Lobbantsátok lángra fényeteket!
Sharon Eubank
első tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében
A próféták szólítanak minket, nőtestvéreim. Igazlelkűek lesztek hát? Kifejezőek lesztek a hitetekben? Lángra lobbantjátok a fényeteket?
Ti talán nem tudjátok, de Monson elnökkel ikrek vagyunk. Ugyanazon a napon, ugyanazon órában támogatták a 36 éves Thomas S. Monsont a legújabb apostolként, amikor én megszülettem Észak-Kaliforniában. Nagyon szeretem ezt a különleges személyes kapcsot Isten prófétájával, Monson elnökkel.
A próféták napjainkban is szólnak a nőkről.1 Ezen a gyűlésen is halljátok majd szavaikat. Beszédemhez egy majdnem 40 évvel ezelőttről származó, figyelemre méltó próféciához nyúlok vissza, melyet Spencer W. Kimball elnök írt. 1979 szeptemberében történt második alkalommal, hogy a világméretű egyház nőtagjai általános gyűlést tartottak. Kimball elnök megírta a beszédét, azonban amikor eljött a konferencia napja, épp kórházban volt. Megkérte tehát a feleségét, Camilla Eyring Kimballt, hogy olvassa fel helyette.2
Kimball nőtestvér felolvasta a próféta szavait, amelyek kihangsúlyozták, hogy a Szabadító második eljövetele előtt milyen nagy hatással lesznek majd az utolsó napi szent nők a világban élő jóravaló nőkre. A beszéd vége felé volt egy erőteljes felhívás a nők számára az egyházban, amiről azóta is beszélünk.
Hadd idézzek egy kicsit Kimball elnök szavaiból:
„Végül, kedves nőtestvéreim, hadd mondjak nektek valamit, ami eddig még nem hangzott el, legalábbis nem így. Az egyház utolsó napokban bekövetkező számottevő növekedésének java részét az idézi majd elő, hogy a világ jóravaló asszonyai közül sokan… nagy számban vonzódnak majd az egyházhoz. Ez pedig annak függvényében fog történni, hogy az egyház nőtagjai milyen mértékben tanúsítanak igazlelkűséget és kifejezőkészséget az életükben, valamint hogy mennyire tűnnek majd különlegesnek és másnak – persze mindezt vidáman – a világban élő nőkhöz képest.
A világ valódi hősnői között, akik az egyházba jönnek, lesznek olyan nők, akiknek fontosabb, hogy igazlelkűek legyenek, mint hogy önzőek. Ezekben a valódi hősnőkben igazi alázatosság van, mely nagyobbra értékeli a feddhetetlenséget a feltűnésnél.”
Majd így zárja gondolatát: „Így történik… az, hogy az egyházban a példamutató nők jelentős erőt képviselnek majd az egyház mind számbeli, mind pedig lelki növekedésében az utolsó napokban.”3
Mily látnoki kijelentés ez! Összefoglalva tehát:
-
A nők jó kapcsolatai fogják kiváltani az egyház előttünk álló években bekövetkező számottevő növekedésének jelentős részét.
-
Azok a barátságok, amelyeket a segítőegyleti nők, a fiatal nők és az elemis lányok alakítanak ki más vallású és hitű őszinte, hithű, istenfélő asszonyokkal és lányokkal, jelentős erőt képviselnek majd az egyház utolsó napi növekedésében.
-
Végül Kimball elnök ezeket a más hátterű nőket „hősnőknek” nevezte, akik számára fontosabb, hogy igazlelkűek legyenek, mint hogy önzőek, és akik meg fogják nekünk mutatni, hogy a feddhetetlenség értékesebb a feltűnésnél.
