Önbecsülésre szert tenni az önellátás révén

José Alberto Navas (lejegyezte: Miriam Sweeney)

Costa Rica, San José

Nős voltam, három gyermekkel és munka nélkül. A munkalehetőségek hiánya miatt reménytelennek éreztem a helyzetet. Aggódtam a családom biztonsága miatt, és már magamban sem hittem.

Carla, a feleségem, buzdított, hogy csatlakozzak egy önellátási csoporthoz. Szégyelltem beismerni, hogy nincs munkám, de ő bátorított, hogy menjek el a csoportba, hogy gondoskodni tudjak a családunkról.

Kelletlenül ugyan, de tettem egy próbát. A csoportba járva rájöttem, hogy az angoltudásom értékes kincs lehet a munka világában. A missziómon tanultam angolul, de csak annyira, hogy a vallásról tudjak beszélni. Beiratkoztam az egyház által szervezett angolórákra, hogy fejlesszem a szókincsemet. Amikor egy nap hazamentem az angolóráról, a feleségem kezembe nyomta a telefont.

„Ki az?” – kérdeztem.

„Nem tudom – felelte Carla. – Angolul beszél.”

Az egyik legnagyobb Costa Rica-i cég emberi erőforrások munkatársa volt a vonalban, és állásinterjút akart tartani velem. Megdöbbentem, de az interjú kifejezetten jól ment. Később megtudtam, hogy Carla szervezte le az interjút.

Megkaptam a munkát, és nem felejtettem el, hogyan segített ebben az önellátási csoportom. Később elgondolkodtam, hogyan tudnám jobban alkalmazni a tanultakat. Elkezdtem még jobb állások után nézni, és találtam is. Majd pedig egy saját építőipari vállalkozás elindításának tervezésébe fogtam.

El sem tudom képzelni, hol lennénk ma a családommal az önellátási kezdeményezés jelentette kezdetek nélkül. Megtanultam alázatosnak lenni és az Úr segítségét kérni. Megtanultam továbbá hagyni, hogy a segíteni akaró emberek megáldják az életemet. Oly sok áldásunk van! Ma már van önbecsülésem, és áldást jelent a családomnak az általam megkeresett pénz. Tudom, hogy a Lélek megáld bennünket, amikor alázatosak vagyunk.