Az Úr így készítette elő a világot a visszaállításra
Az Úr számtalan módon készítette elő a világot az Ő evangéliumának visszaállítására, hogy az megáldja az egyéneket, a családokat, a közösségeket, az országokat és a világot.
Az Úr jóval azelőtt előkészítette a világot Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítására, hogy az Atya és a Fiú, 1820-ban megjelent volna Joseph Smithnek. Az Úr előkészületei az Ő evangéliuma teljességének utolsó napi visszaállítására tulajdonképpen már a föld teremtése előtt megkezdődtek.
Az 1918. októberi, a Tan és szövetségek 138. szakaszaként ismert kinyilatkoztatásból, melyet Joseph F. Smith elnök (1838–1918) kapott, megtudjuk, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza korai vezetői, „és más kiváló lelkek [is számosan] visszatartattak, hogy az idők teljességében jöjjenek elő, és részt vegyenek a nagyszerű utolsó napi munka alapjainak lefektetésében” (Tan és szövetségek 138:53; kiemelés hozzáadva).
Smith elnök látta, „hogy ők is ott voltak azon nemesek és nagyok között, akik kezdetben kiválasztattak” (Tan és szövetségek 138:55). Hozzátette, hogy „sokan másokkal együtt részesültek első oktatásukban a lelkek világában, és felkészültek arra, hogy előjöjjenek az Úr által jónak látott időben, és dolgozzanak szőlőskertjében az emberek lelkének megszabadulásáért” (Tan és szövetségek 138:56; kiemelés hozzáadva).
A föld megteremtését követően az ősi próféták a világ „eleitől fogva” szóltak, énekeltek, álmodtak és jövendöltek arról, hogy „újjá teremtetnek mindenek” (Apostolok cselekedetei 3:21; lásd még Lukács 1:67–75).
Brigham Young elnök (1801–1877) a következőket jegyezte meg, kifejezetten Jézus Krisztus egyháza visszaállításának első prófétájáról szólva: „Az Úr rajta tartotta a szemét [Joseph Smithen], és az ő apján, és az apja apján, valamint az őseiken egészen Ábrahámig, és Ábrahámtól az özönvízig, és az özönvíztől Énókig, és Énóktól Ádámig visszamenőleg. Figyelte ezt a családot és e vér keringését annak forrásától e férfi születéséig. [Joseph Smitht] előre elrendelték az örökkévalóságban, hogy eme utolsó adományozási korszak felett elnököljön.”1
Most, hogy az idén az első látomás 200. évfordulóját ünnepeljük, helyénvaló lehet felidézni azt a számos nőt és férfit, akiket az évszázadok során az Úr sugalmazott, miközben előkészítette a világot arra a visszaállításra, amely akkor vette kezdetét, amikor az Atya és a Fiú 1820-ban megjelent a megbocsátást és útmutatást kereső ifjú Joseph Smithnek.
Amint visszatekintünk a történelemre, felfedezhetjük, hogy számos forradalom söpört keresztül a világon, felkészítve az embereket az Úr egyházának utolsó napokban történő visszaállítására.2
Kéziratok forradalma
Az egyik fontos módja, ahogy az Úr felkészítette a világot az Ő evangéliumának visszaállítására, egy afféle kézirat-forradalom volt, amely a papirusz és a pergamen feltalálásából és használatából fakadt.3
A pergament, amely állati bőrből készül, az ősi időktől egészen az újkorig használták írás rögzítésére.4 A héber Biblia (az Ószövetség) legrégebbi ismert példányai, ahogy számos későbbi, fontos bibliamásolat is, pergamenen maradtak ránk.5
A papiruszsás rostjaiból készült papirusz is olyan anyag, amelyet az ősi időkben írás rögzítésére használtak. Az Újszövetség könyveinek legkorábbi példányai papiruszon maradtak fenn.
Ezek az íráshordozó anyagok megkönnyítették az írnokok számára – a kő- vagy agyagtáblákhoz képest mindenképpen – a prófétákon és apostolokon keresztül kapott isteni igék rögzítését. Ezen íráshordozó anyagok segítségével számtalan – és névtelen – írnok másolta, terjesztette és őrizte meg szorgalmasan több példányban a szent írásokat, hogy soha ne aludjon ki a hit tüze.
