Segíts ma valakinek!

Írta: Thomas S. Monson elnök

A Mit tettem ma valaki másért? című beszéd alapján (Liahóna, 2009. nov. 84–87.).

Mi vagyunk az Úr keze. Ő számít ránk.

Meggyőződésem, hogy az egyház minden egyes tagjának szándékában áll szolgálni és segíteni a szükséget látókat. Keresztelésünkkor szövetséget kötöttünk arra, hogy „egymás terheit [fogjuk] viselni, hogy azok könnyűek lehessenek” [Móziás 18:8]. Hányszor érintette már meg a szívünket az, amikor láttuk, hogy valaki szükséget szenved? Hányszor állt már szándékunkban, hogy majd mi leszünk az, aki segíteni fog? És hányszor avatkozott közbe a mindennapi élet, és mi másra hagytuk a segítségnyújtást, azzal nyugtatva magunkat, hogy „valaki majd biztosan gondoskodni fog erről is”?

Annyira leköt bennünket életünk forgataga! Ha azonban hátralépnénk, és jól megnéznénk, hogy mit is teszünk valójában, rájönnénk, hogy… túl gyakran töltjük az időnket olyan dolgokkal, melyek a teljes képet szemlélve nem sokat számítanak, és közben elhanyagoljuk az igazán fontos dolgokat. […]

Testvérek, körülvesznek bennünket olyanok, akiknek szükségük van a figyelmünkre, biztatásunkra, támogatásunkra, vigasztalásunkra és kedvességünkre – legyenek akár családtagok, barátok, ismerősök vagy idegenek. Mi testesítjük meg az Úr kezeit itt a földön, hiszen megbíztak minket, hogy szolgáljuk és emeljük fel az Ő gyermekeit. Ő mindegyikünkre számít. […]

Hatoljanak lelkünk legmélyére az ismerős himnusz szavai:

Cselekedtem-e valami jót e nap?
Segítettem-e valakin én?
Felvidítottam-e a szomorkodókat?
Ha nem, hát elbuktam én!
Tán könnyebb lett ma bárki nehéz terhe,
Mert azt megosztotta velem?
A betegnek, fáradtnak segítettem-e?
Mikor szükség volt rám, jöttem-e?

[Cselekedtem-e valami jót. Himnuszok, 143. sz.]

Tegyük fel magunknak a kérdést: „Mit tettem ma valaki másért?” Azt tanácsolom világszerte az egyháztagoknak, hogy keressenek valakit, aki nehézségekkel küzd, beteg vagy magányos, és tegyenek érte valamit még ma.