E jóravaló asszonyok közül sokakkal találkoztam már, miközben a munkámat végzem világszerte, és barátságuk becses számomra. Ti is ismertek ilyen nőket a barátaitok és a szomszédaitok között. Lehet, hogy tagjai az egyháznak, lehet, hogy most még nem, azonban olyan barátság köt minket össze, amely nagyon fontos. Mi tehát a mi szerepünk? Mit kell tennünk? Kimball elnök öt dolgot nevez meg:
Az első az, hogy legyünk igazlelkűek. Az igazlelkűség nem azt jelenti, hogy tökéletesek vagyunk vagy soha nem hibázunk. Azt jelenti, hogy erős kapcsolatot alakítunk ki Istennel, megbánjuk a bűneinket, és önként segítünk másoknak.
A bűnbánatot tartó nők megváltoztatják a történelem menetét. Van egy barátnőm, akit fiatalon autóbaleset ért, és ennek eredményeként rabja lett a fájdalomcsillapító gyógyszereknek. Később elváltak a szülei, ő teherbe esett egy futó kapcsolatból, a függősége pedig megmaradt. Azonban egyik éjjel, látva élete zűrzavarát és összevisszaságát, ezt gondolta: „Elég!” A Szabadítóhoz, Jézus Krisztushoz fordult, hogy segítsen rajta. Elmondása szerint rájött, hogy Jézus Krisztus még az ő szörnyű körülményeinél is erősebb, és hogy Krisztus ereje adhat neki támaszt, miközben a bűnbánat útját járja.
Azzal, hogy visszatért az Úrhoz és az Ő útjaihoz, megváltoztatta a saját élettörténetét, a kisfia élettörténetét és az új férjéét is. Igazlelkű asszony, aki őszintén kitárja szívét azok felé, akik hibákat követtek el és meg akarnak változni. Nem tökéletes, ahogy mi sem, azonban tudja, hogyan tartson bűnbánatot és próbálkozzon tovább.
A második az, hogy legyünk kifejezőek. Kifejezni valamit azt jelenti, hogy világosan kijelentjük, hogyan érzünk valamivel kapcsolatban és miért. Idén valamikor megjelent a Facebook-hírfolyamomon egy bejegyzés, amely a kereszténységet ócsárolta. Elolvastam, és egy kicsit bosszantott is, de nem foglalkoztam vele. Azonban egy ismerősöm, aki nem a mi hitünkhöz tartozik, saját hozzászólással válaszolt. Azt írta: „Ez pont ellentétes azzal, amit Jézus képviselt – a saját korában azért számított… radikálisnak, mert …[k]iegyenlítette a világot. […] Szajhá[kkal beszélgetett], …a vámszedővel [evett], …barátkozott hatalommal nem rendelkező nőkkel és gyermekekkel, [és] az irgalmas szamaritánus történetével szolgált nekünk. […] Ebből… az következik, hogy az igaz keresztényeknek… azon kell igyekezniük, hogy ők legyenek a LEGINKÁBB szeretetteljes emberek a világon.” Ezt olvasva arra gondoltam: „Miért nem én írtam ezt?”
Mindannyiunknak fejlődni kell abban, hogy világosan kifejezzük hitünk indítékait. Milyen érzéseitek vannak Jézus Krisztussal kapcsolatban? Miért maradtok meg az egyházban? Miért hiszitek, hogy a Mormon könyve szentírás? Honnan ered a békességetek? Miért számít, hogy a prófétának 2017-ben is van mondanivalója? Honnan tudjátok, hogy ő valóban próféta? Használjátok a hangotokat és a hatalmatokat, hogy kifejezzétek mindazt, amit tudtok és éreztek – a közösségi médiában, a barátokkal folytatott csendes beszélgetésekben, vagy amikor az unokáitokkal társalogtok. Mondjátok el nekik, hogy miért hisztek; és hogy az milyen érzés; hogy valaha is kételkedtetek-e, és hogyan jutottatok túl rajta; és hogy mit jelent számotokra Jézus Krisztus. Péter apostol szavait idézve: „[N]e féljetek…; Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek lévő reménységről”4.