Nemrégiben például megtudtam, hogy „Máté evangéliumának több mint száz kéziratos, görög nyelvű példánya létezik” – ahogy számos más bibliai kéziratnak is –, amelyeket a középkorban papiruszra rögzítettek.6
Nyomtatási forradalom
Amint arról már sokszor tanítottam, felkészítendő a világot az Ő szabadító evangéliumának visszaállítására, az Úr egy másik hatalmas lépést is sugalmazott, amikor egy német aranyműves, Gutenberg János a régebben Kínában is bevezetett műszaki megoldások alkalmazásával 1439-ben vagy 1440-ben megalkotta a kézisajtót.7
Gutenberg eszköz volt az Úr kezében arra, hogy növelje a tudást, a tájékozottságot és a vallásos hitet a világban.8 A találmánya nyomtatási forradalmat robbantott ki, amely örökre megváltoztatta a világot azáltal, hogy elősegítette a „változások előidézőivé”9 váló elgondolások és tudnivalók széles körű terjesztését.
Tudósok számításai szerint mintegy 30 000 könyv létezett Európában akkor, amikor Gutenberg a kézisajtóján kinyomtatta a Bibliát. A találmányát követő 50 éven belül már több mint 12 millió könyv volt Európában.
A protestáns reformáció Gutenberg találmányát használta fel arra, hogy terjessze az elgondolásait, és oly módon vigye el a közemberekhez a Bibliát, ahogy azt egy nemzedékkel korábban még senki nem gondolta volna.
Olvasottsági forradalom és a Biblia lefordítása
Miközben a nyomtatási forradalom növelte az európai közemberek olvasottságát és azt a vágyát, hogy a saját nyelvükön olvashassák a szentírások szent igéit, egyúttal táplálkozott is ezekből.
Mindaddig a nyugati katolicizmus hivatalos Bibliája egy évezreden keresztül az a latin nyelvű Biblia volt, amelyet a Kr. u. V. században fordítottak le görögből és héberből.10 Évszázadokon át sok európai leginkább a papok prédikációiból tanult a Bibliáról.
Azonban a XV. és XVI. században a vallási reformátorok új bibliafordításokat készítettek Európa sokak által beszélt nyelvein, például németül, olaszul, angolul, spanyolul és a franciául. Ezek a fordítások általában az eredeti héber és görög szövegeken alapultak, nem pedig a latin nyelvű Biblián. Olvasók tízezreinek tették lehetővé, hogy a saját nyelvükön ismerjék meg a Biblia történeteit és tanításait.
Az 1483-ban született Luther Márton azok között volt, akik azokban a napokban vezető szerepet játszottak a Biblia anyanyelvi kiadásában. Az ő német fordítása 1534-ben jelent meg – ez az év fordulópontot jelentett a nyugati kereszténység történetében.11 Luthernek a szentírások hatalmába vetett hite segített táplálni a reformáció tüzét. Más reformátorok az egyetemes oktatás mellett szálltak síkra, hogy mindenkinek lehetősége legyen önállóan olvasni a szentírásokat.
Egyes vallási vezetők aggódtak, hogy a Biblia széles körű olvasása eretnekséghez, az egyház tekintélyének aláásásához, és akár még társadalmi nyugtalansághoz is vezet majd. Válaszul bebörtönöztek, megkínoztak és még ki is végeztettek sokakat, akikről kiderült, hogy a kor elterjedt nyelveire fordítják a Bibliát, vagy a szentírások ilyen nyelvű példányát birtokolják.
Az 1494-ben született Tyndale Vilmos akkor lépett a színre, amikor már zajlott Luther Márton bátor munkája a Biblia német nyelvű fordítása terén.12 Tyndale-nek még fiatalemberként az az elgondolása támadt, hogy el kellene készíteni a Bibliának az eredeti – héber és görög – nyelveken alapuló jobb angol nyelvű változatát.
