Szabadon engedni a Mormon könyve hatalmát
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Arizonában él.
A Fülöp-szigeteki misszióm során a társammal egyszer egy különösen erőteljes leckét tanítottunk arról, hogy mennyire fontos naponta tanulmányozni a Mormon könyvét. A lecke végén a társam az általam valaha hallott egyik legerőteljesebb bizonyságot tette a szentírás-tanulmányozásról. Arról tette bizonyságát, hogy a Mormon könyve egy megmagyarázhatatlan új erőt hozott az életébe.
Nyilvánvaló volt, hogy megváltoztatta az életét az, amit a Mormon könyvével kapcsolatban megtapasztalt, és én is erre vágytam.
Aznap este eldöntöttem, hogy ismét el fogom olvasni a Mormon könyvét. Az elejétől.
Sok időt töltöttem letérdelve, elmagyarázva Istennek, hogy meg akarom tapasztalni azt a megtérést és erőt, amelyet a Szentlélek hoz el.
A válasz, melyet kaptam, ez volt: „Olvass! Egyszerűen csak olvass!”
Így hát ezt tettem. Megújult lendülettel vetettem bele magam az olvasásba. Kiemelten odafigyeltem minden egyes versre, fejezetre és oldalra. Olvasás közben olyan versekre bukkantam, amelyek megválaszolták a kérdéseimet, csillapították az aggodalmaimat, és segítettek enyhíteni azok terhén, akiket tanítottam.
Nagyjából egy hónap elteltével rájöttem, hogy bennem is változóban van valami. Gyarapodott a mások szeretetére való képességem; nagyobb reménnyel néztem a jövőbe; mindennap keményebben és tovább tudtam dolgozni; jobban összpontosítottam a munkára; illetve nagyon sok örömöt kezdtem érezni.
Egy nap a szemem elé került Ezra Taft Benson elnöknek (1899–1994), az egyház volt elnökének egyik kijelentése: „Csodálatos hatalom rejtőzik a [Mormon könyvében], mely abban a pillanatban elkezd kiáradni az életetekre, amint hozzáláttok a könyv komoly tanulmányozásához. […] Ha éhezni és szomjúhozni kezditek ezeket a szavakat, akkor mind nagyobb és nagyobb bőségben leltek rá az életre.”1
Ahogy folyattam a tanulmányozást, elkezdtem igazán megérteni, hogy mit is akart ezzel mondani. Tényleg nagyobb bőségben leltem rá az életre.
Visszatekintve az a meggyőződésem, hogy az egyik ok, amiért e társ mellé osztottak be az volt, hogy ott lehessek aznap este, és hallhassam őt, amikor bizonyságot tesz. Úgy éreztem, mintha az élet minden jó része – a szeretet, a bizalom, a kemény munka, az eltökéltség és az öröm – felerősödött volna.
Új világosság gyúlt az életemben, és tudtam róla, hogy valós.