Édes karácsony
Wilson Correia dos Santos
Brazília, Pernambuco
Illusztráció: Enya Todd
Amióta az eszemet tudom, a családom mindig emlékezetessé tette a karácsonyt. Amikor elindultam a Brazília Porto Alegre Déli Misszióba, még nem tudtam, milyen nehéz lesz a családomtól távol töltött első karácsonyom.
A misszióban töltött első karácsonyom során nagyon szerettem volna a családommal lenni, de a társam és én egyedül voltunk. Erőt vett rajtam az önsajnálat és a szomorúság.
Szenteste egy nagyon kedves család meghívott minket vacsorára. Kellemes estét töltöttünk velük, de a család boldogsága is csak azt juttatta eszembe, hogy távol vagyok a saját családomtól. Amikor este hazamentünk, megpróbáltam elaludni, és elfelejteni, hogy másnap karácsony. Életemben először megkönnyebbültem, amikor elmúlt a karácsony.
Egy évvel később, amikor visszagondoltam erre a karácsonyra, azon tanakodtam, hogy mit tehetnék azért, hogy ezúttal jobban teljen a misszióban töltött karácsonyom. Rájöttem, hogy az egy évvel korábban érzett szomorúságom abból fakadt, hogy a Szabadító helyett magammal voltam elfoglalva. Arra is rájöttem, hogy a karácsony a Szabadító születéséről való megemlékezés ideje, és hogy boldognak kellene lennem, amiért Őt szolgálhatom és képviselhetem.
A társammal beszélgetve úgy döntöttünk, hogy nyalókákat veszünk, és osztogatni fogjuk az egyháztagoknak, az érdeklődőknek, a gyerekeknek és mindenki másnak, akivel karácsony napján összefutunk. Néhány karácsonyi himnuszt is begyakoroltunk. Karácsony napján öröm töltötte el a szívemet, ahogy az emberekkel találkozgattunk, himnuszokat énekeltünk, és szétosztottuk a nyalókákat.
Amikor aznap este hazafelé tartottunk, megláttunk egy idős embert, aki a járdán üldögélt. Megkérdeztük, hogy kapott-e már aznap karácsonyi ajándékot. Igennel felelt: telefonon beszélhetett a távol élő gyermekeivel.
„Van még egy ajándékunk, amit átadnánk” – mondtuk, és adtunk neki egy nyalókát.
„Ez nem csak a számat fogja megédesíteni, de a szívemet is” – felelte.
A misszióm során volt életem legrosszabb karácsonya, amikor csak magammal foglalkoztam. Ugyanakkor a legjobb karácsonyom is akkor volt, amikor ehelyett a Szabadítóra összpontosítottam. Tudom, hogy amikor Őrá összpontosítunk, Ő megédesíti a lelkünket – úgy karácsonykor, mint az év minden napján.