1523 körül egy ilyen változat elkészítése érdekében segítségért és bátorításért folyamodott London katolikus püspökéhez, ám heves elutasításba ütközött. Mivel az oxfordi tanácsülés még 1408-ban a bibliafordításra vonatkozó tiltást fogadott el, Tyndale csak hivatalos engedély birtokában folytathatta volna zavartalanul a munkáját.
Mivel Tyndale elkötelezett volt a Biblia angol nyelvű fordításának elkészítése iránt, ezért titokban kezdett neki ennek a munkának, és 1525-re végzett az Újszövetség fordításával. Tyndale fordítását Németországban, Kölnben nyomtatták ki, onnan csempészték be Angliába, ahol 1526 elején már árusították is.
Végül Tyndale sorsa is az lett, mint oly sok más férfinak és nőnek, akiket azért végeztek ki, mert szerették volna, ha a közembereknek a saját nyelvükön is rendelkezésére állnak a szentírások – 1536 októberének elején egy oszlophoz kötözték és megfojtották.13 Mindazonáltal az angol nyelvű fordítása túlélte őt, mivel egyes kifejezések és teljes szakaszok is át lettek emelve a Jakab király-féle változatba.14
Az 1611-ben kiadott Jakab király-féle változatot az Anglikán Egyház hivatalosan elismerte, később pedig több jelentős módon is hatással volt Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítására.15 Joseph Smith 1805-ös születésekor ez volt a legolvasottab angol nyelvű Biblia. Akkoriban már a legtöbb család – köztük Joseph és Lucy Mack Smith családja is – rendelkezett saját példánnyal, és rendszeresen olvastak belőle. Mi több, sokan úgy tanultak meg olvasni, hogy hallgatták otthon a felolvasást, majd maguk is tanulmányozták a Bibliát.
Politikai és kommunikációs forradalmak
A nyomtatási, fordítási és olvasottsági forradalmak előkészítették a terepet az Európán és az amerikai földrészen a XVII–XIX. században végigsöprő politikai és műszaki forradalmak számára. A megváltozó európai és amerikai politikai légkör nagyobb szabadságot biztosított az embereknek arra, hogy megválasszák a saját vallási irányultságukat. Az e korban lezajlott politikai forradalmak számos eredményeinek egyike a vallásszabadság volt.
Az Úr elkezdte kiönteni a lelkét minden testre (lásd Jóel 2:28; Joseph Smith története 1:41), köztük azokra is, akik készen álltak olyan új szállítási és távközlési megoldások megálmodására, amelyek aztán megdöbbentő módokon mozdították előre az Ő visszaállítását.
Miközben prófétát támasztott magának az Úr, egyúttal arra is ihletett férfiakat és nőket, hogy olyan műszaki megoldásokat – csatornákat, távírót, vasutat és gőzgépeket – találjanak fel, amelyek révén az evangélium az egész világhoz eljuthat.
Az Úr még számtalan módon készítette elő a világot az Ő evangéliumának visszaállítására, hogy az megáldja az egyéneket, a családokat, a közösségeket, az országokat és a világot.
Iránymutatás a Smith családnak
Amikor átgondoljuk, hogyan készítette fel az Úr a világot a visszaállításra, mindig jusson eszünkbe, hogy amit megvalósított, annak a jelentős részét egyes emberek életén keresztül érte el – olyan átlagos férfiakon és nőkön keresztül, akik esetenként átlagon felüli dolgokat valósítottak meg.
Világszerte sok egyén és család lett felkészítve arra, hogy megkapja a visszaállítás üzenetét. Közéjük tartoztak Joseph próféta szülei, Joseph és Lucy Mack Smith, két mély lelkiségű egyén, akik egy a Jézus Krisztus iránti szeretetet és a Biblia tanulmányozását tanító kultúrában nőttek fel.
