Az Úr és a családotok bizalmának kiérdemlése
Richard J. Maynes elder
a Hetvenektől
A feddhetetlen szívű emberek megbízhatóak, mivel a bizalom a feddhetetlenségre épül.
Fivéreim! Talán nem is kaphatunk nagyobb elismerést az Úrtól annak tudatánál, hogy Ő bízik bennünk és abban, hogy érdemes papságviselők, valamint remek férjek és apák leszünk.
Egy dolog biztos: az Úr bizalmának kiérdemlése olyan áldás, amely nagy erőfeszítést igényel a részünkről. A bizalom az Isten parancsolatai iránti engedelmességen alapszik. Az Úr bizalmát annak eredményeként érdemeljük ki, hogy hűek maradunk a keresztelés vizében és a szent templomban kötött szövetségeinkhez. Amikor megtartjuk az Úrnak tett ígéreteinket, akkor elmélyül a belénk vetett bizalma.
Szeretem azokat az ősi és újkori szentírásokat, amelyek az „egyenes szív” vagy „feddhetetlen szív” kifejezéssel jellemzik az igazlelkű embert.1 A feddhetetlenség – vagy annak hiánya – alapvető részét képezi az ember jellemének. A feddhetetlen szívű emberek megbízhatóak, mivel a bizalom a feddhetetlenségre épül.
A feddhetetlen jellem egyszerűen azt jelenti, hogy az ember szándékai és cselekedetei is tiszták és igazlelkűek életének minden területén – mind a magánéletében, mind pedig a nyilvánosság előtt. Minden döntésünkkel vagy még inkább kiérdemeljük Isten bizalmát, vagy elveszítünk belőle. Ez a tantétel talán leginkább az Istentől kapott férji és apai feladatköreinkben nyilvánul meg.
Férjként és apaként isteni megbízatást kaptunk újkori prófétákon, látnokokon és kinyilatkoztatókon keresztül A család: Kiáltvány a világhoz című dokumentumban, mely azt tanítja, hogy (1) „az apáknak szeretetben és igaz módon kell családjukat irányítaniuk”, (2) az apáknak „gondoskodniuk kell a család szükségleteiről”, valamint (3) az apák felelősek a családjuk védelméért is.2
Ahhoz, hogy kivívjuk Isten bizalmát, eleget kell tennünk a családunk iránti e három, Istentől kijelölt felelősségnek, méghozzá az Úr módján. A családkiáltvány kijelenti azt is, hogy az Úr módja azt jelenti, hogy e feladatokat a feleségünkkel „egyenlő partnerekként”3 kell elvégeznünk. Számomra ez azt jelenti, hogy nem teszünk lépéseket semmilyen fontos döntésben e három feladatkört illetően, ha a feleségünkkel nincs köztünk teljes egyetértés.
Az Úr bizalmának kivívása iránti törekvésünkben az első lépés az, hogy mi helyezzük Őbelé a bizalmunkat. Nefi próféta ilyen elkötelezettséget példázott, amikor így imádkozott: „Ó Uram, tebenned bíztam, és tebenned bízom mindörökre. Nem test karjába helyezem bizalmamat”4. Nefi teljes mértékben elkötelezte magát aziránt, hogy az Úr akaratát cselekszi. Azonkívül, hogy azt mondta, hogy meg fogja tenni „azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt”, Nefi megingathatatlan volt a feladatai elvégzésére irányuló elkötelezettségében is, amint azt az alábbi kijelentés is mutatja: „Ahogy él az Úr, és ahogy élünk mi, addig nem megyünk le atyánkhoz a vadonba, amíg végre nem hajtottuk azt a dolgot, amit az Úr megparancsolt nekünk.”5
Mivel először Nefi bízott Istenben, így Isten is nagy bizalmat helyzett belé. Az Úr a Lélek hatalmas kiáradásaival áldotta meg őt, amelyek áldást jelentettek a saját életére, a családtagjai életére, valamint népe életére is. Mivel Nefi szeretetben és igazlelkűségben elnökölt, továbbá gondoskodott családjáról és védelmezte őket, ezt tudta feljegyezni: „a boldogság módja szerint éltünk”6.