A harmadik az, hogy legyünk mások. Hadd meséljek el nektek valamit, ami júliusban történt a floridai Panama City Beach-en.5 Késő délután Roberta Ursrey egyszer csak azt látta, hogy két kisfia segítségért kiált az óceán vizéből, a parttól mintegy 90 méterre. Elkapta őket egy erős áramlat, és a tenger nyílt vize felé sodorta. Egy házaspár a közelben megpróbálta megmenteni a fiúkat, de őket is magával sodorta az áramlat. Az Ursrey család tagjai beugrottak hát a vízbe, hogy kimentsék a küszködő úszókat, és hamarosan már kilenc embert vitt magával az ár.
Kötelük nem volt. Vízimentő nem volt. A rendőrség hívott ugyan egy mentőcsónakot, de az emberek akkor már 20 perce küszködtek, kezdtek elfáradni és a víz alá bukni. A parton álló szemlélők között ott volt Jessica Mae Simmons is. A férjével az az ötletük támadt, hogy alkossanak élőláncot. Odakiabáltak az embereknek a parton, hogy segítsenek nekik, mire emberek tucatjai fonták egymásba a karjukat, és gyalogoltak bele az óceánba. Jessica azt mondta az újságnak: „Bámulatos látvány volt, amint különböző fajú és nemű emberek a tettek mezejére lépnek, hogy TELJESEN idegen embereknek segítsenek!”6 Hamarosan egy 80 főből álló lánc haladt az úszók felé. Nézzétek meg ennek a hihetetlen pillanatnak a képét!
A parton mindenki csak hagyományos megoldásokban tudott gondolkodni, és leblokkoltak. Azonban egy házaspárban a másodperc töredéke alatt felöltött egy másféle megoldás. A találékonyság és a kreativitás lelki ajándékok. Ha betartjuk a szövetségeinket, az esetleg különbözővé tesz minket másoktól a kultúránkban és a társadalmunkban, azonban hozzáférést biztosít számunkra a sugalmazáshoz, hogy más megoldások, módszerek és alkalmazások juthassanak eszünkbe. Nem mindig fogunk beleilleni a világba, azonban ha pozitív értelemben vagyunk mások, az életmentő lehet azok számára, akik küszködnek.
A negyedik az, hogy legyünk különlegesek. Különlegesnek lenni azt jelenti, hogy észrevehető a másságunk. Hadd térjek vissza Jessica Mae Simmons történetéhez a parton. Ahogy egyre haladt az úszók felé az élőlánc, tudta, hogy ő segíthet. Jessica Mae azt mondta: „Vissza tudom tartani a levegőt, …és simán végigúszok egy 50 méteres medencét! [Tudom, hogyan kell kijönni egy áramlatból.] Tudtam, hogy [minden egyes úszót] el tudok juttatni az élőlánchoz.”7 A férjével felkaptak egy-egy szörfdeszkát, és a lánc mellett elúsztak addig, míg el nem érték az úszókat, majd egyesével visszaszállították őket a lánchoz, melynek tagjai biztonságban kisegítették őket a partra. Jessicának volt egy különleges képessége: tudta, hogyan ússzon árral szemben.
A visszaállított evangéliumnak is észrevehető a mássága, nekünk azonban különleges módon kell azt követnünk. Jessicához hasonlóan gyakorolnunk kell az evangélium szerinti életet, mielőtt vészhelyzet adódna, hogy ne féljünk és elég erősek legyünk mások megsegítéséhez, amikor elsodorja őket az ár.
