Hová lettek a házi- és látogatótanítóim?
Írta: Jean B. Bingham
a Segítőegylet általános elnöke
A szolgálattétel rugalmassága a fokozottabb törődésre ösztönözzön minket, ne pedig lazítást eredményezzen!
Az egyik barátnőm nemrégiben megrökönyödve kérdezte tőlem: „Hová lettek a látogatótanítóim?” Azóta, hogy a férje elhunyt, nagyon gondoskodók és figyelmesek voltak vele, viszont amióta a 2018. áprilisi általános konferencián bejelentésre került az új szolgálattételi program, színüket se látta.
Mindannyiunknak alkalmazkodnunk kell a dolgok új rendjéhez, és egyes szolgálattevő fivérek és nővérek talán még nem értették meg, hogy bár az otthoni látogatás nem az egyetlen módja a szolgálattételnek, de kétségtelenül csodálatos módja a szeretet és az őszinte érdeklődés kimutatásának – és számos egyháztagnak továbbra is szüksége van rá.
A miért fontosabb, mint a miként
Egyesek számára talán a változtatás céljának megértése okoz gondot. A házitanítás és a látogatótanítás szolgálattétellel történő felváltása mögött nem egyszerűen az a cél húzódott meg, hogy megváltozzon, miként gondoskodunk egymásról, hanem az, hogy segítségünkre legyen abban, hogy fokozottabban a miért vezéreljen bennünket.
Szolgálattételünk végső célja az, hogy segítsünk másoknak mélyrehatóbban megtérni a Szabadító Jézus Krisztushoz, és isteni lehetőségeik irányába fejlődni. A program hozzáadott rugalmassága nem azt célozza, hogy az erőfeszítéseink lazítására ösztönözzön minket; az a célja, hogy több lehetőséget biztosítson a Léleknek az erőfeszítéseink irányításában.
Vagyis azt, hogy valakinek szüksége van-e ma vagy sem egy látogatásra, leginkább annak alapján kell eldönteni, hogy mi fog segíteni nekik előre haladni Mennyei Atya nekik készített ösvényén.
Közös tanulás
A felénk irányuló szolgálattételi elvárásokkal kapcsolatos kezdeti bizonytalanság ellenére nővéreink és fivéreink egyre inkább felkarolják egymást. Akármerre utaztam, izgalmas volt meghallgatni, ahogy számtalan nő (és számos férfi) elmesélte, milyen építő hatással volt a szolgálattételük – vagy éppen az értük végzett szolgálattétel – a kapcsolatokra és a személyes fejlődésre.
Nemrégiben tértem vissza Észak-Karolina államból, ahol az egyik egyházközség segítőegyleti elnöke megosztott néhány gondolatot, amelyet a cöveki vezetőktől hallott. Úgy gondoltam, hogy nagyon találóak, és – néhány kiegészítéssel – érdemes lenne megosztani őket.
Haladj tovább
Mindannyian együtt tanulunk, miközben magunkévá tesszük a szolgálattétel „egy újabb, szentebb megközelítését”1. Lehetnek köztünk olyanok, akik ezt túl soknak vagy ijesztőnek érzik. Segítségünkre van, ha nem feledkezünk meg arról, hogy az „újabb és szentebb” nem azt jelenti, hogy „hibátlan és elérhetetlen”.
Akár még mindig bizonytalanok vagytok a szolgálattétel céljait és működését illetően, akár úgy gondoljátok, hogy már kiismertétek, arra kérünk, hogy nézzétek végig, illetve olvassátok el a ministering.lds.org oldalon lévő forrásanyagokat, és tanulmányozzátok a Liahónában havonta megjelenő Szolgálattételi tantételek cikkeket (lásd e lapszám 8. oldalát). Ezek az anyagok segíteni fognak abban, hogy összhangba hozzátok a szolgálattételi erőfeszítéseiteket a Szabadító munkájával.
Köszönöm, csodálatos nővérek és fivérek a szereteteteket és a gondoskodásotokat, és hogy mások felé fordultok, és hogy önmagatokból adtok. Igazán figyelemreméltók vagytok, és a szolgálattételetek „valami rendkívüli”2 lesz!