„Látjátok, mire képes egy kis hit?”

Godfrey J. Ellis

USA, Washington

Egyszer a feleségemmel elvittük a két legfiatalabb fiunkat Franciaországba, hogy bejárjuk azokat a helyeket, ahol annak idején teljes idejű misszionáriusként szolgáltam. Felkerestük az egyház azon gyülekezeteit, amelyekben akkor szolgáltam, és együtt örültünk az általam egykor tanított egyháztagokkal. Ellátogattunk történelmi helyszínekre is.

Az egyik ilyen hely a Château de Châlucet romja volt. Ezt a hatalmas középkori várkastélyt évszázadokkal ezelőtt lerohanták és nagyrészt lerombolták. A romokat mindenhol körbefonta a növényzet, az odavezető gyalogút pedig keskeny és meredek volt. Nehéz volt felmásznunk, de megérte azért, ami ott várt ránk.

A fiúknak nagyon tetszett, hogy lemászhattak az egykori kazamatákba, majd pedig felmászhattak a magasba a várfal maradványaira. A várkastély éppúgy megmozgatta a képzeletüket, ahogy 24 évvel korábban az enyémet is.

Miközben ott időztünk, nyári vihar tűnt fel a távoli égbolton. Gyorsan közeledett. Az eget elborították a sötét felhők, valamint a villámok, melyeket mennydörgések hatalmas robaja követett.

Törtettünk lefelé az ösvényen, és a rohamosan közeledő vihar elől a kocsi felé iramodtunk. Hamarosan már a lezúduló égszakadás áztatott bennünket, és sárrá változtatta a poros gyalogutat. Aggódtunk, hogy elcsúszunk és legurulunk a meredek, sziklás ösvényen.

Ekkor észrevettünk az út szélén, a fák között, valamiféle beállót. Összebújtunk az építmény fedezékében, és azon tanakodtunk, mennyit kell majd várnunk, hogy lejussunk.

„Mondjunk egy imát” – mondta a legkisebb fiunk.

Felajánlotta, hogy ő fogja mondani az imát; azért imádkozott, hogy elálljon az eső, mi pedig biztonságban lejuthassunk a hegyről. Ránk nézett és ezt mondta: „Most már csak elég hitre van szükségünk.”

Elmagyaráztam neki, hogy az ima nem mindig így működik.

„Dehogynem! 10 percen belül el fog állni” – állította ő.

Úgy 10 perccel később az eső elállt.

„Rendben, menjünk!” – mondta.

„Ha most elindulunk, megint esni fog, és akkor csapádba kerülünk” – mondta a bátyja.

„Nem fog esni – felelte. – Menjünk!”

Végigküzdöttük magunkat az ösvény szárazabb részein, bokrokat és ágakat hajtva félre útközben. Az autóhoz visszaérve elmondtunk egy hálaimát. Hamarosan újra eleredt az eső.

„Látjátok, mire képes egy kis hit?” – kérdezte a fiunk alázattal.

Mindannyiunknak fontos leckét tanított azon a napon.