A Szabadító módján való szolgálattétel
Amikor a tőled telhető legjobban igyekszel segíteni másoknak, a Szabadító megnyitja a szemedet, hogy szeretettel és együttérzéssel láss.
Mindannyian láttunk már olyat, hogy az egyik ismerősünknek nehéz napja van, vagy valakit, aki magányos vagy éppen kigúnyolják az iskolában. Talán tudsz valakiről az egyházközségedben vagy gyülekezetedben, aki emberpróbáló időszakon megy keresztül. Mit tehetsz ilyenkor?
Néha nem könnyű rájönni, hogy miként segíthetnél. Sokkal egyszerűbbnek tűnhet kivárni, hogy valaki más tegyen valamit, pedig te is sokat tehetsz, még ha az csak annyiból áll is, hogy érezteted a törődésedet a körülötted lévőkkel. Körülvesznek minket a lehetőségek, és amikor csak szeretetet, aggódást és érdeklődést tanúsítasz mások iránt, olyankor szolgálattételt végzel.
Személyes szolgálattétel
Szolgálattétel. Valószínűleg sokat hallottad mostanában ezt a kifejezést az egyházban. Régebben leginkább a Szabadító, illetve a próféták és apostolok szolgálattételéről beszéltünk, de elgondolkodtál-e már azon, hogy vajon neked is lehet-e személyes szolgálattételed?
Szolgálattételt végezni annyit tesz, mint szeretni másokat és törődni velük, és olyan dolgokat tenni, amit a Szabadító is tenne, ha ma itt élne köztünk. A szolgálattétel annak egy módja, ahogy másoknak segítünk érezni Mennyei Atya szeretetét, valamint elősegítjük a lelki és fizikai szükségleteik kielégítését.
Jézus „nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Máté 20:28). Amikor „széjjeljárt jót tévén” (Apostolok cselekedetei 10:38), akkor szolgálattételt végzett. A tanítványaiként tőlünk is azt kéri, hogy kövessük a példáját. Igen, van személyes szolgálattételünk!
A szolgálattételhez azonban nem kell semmiféle óriási szolgálati projektet szervezned. M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke ezt mondta: „Vannak hivatalos szolgálati lehetőségek: a családunkban, az egyházi elhívásainkban, valamint a közösségi szolgálati projektekben való részvételünk által. […]
Vannak [azonban] kötetlen – vagyis megbízás nélküli – szolgálati lehetőségek is, melyek akkor adódnak, amikor kezünket nyújtjuk mások felé, akikkel az élet utazása során találkozunk.”1
A krisztusi szolgálattétel gyakran a mindennapi, apró, őszinte tetteitekben zajlik.
Egyenként
Amikor a Szabadító megjelent a nefitáknak, mindenkit odahívott, hogy tapintsák meg a sebhelyeket az oldalán, valamint a kezein és a lábain. „[É]s egyenként mind így tettek, míg mindannyian oda nem mentek” (3 Nefi 11:15; kiemelés hozzáadva).
Aztán megkért mindenkit, hogy hozzák oda a betegeket, a szenvedőket vagy „akik valamely módon nyomorultak voltak; és ő mindenkit meggyógyított, amint odavitték őket hozzá” (3 Nefi 17:9; kiemelés hozzáadva). Ezután „vette a kisgyermekeiket, egyenként, és megáldotta őket, és imádkozott értük az Atyához” (3 Nefi 17:21; kiemelés hozzáadva).
Krisztus meglátogatja a nefitákat. Készítette: Minerva K. Teichert
Ez nem egy kis létszámú csoport volt. A szentírásokból tudjuk, hogy körülbelül 2500 ember volt jelen (lásd 3 Nefi 17:25). De a Szabadító mégis időt fordított arra, hogy minden embert egyenként meggyógyítson, megvigasztaljon, bátorítson és szeressen.
Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőt tanította: „Van itt egy nagyon mélyreható és gyengéd személyes üzenet. Jézus Krisztus egyenként szolgál és szeret mindannyiunkat.”2 Az egész szolgálattétel arról a szeretetről szól, melyet Jézus az egyén iránt tanúsít.
Szemek a látásra
A Szabadító segített a körülötte lévőknek. Jean B. Bingham, a Segítőegylet általános elnöke azt mondta, hogy „Krisztus mosolygott, beszélgetett, elkísért, meghallgatott, időt szakított, bátorított, tanított, táplált és megbocsátott. Szolgálta családtagjait és barátait, felebarátait és idegeneket egyaránt, és meghívta ismerőseit és szeretteit, hogy élvezzék evangéliuma gazdag áldásait.”3
Jézus Krisztus szeme meglátta minden körülötte lévő ember szükségleteit, és mindannyiukat felkarolta! Követhetjük a példáját, és mi is felkarolhatjuk azokat, akiknek szükségük van a segítségünkre.
