Szolgálat az egyházban
Növekedést hozó szolgálat
A szerzők az Amerikai Egyesült Államokban, Utah államban élnek.
Késztetést éreztünk arra, hogy a gyülekezetünk új tagjai mihamarabb kapjanak elhívást, hogy növekedni tudjanak a szolgálat által.
A Kaohsziung Hetedik Gyülekezet a Tajvani Tajpej templomnál 2001 decemberében.
2000-ben elhívtak minket, hogy a Kaohsziung Tajvan Cövek legkisebb egységében szolgáljunk gyülekezeti elnökként, illetve az Elemi elnökeként. Az úrvacsorai gyűlés látogatottsága mintegy 20 fő volt, köztük a mi kis családunk, négy tevékeny elder, valamint a misszionáriusok. Két eldert később elküldtünk misszióba, bízva abban, hogy az Úr majd feltölti a mi kis gyülekezetünket.
A kicsinyke gyülekezetünkben munkálkodva felidéztük Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) tanácsát, miszerint minden megtértnek szüksége van „egy barátra, egy feladatra és arra, hogy »Isten jó szavával táplálják«”1. Késztetést éreztünk arra, hogy az új egyháztagjaink mihamarabb kapjanak elhívást, hogy növekedni tudjanak a szolgálat által. A misszionáriusok mindegyik érdeklődőt bemutatták nekünk, és a keresztelkedését követő két héten belül mindegyikük kapott elhívást. Barátságok alakultak ki, miközben együtt szolgáltak a többi egyháztaggal.
Egy hónapon belül mindegyik újonnan megtért fivér megkapta az ároni papságot, és mindegyikük áldott és osztott úrvacsorát is. Arra is felkészítettük őket, hogy a soron következő cövekkonferencián megkapják a melkisédeki papságot.
Az új elderek megtanulták, hogyan kell végezni a szertartásokat, majd maguk is tanították a még újabb eldereket. Hittünk a cselekvés általi tanulásban és a tanultak tanítás általi rögzítésében. A gyülekezet tagjai felelősek voltak mintával szolgálni egymásnak, továbbá mentorálni, tanítani és képezni, valamint megerősíteni és támogatni egymást.
Felhasználtuk a házi- és látogatótanítókat, a családi esteket, az egyházközségi tevékenységeket és a batyus ebédeket is az új megtértek bevonására. Tápláltuk őket Isten szavával a vasárnapi és hétközbeni vallási oktatások által. A felsőfokú hitoktatás létszáma 2-ről 25 tanulóra nőtt. Annak érdekében, hogy még jobban tápláljuk a mi kis gyülekezetünket, minden hónapban ellátogattunk a Tajvani Tajpej templomba – oda-vissza tíz óra volt busszal –, és szolgáltunk is ott. A cöveknek általában gondot okozott a templomi járatok második buszának megtöltése. Ahogy növekedett a gyülekezetünk, és a családok felkészültek a templomi áldásaik elnyerésére, azt a célt tűztük magunk elé, hogy mi magunk fogunk megtölteni egy egész buszt. Az első évben két alkalommal is, miközben a cövek többi része összesen egyetlen, templomba tartó buszt töltött meg, a mi kis gyülekezetünk egyedül megtöltötte a másodikat. Nem sokkal ezután a cövek arra kért minden egyes egyházközséget, hogy évente legalább egyszer töltsön meg egy templomi járatot.
A második évben a megtértjeink megtartása 30 százalékról 90 százalék fölé emelkedett, az úrvacsorai gyűléseink látogatottsága pedig mintegy 100 főre nőtt, köztük 25 tevékeny elderrel. A gyülekezetünk egyházközséggé alakult, a régi épületünket pedig átépítették egy új kápolnává.
A legkisebb gyülekezetből a cövek legerősebb egyházközsége lett annak köszönhetően, hogy minden új megtért meg lett áldva barátokkal, elhívásokkal, valamint az Isten szavával való táplálással.