És végül az ötödik az, hogy vidáman tegyük meg a fenti négyet. A vidámság nem azt jelenti, hogy műmosolyt ragasztunk az arcunkra, függetlenül attól, hogy éppen mi történik. Hanem azt jelenti, hogy betartjuk Isten törvényeit, felemelünk másokat és építjük őket.8 És amikor építünk, amikor felemeljük mások terheit, akkor az oly módon áldja meg az életünket, amitől a próbatételek sem foszthatnak meg. Kitettem egy idézetet Hinckley elnöktől oda, ahol mindennap látom. Így szól: „…borúlátásból vagy cinizmusból semmit nem lehet felépíteni. Szemlélődjünk derűlátóan, dolgozzunk hittel, és a dolgok megtörténnek.”9
E vidám, derűlátó lelkület példájaként ismerek egy Elsa nevű 13 éves lányt, akinek a családja hamarosan a Louisiana állambeli Baton Rouge-ba költözik, 2900 kilométerre a barátaitól. 13 évesen bizony nem könnyű új helyre költözni. Elsa érthetően bizonytalan volt a költözést illetően, így hát az apukája adott neki egy áldást. Az áldás percében csipogott az anyukája telefonja, hogy üzenete érkezett. A Lousiana állambeli egyházközségben élő fiatal nők küldtek egy képet ezzel a felirattal: „Légyszi, költözz az egyházközségünkbe!”10
Ezek a fiatal nők derűlátóak voltak azzal kapcsolatban, hogy kedvelni fogják Elsát, pedig még nem is találkoztak vele. Lelkesedésük Elsát is derűlátóvá tette a közelgő költözést illetően, és megválaszolta arra vonatkozó imáját, hogy minden rendben lesz-e.
A vidámságból és a derűlátásból fakad egyfajta energia, mely nem csupán minket áld meg, hanem a körülöttünk lévőket is építi. Minden kis dolog, amelyet azért tesztek, hogy igazi vidámságot lobbantsatok lángra másokban, azt jelzi, hogy hordozzátok a fáklyát, melyet Kimball elnök gyújtott meg.
15 éves voltam, amikor hallottam Kimball elnök beszédét. Mi, akik túl vagyunk a negyvenen, attól a naptól kezdve hordozzuk magunkkal Kimball elnök e felkérését. Most ránézek a 8 évesekre, a 15 évesekre, a 20 évesekre és a 35 évesekre, és továbbadom nektek ezt a fáklyát. Mert ti vagytok ennek az egyháznak a jövőbeli vezetői – a ti dolgotok lesz továbbvinni ezt a világosságot, és e prófécia beteljesedésévé válni! Mi, akik túl vagyunk a negyvenen, összefonjuk veletek a karunkat, és érezzük az erőtöket és az energiátokat. Szükségünk van rátok.
Hallgassátok meg ezt a szentírást a Tan és a szövetségek 49:26–28-ból. Bár más körülmények között íródott, remélem, hogy ma este a Szentlélek az e szent munkára hívó, személyre szóló elhívásotokként közvetíti azt nektek.
„Íme, azt mondom nektek, menjetek, ahogy azt megparancsoltam nektek; bánjátok meg minden bűnötöket; kérjetek és adatik nektek; kopogtassatok és megnyittatik nektek.
Íme, én megyek majd előttetek és leszek hátatok védelmezője; és közöttetek leszek, és nem pusztultok el.
Íme, én Jézus Krisztus vagyok, és hamar eljövök.”11
Azt kérem mindnyájatoktól, hogy teremtsetek olyan helyzetet, ahol érezhetitek Isten irántatok érzett bőséges szeretetét. E szeretet hatóköréből nem tudjátok kivonni magatokat. És ha érzitek az Ő szeretetét, ha szeretitek Őt, akkor bűnbánatot fogtok tartani és be fogjátok tartani a parancsolatait. Ha pedig betartjátok a parancsolatait, akkor hasznára lehettek az Ő munkájában. Az Ő munkája és dicsősége a nők és a férfiak felmagasztosulása és örök élete.
A próféták szólítanak minket, nőtestvéreim. Igazlelkűek lesztek hát? Kifejezőek lesztek a hitetekben? El tudjátok viselni, hogy különlegesek és mások legyetek? Az, hogy a próbatételeitek ellenére is vidámak vagytok, vonzani fogja azokat, akik jóravalóak, nemesek és szükségük van a barátságotokra? Lángra lobbantjátok a fényeteket? Bizonyságot teszek arról, hogy az Úr Jézus Krisztus előttünk fog járni és köztünk lesz.
Szeretett prófétánk, Thomas S. Monson szavaival zárom: „Kedves nőtestvéreim, ez a ti napotok, ez a ti időtök!”12 Jézus Krisztus nevében, ámen.