontosabb, hogy megtanultam a Mennyei Atyába vetett hittel rendelkezni; hogy Ő biztosítja számunkra az összes fizikai áldást és megnyitja az ajtót a valódi önellátás felé, ha követjük a lelki iránymutatását.”
A személyes pénzügyek csoport tagjaként Peter olyan gyakorlati készségeket sajátított el, mint a családi kiadások nyomon követése, költségvetés készítése és annak betartása, adósságcsökkentés, illetve takarékoskodás a jövőre. E készségek alkalmazásával, valamint a Jézus Krisztusba vetett hit és a kemény munka révén Peter és a felesége visszafizetett egy komoly adósságot.
„Jelentősen könnyebbnek és szabadabbnak érzem magamat, és nincs bennem az adóssággal és a pénzügyi szervezetlenséggel járó félelem – fejtette ki Peter. – Olyan nagyon érzem Mennyei Atya bőséges áldásait, amennyire még soha nem éreztem. Megtanultam, hogyan kérjem Őt és hogyan figyeljek a válaszaira, amikor segítségre van szükségem a fizikai dolgaimat illetően.”
Önellátási kezdeményezés
Az önellátás több annál, hogy jó munkánk, élelmiszer-tartalékunk vagy bankban tartott pénzünk van. Valójában ez „az a képesség, elkötelezettség és törekvés, hogy gondoskodjunk saját magunk és a családunk lelki és fizikai szükségleteiről. Ahogy az egyháztagok önellátóvá válnak, úgy másokat is jobban tudnak szolgálni és ellátni”1, miközben az életüket uraló tantétellé koronázzák a munkát.
Thomas S. Monson elnök ezt tanította: „Az önellátás a munkánk eredménye, s ez adja minden más jóléti gyakorlatnak az alapját. Lelki és fizikai jóllétünk elengedhetetlen eleme. […] »Dolgozzunk meg azért, amire szükségünk van! Legyünk önellátóak és függetlenek! Semmilyen más tantétel által nem nyerhetünk szabadulást. A szabadítás egyéni ügy, és nekünk feladatunk, hogy mind a fizikai, mind pedig a lelki dolgok vonatkozásában munkálkodjunk saját szabadulásunkon.«”2
A helyi papsági vezetők irányítása alatt több mint 100 ország mintegy 500 000 utolsó napi szentje vett már részt az önellátási kezdeményezésben 2014 óta. Az egyház most Észak-Amerikában vezeti be ezt a kezdeményezést.
A kezdeményezés tanfolyamokat és forrásanyagokat tartalmaz, hogy „segítséget nyújtson az egyház tagjainak abban, hogy megismerjék és a gyakorlatba átültessék a hit, a tanulás, a kemény munka és az Úrba vetett bizalom tantételeit. E tantételek elfogadása és alkalmazása az életet[ün]kben – jelenti ki az Első Elnökség – képessé tesz benn[ün]ket arra, hogy elnyerj[ü]k az Úr által megígért fizikai áldásokat.”3
Boldogan és reménységben
Maria Edilene Romão elvesztette a reményét. Nem talált munkát, egyedülálló anya volt, és több éhes szájat is etetnie kellett.
Ekkor hívta meg őt a brazíliai, Santa Catarina-i egyházközségének két tagja egy önellátási áhítatra. Az áhítat végén Maria csatlakozott az egyik csoporthoz, hogy könnyebben tudjon munkát találni.
„Életemben először hittem el, hogy létezik egy olyan jövő, amelyben képes leszek gondoskodni a családomról – idézi fel. – Hittem abban, hogy az önellátási csoport segíteni fog megváltoztatni az életemet.”
Így is lett.
A rákövetkező 12 hét során Maria a csoportjának, a tanulásnak és a vállalt kötelezettségeinek szentelte magát. Újonnan szerzett erővel dolgozott a céljai elérésén. Gyakorolta az állásinterjúkon alkalmazható technikákat. Két héten belül sikerült elérnie, hogy behívják egy ígéretes állásinterjúra, ott pedig felvették.