Joseph és Lucy éveken át pénzügyi, egészségügyi és egyéb kudarcokat szenvedett el New Englandben, az Amerikai Egyesült Államok északkeleti csücskében. 1816-ra, amikor az indonéziai Tambora-hegy kitörése által kiváltott világméretű éghajlatváltozás miatt elpusztult a termésük, Josephnek és Lucynak nemigen maradt más választása, mint lemondani New Englandről, és meghozni azt a bátor döntést, hogy elhagyják a családtagok, a barátok és a közösség nyújtotta biztonsági hálót.
Amint azt az új egyháztörténeti könyv 1. fejezete is említi: „Az idősebb Joseph Smith nagyon szerette a feleségét és a gyermekeit, de akkoriban még nem tudott igazán biztos megélhetésről gondoskodni számukra. A balszerencse és a sikertelen befektetések eredményeképpen a család szegény és gyökértelen volt. Talán New Yorkban majd más lesz.”16
A Smith család New England-i kudarcai sok tekintetben New York állam nyugati felébe kényszerítették őket, ahol növekvőben volt a vallási izgatottság, és arra ihlette ifj. Joseph Smitht, hogy az Úrtól törekedjen megbocsátást és útmutatást kapni. Itt volt az a hely is, ahol elrejtve hevertek az aranylemezek, arra várva, hogy megtalálja, lefordítsa és kiadja őket.
Felismerni az Úr kezét az életünkben
Ahogy az Úr a Smith család kudarcain keresztül is tette, minket is képes erőssé tenni, új leckéket tanítani nekünk, és felkészíteni minket a kudarcokon és akadályokon keresztül egy olyan jövőre, amely igencsak eltér az általunk elképzelttől.
Amikor átgondoljuk, hogyan nyilvánult meg az Úr keze a Smith család tagjainak életében, fel kell ismernünk, hogy az Ő keze a mi saját életünkben is megnyilvánul. Ahhoz, hogy az Úr kezét keressük az életünkben, lelki fogékonyság kell, sok esetben pedig még idő és rálátás is. Szerencsére a pátriárkai áldások, a személyes naplók, valamint a személyes élettörténetek biztosíthatják azt a szemüveget, amelyen keresztül megláthatjuk, hogyan nyilvánul meg az Úr keze az életünkben.
Egy 1831-es kinyilatkoztatásban az Úr így figyelmeztette a világot: „És semmiben nem sérti meg az ember Istent, vagyis senki ellen nem gerjed fel haragja, csak azok ellen, akik nem ismerik el minden dologban a kezét, és nem engedelmeskednek a parancsolatainak” (Tan és szövetségek 59:21).
A hajlandóságunk, hogy engedelmeskedjünk az Úr Jézus Krisztus parancsolatainak – különösképpen a két nagy parancsolatnak, miszerint szeressük Istent és szeressük a felebarátainkat, mint önmagunkat – megnövekszik, amikor keressük és elismerjük az Úr kezét az életünkben, és az Ő kezét abban, hogy felkészítette a világot Jézus Krisztus egyházának visszaállítására. Ez „egy bámulatos mű és csoda” (2 Nefi 25:17).
Az Úr most az Ő második eljövetelére készíti fel a világot, pont úgy, ahogy felkészítette a világot az Ő örökkévaló evangéliuma visszaállítására. Az Ő keze megint csak látható, nem csupán a történelmi változásokat jelző eseményekben, hanem az egyének életében is.
Amikor Joseph Smith elvonult abba a ligetbe, melyet most szentnek nevezünk, megbocsátást és útmutatást keresett a saját életében.17 Bizonyos értelemben az Úr sugalmazott hívásának engedelmeskedett, amelyet Máté evangéliuma jegyzett fel:
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).
Bizonyságomat teszem arról, hogy a kezdetek kezdetén az Úr keze előkészítette a világot arra, hogy vissza legyen állítva Jézus Krisztus „igaz, tiszta és egyszerű evangéliuma”, „Krisztus szabadító tanai”, melyek Isten minden gyermeke számára elérhetőek.18 Bizonyságomat teszem arról is, hogy az Úr keze jelen van a mi saját életünkben, és arra hív, hogy kövessük Őt, szolgáljunk másokat, és szeressük Őt, miközben Ő előkészíti a világot a dicsőséges második eljövetelére.