Hogyan nyitotta meg előttem a mennyeket a Mormon könyve

Írta: Jessica Patterson Turner

Mivel az idén a Mormon könyvét tanulmányozzuk, szeretném megosztani, hogy bizonyságom van arról, hogy az milyen hatalommal és befolyással bírhat az életünkben.

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.

Azóta van bizonyságom a Mormon könyvéről, amióta fiatalabb koromban először olvastam. Azonban az igazat megvallva a 2018. októberi általános konferenciát megelőző hónapokban a „szentírás-tanulmányozásom” inkább véletlenszerű lapozgatásnak volt nevezhető. Így aztán amikor Nelson elnök azt a kihívást intézte az egyházban lévő nőkhöz, hogy az év végéig olvassák ki a Mormon könyvét, úgy éreztem, éppen erre a felkérésre van szükségem.

Felhívásához néhány erőteljes ígéret is társult. Ezt mondta: „Amint pedig imádságos lélekkel tanulmányoztok, megígérem, hogy a mennyek megnyílnak majd számotokra” (A nővérek részvétele Izráel egybegyűjtésében. Liahóna, 2018. nov. 69.).

Szavait hallgatva izgatottan köteleztem el magam újra a könyv mellett, amelyet annyira megszerettem már, és alig vártam, hogy a mennyek megnyíljanak számomra.

És így is lett. Számtalan módon. A Mormon könyve kihívás végeztével sokat gondolkodtam az akkor és még most is megtapasztalt élményen. Ámulattal tölt el, amit tanultam, amit éreztem, és akivé válok a könyv sugalmazott lapjait tanulmányozva.

Amit tanultam

Mivel a szokásosnál gyorsabb tempóban olvastam a Mormon könyvét, a történet igazán életre kelt. Szoros köteléket éreztem azokkal, akiknek a bizonysága és az élményei e könyvet alkotják.

Samtól, Nefi fivérétől megtanultam, milyen nemes dolog a csendes igazlelkűség. Almától azt tanultam, hogy soha ne adjam fel a hitemet. A fiától azt, hogy soha nem túl késő Krisztushoz fordulni és megtapasztalni az Ő végtelen engesztelésének hatalmát (lásd Móziás 27; Alma 36). Lamóni király atyja arra indított, hogy még több áldozatot hozzak Istenért (lásd Alma 22:15, 18). Pahorán arra tanított, hogy higgadtan és krisztusi módon viseljem, ha nem értenek meg (lásd Alma 61). Járed fivérétől azt tanultam, hogy noha létfontosságú, hogy mi magunk cselekedjünk, az mégsem elég; szükségünk van Krisztus segítségére és képessé tevő hatalmára (lásd Ether 2–3). Morónitól megtanultam, hogy bár egyedül érezhetjük magunkat, valójában soha nem vagyunk egyedül (lásd Mormon 8:3, 5).

Megtanultam gyakran fordulni az Úrhoz kérdésekkel, valamint buzgón és hittel imádkozni. Megtanultam, milyen fontos feljegyzéseket vezetni és bizonyságot tenni, illetve hogy mi a bűnbánat helyes módja. Megtanultam, hogy Isten törődik velünk, hogy Krisztus irgalmas, és hogy Ők egyek a céljaikban.

Megtanultam, hogy a „Krisztus szavain [lakmározás]” (2 Nefi 32:3) biztosítja az iránymutatást, amelyre szükségem van az életemben.

Újfent megtanultam, hogy nem Joseph Smith írta ezt a könyvet – nem is tudta volna.

Amit éreztem

Vajon merő véletlen volt, hogy épp egy olyan napon olvastam Nefi zsoltárát (2 Nefi 4), amikor úgy éreztem, gúzsba köt az alkalmatlanságom és a gyengeségeim? Természetesen nem. Szerencsés egybeesésnek volt-e köszönhető, hogy akkor bukkantam Limhi király e felkiáltására: „Ó, mily csodálatosak az Úrnak művei, és mily hosszan tűr ő a népével” (Móziás 8:20), amikor úgy éreztem, magamra maradtam a megpróbáltatásaim közepette? Nem! Istennél nincsenek véletlenek, csupán tökéletesen összehangolt gyengéd irgalmasságok, nekem pedig sok ilyenben volt részem, miközben olvastam. Igazán átéreztem Mennyei Atyám irántam tanúsított szeretetét, és semmihez nem fogható békesség járt át, miközben elmerültem a Mormon könyvében.

A Szabadító gyógyító hatalma volt az, amit a leginkább éreztem mindvégig a Mormon könyve olvasása során. Egyik vers a másik után tesz tanúságot az Ő kegyelméről, irgalmáról, könyörületességéről és végtelen szeretetéről. Jézus Krisztusról olvasva erőt vett rajtam az Ő áldozatáért érzett hála. Az egyik legnagyobb csoda, amelyet olvasás közben megtapasztaltam, a teljes mértékű megbocsátás volt egy sor helytelen döntés miatt, amelyet évekkel azelőtt hoztam. Olyan volt, mintha olvasás közben a Szabadító közvetlenül hozzám szólna. Szívemben éreztem ezeket a szavakat: Ideje továbblépni. Krisztus szó szerint megadta nekem a szükséges gyógyulást.

Noha én nem láttam a feltámadt Krisztust úgy, mint a nefiták (lásd 3 Nefi 11), éreztem életemben a jelenlétét, amikor Róla olvastam a Mormon könyvében. Ő valóban megért mindegyikünket és a mi egyedi megpróbáltatásainkat, és megvan a hatalma, hogy megszabadítson, megvigasztaljon és meggyógyítson minket.

Akivé válok

Amikor naponta elmerülök a Mormon könyvében, türelmesebb, könyörületesebb, hálásabb és derűlátóbb vagyok. Egyre kevésbé vagyok önző vagy foglalnak le a világ dolgai.

A Mormon könyvének és annak a Léleknek köszönhetően, amelyet az életembe elhoz, jobb anya, feleség, lány és barát vagyok. Jézus Krisztus elkötelezettebb tanítványa vagyok.

Miképpen tartalmazhatja egyetlen könyv az összes választ? Hogyan képes egyetlen könyv ilyen sok mindent elérni?

Csak egy Isten által tervezett könyvnek van efféle hatalma. És én tudom, hogy ez valóban Istentől való.

Ahogy azt Nelson elnök ígérte, a mennyek valóban megnyíltak számomra, sokkal többféle módon, mint azt valaha is képzeltem volna. Így aztán folytatom a Mormon könyve olvasását és tanulmányozását. Továbbra is kutatom a lapjait és rátalálok bennük Krisztusra, hiszen ez a könyv valóban teljességgel Róla szól.