Megkértem két férjezett lányomat, hogy segítsenek a nők szemszögéből is láttatni ezt a kérdést. Arra kértem őket, hogy pár mondatban fogalmazzák meg, miként látják a bizalom fontosságát a házasságuk és a családi életük vonatkozásában. Következzenek tehát Lara Harris és Christina Hansen gondolatai.
Először Laráé: „Az egyik legfontosabb dolog számomra az a tudat, hogy mindennapjai során a férjem olyan döntéseket hoz, amelyek tiszteletet és szeretetet fejeznek ki irányomban. Amikor ily módon tudunk bízni egymásban, az békességet hoz az otthonunkba, és örömmel tudjuk együtt nevelni a gyermekeinket.”
Christina ezt írta: „Bízni valakiben hasonló ahhoz, hogy hiszünk benne. E bizalom és hit nélkül félelem és kétely támad. Számomra az egyik legnagyobb áldás, amely abból fakad, hogy teljes mértékben meg tudok bízni a férjemben, az a békesség – a lelki béke, hogy tudom, ő tényleg azt fogja tenni, amit mond. A bizalom békét, szeretetet és olyan környezetet teremt, ahol ez a szeretet gyarapodhat.”
Lara és Christina nem látta egymás írását. Érdekesnek tartom, hogy mindketten úgy vélik, hogy az otthonukban tapasztalható békesség áldása közvetlen következménye annak, hogy bízhatnak a férjükben. Amint azt lányaim példája szemlélteti, a bizalom alapelve rendkívül fontos szerepet tölt be a Krisztus-központú otthon kialakításában.
Én magam is élvezhettem ugyanezt a Krisztus-központú légkört gyermekkori otthonunkban, ahol édesapám tiszteletben tartotta a papságát, és „szívének feddhetetlensége miatt”7 kiérdemelte egész családja bizalmát. Hadd osszam meg veletek egy fiatalkori élményemet, amely jól szemlélteti, milyen maradandó pozitív hatással lehet a családjára egy olyan apa, aki megérti és meg is éli a feddhetetlenségre épülő bizalom tantételét.
Még nagyon fiatal voltam, amikor édesapám megalapított egy gyártási automatizálásra szakosodott vállalatot. Cégük a világ számos pontjára fejlesztett, gyártott és helyezett üzembe automata gyártósorokat.
Felső tagozatos koromban apa szerette volna, hogy megtanuljak dolgozni. Azt is szerette volna, ha az alapoktól kezdve ismerném meg az üzletet. Első munkaköröm a telephely rendben tartása és a vevőkör számára nem látható helyiségek festése volt.
Amikor megkezdtem a középiskolát, apa előléptetett a gyártási területre. Kezdtem megtanulni a tervrajzok értelmezését és a nehézacélt megmunkáló gépek kezelését. Érettségi után egyetemre mentem, onnan pedig a misszió mezejére. A misszióból hazatérve azonnal újra munkába álltam. Pénzt kellett keresnem a következő tanév kiadásaira.
Egy nap, nem sokkal a misszióm után, épp a gyárban dolgoztam, amikor apa behívott az irodájába, és megkérdezte, szeretném-e elkísérni egy üzleti útra Los Angelesbe. Ez volt az első alkalom, hogy elhívott magával egy üzleti útra. Ténylegesen a nyilvánosság elé engedett, hogy segítsek a céget képviselni.
Mielőtt útnak indultunk volna, néhány részlettel felkészített a lehetséges új ügyfelet illetően. Először is, az ügyfél egy multinacionális vállalat volt. Másodszor, a legújabb automatizációs technológiával kívánták frissíteni a gyártósoraikat szerte a világon. Harmadszor, cégünk még soha nem nyújtott nekik se mérnöki szolgáltatást, se eszközöket. Végezetül pedig a beszerzésért felelős legmagasabb rangú munkatársuk azért kérte a találkozót, hogy áttekintsük az egyik új projektjük kapcsán adott árajánlatunkat. A megbeszélés új és potenciálisan fontos lehetőséget jelentett a cégünk számára.
