Új irány a melkisédeki papság és a Segítőegylet vasárnapi gyűlései számára
„Mihez kezdek majd kézikönyv nélkül?” – gondolta Nancy Feragen, egy segítőegyleti tanító, amikor először átnézte a Jöjj, kövess engem! – A melkisédeki papság és a Segítőegylet számára című kiadványt. „Először bepánikoltam” – vallotta be. „Aztán ez a gondolatom támadt: Az Úr azt akarja, hogy nagyobb felelősséget vállaljunk a saját tanulásunkért, és hogy testvérekként az evangéliumban növeljük a lelkiségünket.”
„Kicsit ijesztő úgy bízni az Úrban és úgy készülni fel egy beszélgetés levezetésére, hogy nincs nálunk túl sok anyag – mondta Linda Harmon, egy segítőegyleti elnök –, de ha megteszed, ha ima, tanulmányozás, templomlátogatás, és minden más által, amire sugalmazás kapsz, felkészülsz, akkor az csodálatos lesz!”
A Szabadító módján tanítani
„Az új tananyaggal kapcsolatos egyik kihívás az emberek hozzászoktatása ahhoz, hogy ne a »régi módon« tanítsanak” – mondta Boyd Roberts püspök. „Abba kell hagynunk az információközlést, félre kell állnunk, és engednünk kell, hogy a Lélek tanítson.”
„Ez egy új tanítási módszer, mely némelyek számára esetleg nehéz lehet” – mondta Lisa Smith, egy segítőegyleti elnök, A Szabadító módján tanítani kiadványra utalva. „Ezért fontos bemutatni a jó tanítási módszereket, és arra buzdítani a vezetőket, hogy a tanítókkal együtt vegyenek részt rendszeresen a tanítói tanácsgyűléseken” – mondta.
Felkészülés és tanítás
David Mickelson, egy főpapi csoport tanítója azt mondta, hogy a „tanítsatok szorgalmasan” felszólítás a Tan és a szövetségek 88:78-ban „az előzetes felkészülésünkre vonatkozik, és arra, hogy szorgalmasan tudjuk követni a Lelket, amikor tanítunk. Ha szorgalmasan tanítunk, akkor velünk lesz a Szabadító kegyelme, és még tökéletesebb tanításban fogunk részesülni. Szerintem ez az Úr tökéletes tanítási módja. A tanítónak – a beszélgetést vezető személynek – készen kell állnia arra, hogy a Lélek tanítsa őt.”
Adam Bushman, egy elderek kvórumának tanítója azzal készült fel az órákra, hogy átnézte a kiválasztott általános konferenciai beszédet, majd imádságos lélekkel átgondolta, hogy mely elképzelések a legfontosabbak a kvórum számára. „Annak érdekében, hogy több idejük legyen az átgondolásra – magyarázza – a hét folyamán küldünk nekik egy ímélt, melyben ez áll: »Ezt a beszédet fogjuk megvitatni, és szeretnénk, ha átgondolnád a következő kérdéseket.«”
Közös tanácskozás és tanulás
„A Segítőegyletben a vasárnapi gyűlés most már nem csupán a vezetők felelőssége” – mondta Brooke Jensen, aki tanácsos egy segítőegyleti elnökségben. „Minden tag tevékeny szerepet kap.”
Bushman testvér szerint az hozott változást, hogy körben ültek. „Nagyon tetszik nekem – mondta. – Megváltoztatja a beszélgetés jellegét. Megváltoztatja az emberek elvárásait. Most már sokkal inkább bekapcsolódnak. Nem csupán az a két vagy három férfitestvér, aki meg szokta válaszolni a kérdéseket, hanem új emberek is hozzászólnak.”
Amikor Rebecca Siebach, egy segítőegyleti nőtestvér először hallott a tanácskozásra fektetett új hangsúlyról, azonnal azok a barátai jutottak eszébe, akik kevésbé tevékenyekké váltak. „Ismertem a gondjaikat” – mondta. „Korábban már megnyíltak előttem, hogy miért bizonytalanok vagy okoz nekik gondot az, hogy eljöjjenek az egyházi gyűlésekre, és azt gondoltam, hogy ez tökéletes lehetőséget nyújt arra, hogy ezt mondjam nekik: »Szükségünk van rád a tanácsunkban! Kérlek, gyere el és oszd meg ezeket!«”
„Amikor végre felszólaltam egy tanácsgyűlésen – mondta LonaMarie Cook, aki tanácsos egy segítőegyleti elnökségben –, klassz volt látni, hogy az emberek megerősítik azt, amit gondolok, és része lenni ennek a közösségnek.”
Sugalmazás elnyerése és cselekedetekre váltása
„Olyan környezetet teremtünk, ahol a Lélek taníthat, mi pedig figyelhetünk és meghallhatjuk azt” – mondta Roberts püspök. „Így a Lélek válik a tanítóvá, megmutatva nekünk, hogy mit kell tennünk a személyes életünkben, a családunkban és az elhívásainkban. Amit ezen késztetések eredményeként teszünk, az vezet igazi megtéréshez és szolgálathoz.”
Susan Farr, egy segítőegyleti elnök azt mondta: „Ez a módszer rákényszerít minket, hogy felkeljünk és cselekedjünk, ne csupán elsétáljunk a lecke után, azt gondolva, hogy »ez inspiráló volt«, aztán pedig elfelejtve azt. A közös tanácskozás segít nekünk észrevenni,, hogy a tanulás és a tettek mindannyiunk felelőssége – nem csupán a tanítóé.”
„Ha feljegyezzük a benyomásainkat, majd cselekedetekre is váltjuk őket, akkor szívbéli változást gyakorolunk, és az Úr jobb szolgáivá válunk” – mondta Susan Mitchell, aki tanácsos egy segítőegyleti elnökségben.
„Annak tudata, hogy felelősségre fognak vonni valamiért, és valaki meg fogja kérdezni tőled, hogy milyen érzéseid voltak – mondta Smith nőtestvér –, tevékeny résztvevővé tesz a saját bizonyságod építésében.”
Landen Roundy, egy főpapi csoport vezetője azt mondta, hogy ha ímélben emlékeztetőt küld a megbeszéltekről és a tervekről, az „segít az egyháztagoknak odafigyelni arra, milyen élményekben van részük a héten, amelyekről talán mesélni akarnak majd a következő vasárnap.”
„Ezen az emlékeztetők eredményeként – tette hozzá Roberts püspök – a megosztás és a tanulás folyamatos lelkületét látom a hét folyamán is, miközben a férfitestvérek ímélben további gondolatokat és érzéseket vitattak meg, megerősítve ezzel a kvórumukat.”
„Az Úr azt akarja, hogy egymás felé fordítsuk a szívünket, és ez akkor történhet meg, ha céltudatosan gyűlünk össze” – mondta végezetül Siebach nőtestvér. „Ez az új tananyag segít nekünk abban, hogy érdekes témákat találjunk, célokat tűzzünk ki, megkeressük a válaszok megfelelő forrását, személyes kinyilatkoztatást kapjunk, és építsük egymást, miközben az élő prófétákhoz fordulunk azokért a válaszokért, amelyekre napjainkban szükségünk van.”