Kapaszkodj erősen!
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Sokat számítanak a barátok abban, hogy mennyire könnyű – vagy éppen mennyire nehéz – a normáink szerint élni.
Egyháztag barátok között nőttem fel, és egy idő után már én is izgatottan vártam, hogy megkeresztelkedjek és az egyház tagjává váljak. Miután az ország másik felébe költöztem az egyetemi tanulmányaim miatt, elkezdtek tanítani engem a misszionáriusok. Sajnos az új társaim nyomása megnehezítette az evangélium normáinak követését. A többi gólya sok időt töltött bulizással és ivással. Én korábban soha nem ittam alkoholt, de az új barátaim állandóan győzködtek, hogy igyak.
Tudtam, hogy az evangélium igaz, de a társaim nyomásának nehéz volt ellenállni.
Imádkozni kezdtem Mennyei Atyához a helyes döntéshez szükséges erőért. Bár még nem engedtem lejjebb a mércét, attól tartottam, hogy legközelebb már nem lesz erőm visszautasítani a kínálást. Hiányoztak azok a barátaim, akikkel azonos volt az értékrendünk.
Az egyik szombat este elmentem bulizni a kollégiumi társaimmal. Minden barátom azonnal inni kezdett, és engem is arra buzdítottak, hogy életemben először kóstoljam meg az alkoholt.
Kísértésbe estem. Elfogadtam a felém nyújtott pohár sört. A számhoz emeltem, egyszerre érezve magam kényelmetlenül, ugyanakkor élvezve a barátaim figyelmét is. Ekkor Nick lépett oda hozzánk, aki hírhedt volt arról, hogy milyen sokat iszik.
„Még nem ittál belőle, ugye?” – kérdezte.
„Még nem” – feleltem.
„Ha megteszed – mondta Nick –, életed minden napján bánni fogod.”
Megdöbbentem. Tudtam, hogy igazat mond. Nem akartam inni. Az egyházhoz akartam csatlakozni. Visszaadtam a poharat, és eljöttem a buliról, miközben hálás voltam azért, hogy nem hoztam meg egy rossz döntést.
Másnap elmentem az egyházba, megkerestem a misszionáriusokat, és megbeszéltük a keresztelőm időpontját. Attól a naptól fogva nem jártam el olyan bulikba, ahol alkohol is volt. Az egyházban új barátokra tettem szert, akiknek velem azonos értékrendje és normái voltak. Továbbra is barátságban maradtam a kollégiumi társaimmal, de világossá tettem a normáimat. Amikor felismerték, hogy mennyire fontosak számomra az általam vallott értékek, onnantól tiszteletben tartották azokat, és abbahagyták a győzködésemet. Észrevették és tiszteletben tartották, ha kimentem a szobából, amikor az általuk nézett film vagy hallgatott zene nem volt helyénvaló.
Ez az élmény megerősítette a bizonyságomat, és azon leszek, hogy a kortársak nyomása miatt soha ne engedjem lejjebb a mércémet. Azt is tudom, hogy a nehéz döntéseket úgy a legjobb meghozni, ha tisztában vagy a normáiddal, és a kezdetektől fogva ragaszkodsz hozzájuk.
Tudom, hogy Mennyei Atya megválaszolta az imáimat, amelyekben erőt kértem a kísértéseknek való ellenálláshoz. Hálás vagyok, amiért a Szentlélek arra buzdított, hogy helyesen döntsek. Tudom, hogy az egyház normái a mi védelmünket szolgálják, és hálás vagyok, amiért a követésükről szóló döntésem abban a döntésemben is segítségemre volt, hogy az egyházhoz csatlakozzak.