A hit képmásai
Berglind Guðnason
Izland, Árnessýsla
Berglind (balra) és a nővére, Elín (jobbra). Amikor Berglindnek olyan mély depressziója volt, amilyet azelőtt még soha nem tapasztalt, úgy érezte, hogy nem képes folytatni. Azáltal, hogy nyíltan kezdett beszélni a küszködéséről a családtagjainak és a barátainak, lelki és érzelmi gyógyulásra lelt a Mennyei Atya által biztosított eszközök révén.
Mindy Selu, fényképész
Tizenhárom éves korom óta érint a depresszió. Egy időben annyira rosszra fordultak a dolgok, hogy megpróbáltam véget vetni az életemnek. Akkoriban nagyon reménytelennek éreztem magam. Ilyen gondolataim voltak: „Soha nem leszek boldog. Soha nem fogok elérni semmit.”
Volt olyan pillanat is, amikor azt gondoltam, hogy az egyház elhagyása jelentené a megoldást a gondjaimra, mert mindent annyira reménytelennek éreztem. Izlandon nagyon könnyű azt tenned, amit nem kellene. Az egyház itt nagyon kicsi. Gyerekkoromban a testvéreimen és rajtam kívül senki más nem tartozott az egyházi osztályainkba. Magányosnak éreztem magam, és egy ideig nem is szerettem istentiszteletre járni.
Izlandon a legtöbben félretolják a vallást. Az emberek fiatalon elkezdenek inni. Én is belefolytam ebbe, és az életem egy szakaszában nem voltam tevékeny az egyházban. Nem vagyok rá büszke, de ez is része mindannak, amit átéltem, és tanultam belőle. Tanulmányoztam Jeffrey R. Holland elder egyik beszédét, és tetszett, amit mondott: „A múltból tanulni kell, de nem benne élni. […] Amikor… megtanultuk mindazt, amit meg kellett tanulnunk…, akkor előre tekintünk, emlékezve arra, hogy a hit mindig a jövő felé mutat.”1
Az egyik nap, amikor igazán küszködtem, elolvastam a pátriárkai áldásomat. Miközben olvastam, ráébredtem, hogy van jövőm. Istennek terve van számomra, és ténylegesen szeret engem. Az istentiszteletre járás, az úrvacsoravétel, a szentírások olvasása és az imádkozás olyan sok világosságot és boldogságot hozott az életembe! Hamarosan rájöttem, hogy mindez ténylegesen segít nekem. Abban a pillanatban tudtam, hogy mindig is az életem részének akarom tudni az evangéliumot. Azok után, amiken keresztülmentem, tudom, hogy az evangélium mentette meg az életemet, és ez nagyon boldoggá tesz.
Rengeteget segített már az is, hogy elbeszélgettem a családtagjaimmal és a barátaimmal a depressziómról, és további segítséget is eredményezett. Nem akartam gyógyszert szedni vagy kezelésre járni. Mindig azt mondogattam magamnak, hogy ott van nekem Isten. Csakhogy Isten számos további eszközt biztosít – többek között gyógyszereket és kezelést is –, amelyeket a lelki dolgok mellett bevethetünk.
Amikor elkezdtem többet olvasni naponta a szentírásaimat és ima által közelebb kerülni Istenhez, számos áldásban és kinyilatkoztatásban volt részem azzal kapcsolatban, hogy az én feladatom másoknak segíteni. Úgy érzem, hogy sokan vagyunk, akik mentálhigiénés gondokkal küszködünk, és megpróbáljuk eltitkolni. A depresszióm és a küszködésem megtanítottak arra, hogy jobb megnyílni mások felé és kapcsolatot kialakítani velük. A barátnőm nemrégiben nyíltan beszélt nekem a saját depresszió elleni küszködéséről. Elbeszélgettünk róla, és igazán megértettük egymást.
Nem mindig vesszük észre, hogy mivel küszködnek mások, én viszont jártamban-keltemben időnként ránézek az emberekre és ráébredek, hogy Isten mindegyikünket és mindannyiunkat ismer. Szeret bennünket, és pontosan tudja, min megyünk keresztül. Mi pedig segíthetünk egymásnak.
A depresszióval való küszködésem során megtanultam azt a kérdést feltenni, hogy „mit tanulhatok ebből a megpróbáltatásból?”, nem pedig azt, hogy „miért ér engem ez a megpróbáltatás?”. Szeretem az Ether 12:27-et, ahol azt mondja, hogy a gyenge dolgok erőssé tétethetnek, ha van hitünk Jézus Krisztusban. Ez mindig vigaszt jelent számomra.
Mindannyian azt választottuk, hogy idejövünk a földre. Tudtuk, hogy megpróbáltatásokat fogunk elszenvedni, de őszintén szólva pont ettől nagyszerű az élet, mert tudjuk, hogy jó dolgok várnak ránk. Tudjuk, hogy ha minden nehéz szakasz során mindvégig követjük a Szabadítót, akkor miénk lehet az örök élet és a ránk váró összes áldás.
Határozottan feltűnt, mennyire megváltoztam a depresszióm alatt. A Szabadító engesztelése valóságos, a szívem megváltozott, erősebb lettem. Úgy érzem, más ember vagyok, mint aki egykor voltam. Az emberek észreveszik ezt és meg is jegyzik: „Megváltoztál.” Egy lány a suliból még azt is mondta: „Változást és világosságot látok benned.” Fura, mert nem is az egyház tagja, és korábban nem is nagyon beszélgettünk.
Amikor a depresszióm legrosszabb részét éltem meg, az emberek azt mondogatták: „Jobbra fordul majd.” Annyit hallgattam, hogy nagyon meguntam, de bármilyen furának hangzik is – igaz.
Viszont akarnod kell, hogy jobb legyen. Megtanultam, hogy nem várhatod, hogy jobb legyen, ha nem teszel semmit. Akarnod kell, hogy boldog légy, és hinned kell, hogy rejlik benned lehetőség és van jövőd. Fontos emlékezni arra, hogy sokan szeretnek téged, köztük Mennyei Atyád is. Mind ott vannak, hogy segítsenek neked.
Sosem gondoltam volna, hogy annyira boldog leszek, mint amennyire most vagyok. Még mindig vannak napok, amikor küszködöm, de a Mennyei Atyától kapott eszközök segítségével meg tudom oldani. Manapság, ha azt érzem, hogy depresszióba kezdek süllyedni, elmondom magamnak, hogy vannak, akik szeretnek, akikkel beszélgethetek, és hogy a dolgok jobbra fognak fordulni.
A depresszióval való szembesülés nyomán Berglind jobban tudatára ébredt annak, hogy miként segíthetünk egymásnak a kihívások során. „Isten mindegyikünket és mindannyiunkat ismer. Szeret bennünket, és Ő pontosan tudja, min megyünk keresztül. Mi pedig segíthetünk egymásnak.”
A kihívások során Berglind belső változást tapasztalt meg. „A Szabadító engesztelése valóságos – mondja Berglind –, a szívem megváltozott, erősebb lettem. Úgy érzem, más ember vagyok, mint aki egykor voltam.”
Berglind azt meséli: „Amikor elkezdtem többet olvasni naponta a szentírásaimat…, akkor számos áldásban és kinyilatkoztatásban volt részem azzal kapcsolatban, hogy az én feladatom másoknak segíteni. Szeretem az Ether 12:27-et, ahol azt mondja, hogy a gyenge dolgok erőssé tétethetnek, ha van hitünk Jézus Krisztusban. Ez mindig vigaszt jelent számomra.”