Annak bölcsessége szerint, aki minden dolgot tud
Illusztrálta: Christopher Wormell
Amikor teljes idejű misszionáriusként beléptem a misszionáriusképző központba, rájöttem, hogy sok tanulás vár rám. A tőlem telhető legjobban igyekeztem tanulni, megerősíteni a bizonyságomat, és építkezni a már meglévő alapjaimra. Azt csináltam, hogy imádkoztam, feltettem Mennyei Atyának egy kérdést, majd válaszok után kutattam. Ez a szokás megváltoztatta az életemet.
Egy nap, amikor már Peruban szolgáltam misszionáriusként, az egyik ott szolgáló elder levelet kapott, amelyben megírták neki, hogy váratlanul elhunyt a legjobb barátjának az édesapja. Az elder elsírta magát. „Miért engedte Mennyei Atya, hogy ez történjen?” – kérdezte könnyek közt.
A kérdés a szívembe hatolt. Aznap este letérdeltem, és feltettem ugyanezt a kérdést Mennyei Atyának. Majd a Mormon könyvében keresgélve a szemem megakadt a 2 Nefi 2:24-en, ahol ez áll: „De íme, minden dolog annak bölcsessége szerint történt, aki minden dolgot tud.”
Ez a szentírásrész megragadta a szívemet, és nem engedte el. Írtam egy lapot ennek az eldernek, és a bizonyságom részeként belevettem ezt a szentírásverset is. Biztosítottam arról, hogy minden rendben lesz, mert Mennyei Atya bölcsességgel cselekszi a dolgokat. Bízhatunk Őbenne, mert szeret minket és tud mindent.
Úgy másfél évvel később a perui hegyek között szolgáltam, amikor váratlanul felhívott a misszióelnököm. Elmondta, hogy édesapámnak agyvérzése volt, és válságos állapotban van. Röviddel ezután édesapám elhunyt. Le voltam sújtva, és úgy éreztem, hogy egyre csak gyötörnek az olyan kérdések, mint a „Hogyan fogom valaha is kiheverni ezt?”.
Válaszért imádkoztam Mennyei Atyához. Leginkább azt szerettem volna tudni, miért kellett édesapámnak úgy elvétetnie tőlem, hogy még csak elbúcsúzni sem volt esélyem tőle. A Mormon könyvéért nyúltam, felütöttem, és ugyanazok a szavak köszöntek vissza, amelyeket hosszú hónapokkal korábban megosztottam azzal az elderrel: „De íme, minden dolog annak bölcsessége szerint történt, aki minden dolgot tud.” Takaróként borítottak be engem ezek a szavak békességgel, és kegyelmet hoztak nekem, amikor elveszve éreztem magam.
A földi édesapám eltávozott, de a Mennyei Atyám mindig ott lesz nekem. Mennyei Atya minden dolgot a bölcsessége szerint tesz, és amikor mi kutatunk és a tőlünk telhető legjobban felkészülünk, akkor becses válaszokra lelünk.