A kedvesség számít
A bocsánatkérés
Az egyik nap a suliban néhány osztálytársam mindenféle sértő szavakkal csúfolt egy másik tanulót. Viccesnek találtam, ezért csatlakoztam hozzájuk. Néhány hétig én is csúfoltam ezt a fiút a barátaimmal.
Hetekkel később elmondta nekem, hogy mit érez. A szavaink rosszul estek neki, bár úgy csinált, mintha nem érdekelné, hogy kicsúfoljuk. Elmondta, hogy minden este sírt emiatt. Amikor ezt elmondta, én is majdnem sírva fakadtam. Segíteni szerettem volna rajta, és úgy döntöttem, hogy bocsánatot kérek azért, amiket mondtam neki.
Ezért másnap odamentem hozzá és átkaroltam. Ezt mondtam: „Nagyon sajnálom, hogy csúfoltalak.” A fiú bólogatott a szavaimra, és könnyek szöktek a szemébe. De a többiek ettől még továbbra is csúfolták. Aztán eszembe jutott, amit az elemis osztályomban tanultam: válaszd a jót.
Bátran azt mondtam az osztálytársaimnak: „Elég! Ne csúfoljátok többet! Tudjátok, fiúk, hogy ez milyen nehéz neki? Légyszi, kérjetek bocsánatot tőle azért, amit tettetek, és legyetek a barátai.”
De ők nem változtak meg ilyen könnyen. Ehelyett megharagudtak rám, és azt mondták: „Mi lett már veled hirtelen? Korábban te is csúfoltad!”
Én még mindig rosszul éreztem magam azért, amit korábban tettem, ezért azt mondtam nekik: „Én már bocsánatot kértem tőle. Szeretném, ha megértenétek, hogy mit érez, és ti is abbahagynátok a kicsúfolását.”
Az egyikük bocsánatot kért, és mi hárman jó barátok lettünk. Vannak néhányan, akik továbbra is csúfolják, de számíthat ránk, és ettől jobban érzi magát. Én a jót fogom választani azzal, hogy segítek a szükséget szenvedő barátaimon. ●