A kismadár eszembe juttatta…

Laura Linton

USA, Utah

Illusztrálta: Carolyn Vibbert

26 éves voltam, amikor a férjemmel elveszítettük az első gyermekünket. Kennedynél agydaganatot állapítottak meg, amikor mindössze 13 hónapos volt. Három műtétet, öt kemoterápiás ciklust, valamint számos gyógyszert és kezelést követően 20 hónaposan hunyt el a karjaink közt.

Porig sújtott a gyönyörű, kíváncsi, örökmozgó kicsi lányom elvesztése. Hogy történhetett ez? Hogyan is léphetnék tovább? Oly sok kérdésem volt, válaszom pedig egy sem. A búcsúztatás után néhány nappal a férjemmel kint voltunk a sírnál, amelyet a temetés óta még mindig gyönyörű rózsaszínű virágok és szalagok borítottak.

Ahogy a lányomra gondoltam, egy apró, a repüléshez túl fiatal madárfiókára lettem figyelmes, amint a füvön ugrándozik. A madárról Kennedy jutott eszembe, aki nagyon szerette az állatokat. A madárka odaugrándozott a sírhoz, ahol eljátszadozott a szalagokkal és a virágokkal. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy Kennedy is pontosan ezt szerette volna. Aztán a madár felém ugrált. Moccanni sem mertem. A madárka szorosan mellém ugrált, a lábamnak támaszkodott, lehunyta a szemét és álomba merült.

Alig tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem abban a pillanatban. Olyan volt, mintha Kennedy megölelt volna. Bár a lányomat nem tarthattam a karomban, ez a madárka – Mennyei Atyánk egyik teremtménye – oda tudott jönni, hogy a kis fejét rajtam pihentesse, eszembe juttatva azt, hogy Mennyei Atya megérti a fájdalmamat, és mindig ott lesz, hogy vigasztaljon és átsegítsen engem ezen a próbatételen.

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Amikor a szavak nem nyújtanak kellő vigaszt…, amikor a logika és az ész nem adhat kielégítő választ az élet igazságtalanságaira és méltánytalanságaira…, és amikor talán úgy tűnik, hogy oly teljességgel egyedül vagyunk, akkor valóban megáldanak bennünket az Úr gyengéd irgalmasságai” (vö. Az Úr gondoskodó kegyelme. Liahóna, 2005. máj. 100.).

Továbbra sincs válaszom minden kérdésemre, de ez a gyengéd irgalmasság biztosított engem arról, hogy Mennyei Atyánk szereti Kennedyt és engem is szeret, és hogy az Ő Fia, Jézus Krisztus engesztelő áldozata révén rendelkezhetek azzal a reménnyel, hogy egy nap Kennedy, a férjem és én ismét együtt leszünk, egy családként.