Csakhogy a Szabadító tökéletes. Hogyan láthatjuk meg mi is mások szükségleteit, és végezhetünk hasonló szolgálattételt? Ballard elnök ezt mondta: „Minden új nap reggelén az imátokban kérjétek meg Mennyei Atyánkat, hogy segítsen nektek felismerni egy olyan lehetőséget, amikor szolgálhatjátok az Ő drága gyermekeinek valamelyikét. Azután pedig napközben a szíveteket hittel és szeretettel megtöltve keressetek valakit, akinek segíthettek. […] Ha ezt megteszitek, a lelki fogékonyságotok növekedni fog, és olyan lehetőségeket fedeztek majd fel a szolgálatra, melyekről azelőtt soha nem gondoltátok volna, hogy lehetséges.”4
Cselekedj a késztetéseknek megfelelően!
Képzeld magad elé a következő jelenetet. Találkozol az iskolában a barátoddal, és úgy tűnik, hogy maga alatt van. Azt érzed, hogy tenned kellene érte valamit, de nem szeretnéd zavarni, sem pedig kínos helyzetbe hozni őt vagy magadat. Aztán azon kezded törni a fejed, hogy ez most vajon egy lelki késztetés volt, vagy csak magadtól jutott eszedbe.
Néha nehéz eldönteni, hogy éppen szolgálattételre ösztönző lelki késztetésben van-e részed, vagy csak a saját gondolataidról van szó, viszont Mormon tanít bennünket a lelki késztetések felismerésére: „[A]mi Istentől való, az állandóan jó cselekedetekre hív és csábít, tehát minden dolog, ami jó cselekedetekre hív és csábít, valamint Isten szeretetére, és az ő szolgálatára, azt Isten sugalmazza” (Moróni 7:13).
Thomas S. Monson elnök (1927–2018) ezt mondta: „Ha figyelmesek és körültekintőek vagyunk, és a bennünket érő sugalmazások szerint cselekszünk, akkor nagyon sok jó dolgot vihetünk véghez.”5
Mindenki végezhet szolgálattételt
A 2018 áprilisi általános konferencia során Russell M. Nelson elnök a következő bejelentést tette: „Az Úr fontos változtatásokat eszközölt annak módjában, ahogy egymásról gondoskodunk. A fivérek és a nővérek – idősek és fiatalok egyaránt – egy új, szentebb módon fogják szolgálni egymást.”6 Része ennek a szolgálattevő párokként történő szolgálat lehetősége is, de a szolgálattétel nem olyasvalami, amit csak vasárnap vagy csak a közös tevékenységek során végzünk. Ez nem egyszerűen egy olyan felelősség, amely bizonyos elhívásokkal jár. Mindenki végezhet szolgálattételt. És mindig végezheti azt.
Amikor megkeresztelkedünk, megígérjük, hogy „hajlandóak [leszünk] egymás terheit viselni, hogy azok könnyűek lehessenek; igen, és… gyászolni azokkal, akik gyászolnak; igen, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak” (Móziás 18:8–9). A másoknak végzett szolgálattétel része annak, amire ígéretet tettünk.
Bonnie L. Oscarson, a Fiatal Nők korábbi általános elnöke ezt mondta: „[A]z Úr azt szeretné, ha végignéznétek a társaitokon, és úgy szolgálnátok őket, ahogyan azt Ő tenné.”7 Amikor így teszel, Ő megnyitja majd a szemedet, hogy szeretettel és együttérzéssel lásd meg, miként szolgálhatsz másokat. Nem fog kétségek közt hagyni azt illetően, hogy mit kellene tenned. Irányítani fog téged, hogy miként szolgáld őket a legjobb módon.
A szolgálattétel áldásokat hoz
Nelson elnök ezt mondta: „[Az Úr] szolgáiként mi is az egyénre irányítjuk szolgálattételünket, éppen úgy, ahogyan Ő is tette.”8 Ez nemcsak másokat áld meg; ez minket is megáld.
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja ezt mondta: „Amikor krisztusi szeretettel nyújtjuk ki kezünket és szívből fordulunk mások felé, valami csodálatos dolog történik velünk. A saját lelkünk is meggyógyul, finomodik és megerősödik. Boldogabbak és békésebbek leszünk, valamint sokkal érzékenyebbé válunk a Szent Lélek suttogásaira.”9
Jézus Krisztus megmutatta az utat egy gazdagabb, teljesebb élethez. Ha úgy végzed a szolgálattételt, ahogy Ő, az igaz boldogságot, valamint a békesség és az öröm érzését hozza majd az életedbe.