„Az életem örökre megváltozott – mondja Maria, akinek már nem kell küszködnie azért, hogy étel kerüljön a családja asztalára. – Most már boldog vagyok, izgatott, de türelmes és reménykedő is. Hiszem, hogy Mennyei Atya él és szeret engem. Tudom, hogy amikor hitet gyakorolok Jézus Krisztusban, áldások érnek.”
„A legfantasztikusabb eszköz”
Amint azt Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja kifejtette, az önellátás egy magasabb cél elérésének eszköze: „A végső célunk az, hogy olyanná váljunk, mint a Szabadító, és ezt a célt elősegíti a másoknak nyújtott önzetlen szolgálatunk. Önellátásunk szintjétől függően tudunk jobban vagy kevésbé szolgálni.”
Hales elder hozzátette, hogy csak amikor önellátóvá válunk, „akkor tudunk igazán a Szabadító nyomába lépni mások szolgálatában és megáldásában”4.
Sergio Galbuchi is megtanulta ezt az igazságot, amikor saját vállalkozásba kezdett nem sokkal azt követően, hogy a cövekelnökség elhívta cöveki önellátási szakértőnek. A bizottság tagjaként szerzett hittel, készségekkel és tudással felvértezve Sergio és felesége, Silvia, megnyitották Buenos Airesben az argentin „kézműves árukat és ízeket” árusító boltjukat.
„Szerintem az önellátóvá válás a hit alkalmazásának egyik módja” – vélekedik Sergio. Az elején ő és Silvia nem érték el a remélt sikert, így a hit továbbra is központi helyet foglalt el a vállalkozásukban. Amíg azonban arra vártak, hogy pénzügyileg gyümölcsözővé váljon, keményen dolgoztak, a vevőik pedig egyaránt élvezhették a termékeik és a misszionáriusi erőfeszítéseik áldását.
„Sok embert ismerünk meg – meséli Sergio. – És olykor lehetőségünk nyílik rá, hogy adjunk nekik egy-egy példányt a Mormon könyvéből.”
Eleinte a cöveki önellátási bizottság 10 olyan egyháztagot nevezett meg Sergio cövekében, akiknek segítségre volt szükségük az önellátásban. Aztán bekapcsolódtak a püspökök.
„Ma már 35 szükséget látó embert tartunk számon – ecseteli Sergio a fokozódó erőfeszítéseket. – A püspökök egyenként meghívták őket a csoportokban való részvételre.”
A hitük kivirágzott, megtették a szükséges változtatásokat, és alkalmazták az új készségeket.
„Minden alkalommal, amikor a papsági vezetőkkel beszélgetek, azt próbálom tolmácsolni feléjük, hogy ez a legfantasztikusabb eszköz, amit valaha is kaptunk az Első Elnökségtől – teszi hozzá Sergio. – Jobb, mint bármiféle pénzösszeg, amit bárki is kaphatna, a tanításai pedig világosabbak az egyetemista koromban tanult tananyag java részénél.”
A legfontosabb pedig az, hogy akik elvégzik a 12-hetes önellátási tanfolyamokat, Jézus Krisztus jobb tanítványaivá válnak, és megtanulják, hogyan alkalmazzák a készségeiket Isten királyságának építésére.
„Ez a[z önellátási] csoport nemcsak a vállalkozásunkra összpontosít; arra összpontosít, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel és az emberekkel – magyarázza Sergio. – A csoportban eltöltött három hónap alatt Jézus Krisztus jobb tanítványaivá válunk. Hiszen bár egy vállalkozás segíthet önellátóvá válnunk, a fő cél végső soron az, hogy szolgáljunk.”
Növekedés és cselekvés
„Mindig is fontos tanítás volt az utolsó napi szenteknél – jelentette ki Joseph F. Smith elnök (1838–1918) –, hogy egy olyan vallásra, amelynek nem áll hatalmában, hogy az embereket az időleges, fizikai állapotukban megmentse, valamint virágzóvá és boldoggá tegye őket ezen a helyen, nem lehet abban sem számítani, hogy lelkileg megszabadítsa őket; hogy felmagasztalja őket az elkövetkező életben.”5
Ne lepődjünk hát meg, ha a fizikai megerősítésével a lelkieket is megerősítjük. David Nish elder és Theresa Nish nővér, akik önellátási misszionáriusokként szolgáltak a Salamon-szigeteken, első kézből látták ezt az összefüggést az ottani egyháztagok életében.