Miután megérkeztünk Los Angelesbe, apa és én felkerestük az igazgatót a szállodájában. Az első pont a projekt mérnöki tervezési specifikációinak megbeszélése és elemzése volt. A második pont a teljesítés részleteire vonatkozott, például a logisztikára és a szállítmányozási dátumokra. A napirend zárópontja az árazást és az általános szerződési feltételeket tárgyalta. Itt kezdett aztán igazán érdekessé válni a dolog.
A beszerzési igazgató elmondta, hogy a mi árajánlatunk volt a legkedvezőbb a projekt kapcsán beérkezettek közül. Azután különös módon közölte a második legalacsonyabb árajánlat összegét, majd megkérdezte, hajlandóak lennénk-e visszavonni az ajánlatunkat, majd pedig újra benyújtani azt. Azt javasolta, hogy az új árunk éppen csak maradjon el a következő legalacsonyabb ajánlat mögött, aztán pedig elmondta, hogy az így keletkezett többletet fele-fele arányban eloszthatnánk magunk között. Azzal érvelt, hogy ezzel mindenki jól járna. Jól járna a cégünk, mert jelentősen több bevételhez jutnánk, mint az eredeti árajánlatunk alapján. Jól járna az ő cége is, mert még így is a legalacsonyabb árajánlatot tevő partnerrel szerződne. És persze ő is jól járna a nyereségével, amiért összehozta ezt a remek üzletet.
Ezek után megadott egy postafiók számot, ahova az általa kért összeget küldhetjük majd. Mindezek után az apám szemébe nézett és így szólt: „Tehát akkor megegyeztünk?” Legnagyobb meglepetésemre az édesapám felállt, kezet rázott a férfival, és azt mondta neki, hogy majd értesítjük.
A találkozóról kilépve beültünk a bérelt autónkba, aztán apám odafordult hozzám és ezt kérdezte: „Nos, szerinted mit tegyünk?”
Azt feleltem, hogy nem hinném, hogy el kellene fogadnunk ezt az ajánlatot.
Apa ekkor ezt kérdezte: „Nem gondolod, hogy felelősséggel tartozunk minden alkalmazottunk iránt, hogy elegendő munkájuk legyen?”
Míg a kérdésén tanakodtam, és még mielőtt felelhettem volna, ő már meg is válaszolta azt: „Hallgass ide, Rick. Mihelyt belemész egy vesztegetésbe, vagy más módon teszed kockára a feddhetetlenségedet, utána már nagyon nehéz lesz valaha is visszaszerezned. Soha ne tedd, egyetlen egyszer sem!”
Maga a tény, hogy ezt most megosztom veletek, azt mutatja, hogy soha nem felejtettem el, amit apám azon az első közös üzleti úton tanított. Azért osztom meg veletek ezt az élményt, hogy szemléltessem, milyen maradandó hatással lehetünk mi, apák. Képzelhetitek, milyen bizalommal voltam az apám iránt szívének feddhetetlensége miatt! Ugyanezen alapelvek mentén élte a magánéletét is édesanyámmal, a gyermekeivel, és mindenkivel, akivel csak kapcsolatba került.
Fivérek! Azért imádkozom ezen az estén, hogy elsődlegesen mindannyian vessük az Úrba a bizalmunkat, amint azt Nefi jól példázta, majd pedig – szívünk feddhetetlensége révén – érdemeljük ki az Úr bizalmát, valamint feleségünk és gyermekeink bizalmát. Amikor megértjük és alkalmazzuk ezt a szent tantételt, a feddhetetlenségre épülő bizalom tantételét, akkor hűek maradunk szent szövetségeinkhez. Sikeresen fogunk szeretettel és igazlelkűségben elnökölni a családunkban, biztosítva az élet szükségleteit, valamint megvédve családunkat a világ gonoszságaitól. Ezekről az igazságokról teszek bizonyságot alázatosan, Jézus Krisztus nevében, ámen.