„A lelki gyarapodás és a templomlátogatás egyértelműen Az alapjaim által tanított tantételek, készségek és szokások számlájára, illetve az Utam az önellátás felé által adott átfogó magyarázatok számlájára írható – állítja a házaspár a kezdeményezéshez kapcsolódó füzetekről. – [S]egítenek az embereknek lelki és fizikai dolgokban fejlődni, ami lelki és fizikai önellátáshoz vezet.”
Cheryl Redd, aki jelenleg önellátási moderátor Utah-ban, elmagyarázza, hogy miként segítettek neki a kezdeményezés lelki tantételei a fizikai dolgokban fejlődni: „Rájöttem, hogy ezeket a tantételeket és alapokat az élet minden területén alkalmazhatjuk. A foglalkozások segítettek abban, hogy jobban összpontosítsak a feleségként és anyaként meglévő feladataimra. Ma már megvannak az eszközeim ahhoz, hogy jobban értsem a családi pénzügyeinket. Látom azt is, hogy amikor együttműködünk a házastársunkkal a pénzügyeink intézésében, az bizonyos értelemben egy vállalkozás. Szükségünk van ezekre az eszközökre a családjaink sikeréhez.”
Ez a kiszélesedett jövőkép szerte az egyházban megnövekedett hithűséggé és lelki erővé alakul. Ennek eredményeként az egyháztagok fokozták elkötelezettségüket az egyházi gyűléseken való részvétel, a tizedfizetés és a templomi érdemesség megőrzése iránt.
„Megfogott” – mondja egy új egyháztag, George Echevarría, az önellátási kezdeményezésről. George taxisofőr Peruban, és azt mondja, hogy a kezdeményezés segített neki bizonyságot szerezni az evangéliumról, miközben felkeltette benne az önfejlesztésre irányuló vágyat is. Reményei szerint hamarosan autóvillamossági szerelő lesz, és az olyan kis robogó-taxikat fogja javítani, amilyeneket éveken át ő is vezetett.
„Nem ülhetünk tétlenül, várva, hogy történjen velünk valami – véli George. – Kezdeményezőnek kell lennünk.”
„Áldásokban részesültök majd”
Az utolsó napi szentek szerte a világon learatják az Úr megígért áldásait, amikor szorgalmasan tanulják, megélik és alkalmazzák a lelki és fizikai önellátás tantételeit. Habár a kezdeményezés mindenkinek hasznára lehet, különösképpen azoknak jelent áldást, akik nem vagy csak korlátozottan képesek a fizikai és lelki önellátásra. Az Állandó Oktatási Alap azzal támogatja az önellátási kezdeményezést, hogy segít a szükséges forrásokhoz való hozzáférésben azoknak, akik rendelkeznek tanulmányi, képzési tervvel.
A szentírások az Úr segítségét ígérik nekünk az önellátás elérésére végzett munkánk során. Az Úr kijelentette: „…az a célom, hogy gondoskodjam szentjeimről” (T&Sz 104:15).
E célról szólva az Első Elnökség kijelentette: „Ez a kinyilatkoztatás ígéret az Úrtól, hogy Ő biztosítani fogja a fizikai áldásokat, és megnyitja majd az ajtót az önellátás felé, vagyis azon képességünk felé, hogy ellássuk magunkat és a családunkat az alapvető életszükségletekkel.”
Ha tanulmányozzuk, alkalmazzuk és a családtagjainknak is tanítjuk ezeket a tantételeket, akkor az Első Elnökség ígérete szerint „áldásokban részesültök majd. Megtudjátok, hogyan cselekedjetek a nagyobb önellátás felé vezető úton. Nagyobb reménnyel, békével és fejlődéssel áldattok meg.”6